A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-22 / 25. szám

SZLOVÁK NÉPKÖLTÉSZET Meghalok, meghalok, pásztor szép lányaért... „Meghalok, meghalok, pásztor szép lányáért!" „Sose halj meg fiam! Mienk lesz a leány, mienk lesz a leány, ha segít az isten. Építtetünk fényes, nagy székesegyházat, seregestül jönnek lányok és legények." Lányok és legények, fiatal özvegyek jöttek... ám a pásztor leánya sohasem. „Meghalok, meghalok, pásztor szép lányáért!" „Sose halj meg fiam! Mienk lesz a' leány, mienk lesz a leány, ha segít az isten. Falaztatunk pompás, fedett hidat tüstént, járnak rajt a lányok, lányok és legények.' Lányok és legények, dúsak és (szegények járták... ám a pásztor leánya sohasem. .Meghalok, meghalok, pásztor szép lányáért!" „Sose hálj meg fiam! Mienk lesz a leány, miénk lesz a kedves, ha segít az isten! Építtetünk vidám, táncos-zenés kocsmát, csak úgy dőlnek belé lányok és legények." Lányok és legények, dúsak és szegények jöttek... ám a pásztor leánya sohasem. „Zene szól a kocsmán, nem megyek én oda! Nincs szehetőm, aki táncba vinne engem. Kicsi még a babám,, kemencepad foglya, ez idén még táncba nem készül a lelkem." Pásztor szép leánya két festett korsóval, két festett korsóval vízért ment a kúthoz. Ej kinek is, kinek harangoznak ennyit? Nem tudod még ? ... Hát a budai királynak ... Korsóit eldobva szaladt fel, szaladt fel, Szalad fel a várba, halott királyt látni. „istenem, istenem, milyen ez a halott? Szeme, mint a csillag, arca mint a rózsa!" Az meg mint a szöcske ugrik s mellre zárja: „Megfogtalak végre, édes kis madaram!" Végtelenül nagy a károm Végtelenül nagy a károm: elvitte a víz a párom....' Elsodorta, elragadta, hát ragadja! Malomkerék megakasztja! Szolgasors keserve Jávorfa, jávorfa, üdezöld jávorfám: de sokat sírok én uráSág udvarán! Vízzel téli kút áll kerítésen innen, uramisten, mikor szabadulok innen ? Innen szabadulok, máshová kerülök szoltfasors jármából, éltemből kidűlök A jó asszony urát ... A jó asszony urát kíméli, becézi — ha kocsmából jön meg, baját nem tetézi — cipőjét lehúzza, s nem goromba, kába, hanem így szól: gyöngyöm gyere a szobába! Reggel pedia. reggel ébresztgeti: „Menj el! Ha hó hull, ha esik: igyál, ha jól esik! Igyál, ha jól esik, kocsmába elmehetsz, kocsmába elmehetsz, engem is elvihetsz!" Ilona, Ilona ... Iloná, Hona, de nagyon szerettél, verjen meg az isten, verjen meg az isten, mert hűtelen lettél! Harangok konganak a víglasi várban, gyerünk fiúk, hívnak, gyerünk fiúk, várnak minket a tusában ... Dalaim, dalaim ... Dalaim, dalaim., de nagyon szeretlek, ha majd férjhez megyek, ugyan hová teszlek? A legszebb dalokat a szívembe rejtem, zengem rripjd, ha fiam szívem alatt sejtem ... * O