A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-22 / 25. szám

A lub'ói járás ukrán tanító.nak Druzsba énekkara A Duklaalji Ukrán Népművészeti Együttes Szövetkezeti áratóünnepély cimü tánca Ohincp^ CL QJUMLCL alatt Szvidrúk. Kis városka, íárási székhely az Északkeleti-Kárpátok tövében, alig tizenhat kilométerre Duklátöl. Tizenhárom év alatt háború tépázta, romos faluból vált város­sá. Minden tiagyobb épületén érződik még a friss vakolás s az utcák mentén épülő házak, az épülő gyár és tj-gtktorállomás ígé­rik a szebb, a boldogabb holnapot. A város­ka felett egy dombon a felszabadító har­cokban elesett szovjet katonák emlékmüve áll őrt. Megragadó hatalmas obeliszk, óriá­si felkiáltójel — emberek őrizzétek a bé­két! Az emlékművel szemben levő domb al­ján hatalmas, új szabadtéri 'Színpad áll. A domb oldalát fel, majdnem az erdő ko­szorúzta gerincig, emberek ezrei lepik el. 1958. júhius 1, az ukrán dolgozók kultúr­egyesülete dal- és táncünnepélyének máso>­dik napja. Kipirult, erőtől, egészségtől duz­zadó arcok, a szemekben boldog öröm és magabiztosság, kicsattanó fiatalság, feszülő erő, szűnni nem akaró tapsok, hostozú bol­dog nevetések — így lehetne vázolni nagy vonalakban a nézőközönséget. Akaratlanul is Fábry Zoltán huszonhat évvel ezelőtt irt megrázó leleplezése, szív­be markoló, kiáltása, az ukrán nép nyomo­rának hites dokumentuma, az Éhséglegenda jut az ember eszébe. Az elnyomott, a legelemibb jogaitól megfosztott ukrán nép a szovjet hadsereg és a Szovjetunióban alakult első csehszlo­vák hadtest győztes harcainak következté­ben felszabadult a nemzetiségi és az osz­tályelnyomás jármából. Az Éhséglegenda, a hontalanság korszakát felváltotta a ha­zára találás boldog korszaka. A gazdasági élet fejlődése, az életszínvo­nal emelkedése mellett újjáéledt és egyre inkább kibontakozik az ukrán nép kultú­rája. Ezt a célt szolgálta az ukrán dolgozók kultúregyesületeinek Szvidniken megtartott dal- és táncünnepélye is. Az első ünnep­séget 1954-ben rendezték meg. Ez év május 31-én és június 1-én a negyedik ünnepségre került sor. Az ünnepségek min­den évben nagyobb méretűvé, szebbé, csi -szoltabbá váltak. Ez évben mintegy 3000 szereplő lépett fel. Negyvenöt ukrán együttes mellett — túlnyomó többségük iskolai együt -tes volt — részt vett az ünnepségen két szlovák, egy cseh és egy magyar tánc­csoport is — a rozsnyói tizenegyéves is­kola együttese. Az első nap műsorának befejezéseként fellépett a Duklaalji Ukrán Népi Együttda, a második napon pedig a nézőközönség szűnni nem akaró tapsa kö­zepette lépett a színpadra a Kárpátukraj­nai Népi Együttes, mely a Szovjetunió dol­gozóinak üdvözletét hozta Szvidnikre. A táncok, a dalok, a népszokások és ha­gyományok felújítása mellett a műsorban mai témájú ének- és táncszámok is sze­repeltek. Megrázó és megragadó volt a hab u raj nyolcéves iskola együttesének Haburát felszabadítja a szovjet hadsereg című tánckompozíciója. A sztropkói, szabi­novi, ólublói, eperjesi és a többi népi együttes fellépése fényesen igazolta, hogy népi de­mokratikus rendszerünk minden segítséget megad ahhoz, hogy hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek kultúrája a legmagasabb fokot érje el. — bő— A népművészeti együttesek ünnepi felvonulása A szv/dnüci ukrán dal- és táncünnepély színhelye. A háttérben a felszabadító szov­jet hősök emlékmüve

Next

/
Thumbnails
Contents