A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-22 / 25. szám

bizony új hazájában neim nagy érdem, ha az ember öregszik. Egyébként nem panaszkodhat, évek óta mint röntgen-laboránsnő dolgozik New Yorkban, egy igen előkelő szanatóriumban. J6 dolga van, amit az is bizonyít, hogy hazalátogathatott, noha az út kétezer dollárjába került. Ugyanezt áHlithatja az amerikai munkásokról általában. Röviden azzal jellemezheti az amerikai helyzetet, hogy az emberek ott jobban élitek, mint itt. Jancsi kissé elmerülten, félig behunyt szemmel figyelte, hallgatta. Margit kissé angolos kiejtéssel beszélt magyarul és megeseftt, hogy egy-egy mindermaoi kifejezés után is kutatnia kellett. Mindez igen különös, idegenszerű hatással volt rá. Most azonban, amikor az amierikai munkásokról beszélt, Jancsi egyenesen ránézett és szinte támadón megkérdezte, vajon az a sok millió munkás is, aki most kiesett a munkából, olyan fényesen él, ahogy állítja? Anyja már nefrn vártai be ai választ, mert kiment a konyhába, a vendég száméra valamit készíteni, apja viszont elégedetten mosolygott, látni lehetett rajta, hogy egynesen élvezi Jancsi kérdését. Margit közönnyel válaszolt: — Hát bizony azok szomorú helyzetben vannak. Ez tagadhatatlan. De reméltem, hogy ez csak átmenteti jelenség és rövidesen mindenkinek újra lesz munkája. Itt pihenőt tartott, fekete fényes szeme mieredteri megy pontra nézett, formás, vérpiros szája széle kissé megkeményedett és Jancsinak abban a pillanatban úgy tetszett, hogy Margit megöregedett. Ez a felismerés azonban csak villanásszerűen hatott, Margit merevsége nyomban egy bájos, ellenállhatatlan mosolyban oldódott fél, és mint aki másról óhajt beszélni, megjegyezte, hogy neki alapjában véve az itteni éltet is igen tetszik. Igaz, szüleitől elvették ugyan a nyolc hektár földet, mert bslekényszeri tették őket a szövetkezetibe, de be kell vallania, hogy sokkal jobban élnek ma, mint egykor, amikor a földjükön saját maguk gazdálkodtak. Ezenkívül itt-tartózkodása1

során meglátogatta Prágát, Brünnt és Bratislavát, ahol távoli rokonai élnek, és látta, milyen hatalmas építkezéseik folynak a városokban és a falvakban. Emeilett az sem kerülte el a figyelmét, hoqv a1

felnőttek és a gyerekek egyaránt jól öLtözöttek. Szóval elismeri, hogy az itt tapasztaltak igen kellemesen meglepték, mert mindaz, amit látott, távolról sem hasonlít ahhoz a képhez, almit Amerikában festettek Csehszlovákiáról. Őszintén megmondja, voltak egész komoly, szavahihető emberek, akik azt mondták neki, hogy az ember nincs itt biztonságban, mert a kommunisták terrorjukkal rettenetes légkört teremtettek, ,s az is elég, ha valakinek: egykor egy is boltja volt, hogy kidobják az állásából és börtönbe vessék. Nagyon örül, hogy mindez hálistennek hazugságnak bizonyult és mihelyt visszatér, közölni is fogja ismerőseivel tapasztalatait. Azt is megimondja egyébként, hogy velíe, mint amerikai állampolgárral nagyon udvariasan bántak a prágai repülőtéren, amikor megérkezett. A bőröndjeit ki sem nyitották, úgyhogy minden nehézség nélkül sokkal több ajándékot is hozhatott volna ihaza. Dehát megvesztették, hogy a finomabb holmikalt itt elkobozzák, vagy annyira megvámolják, hogy a vám többe kerül, mint amennvit az ajándék ér. No, de ö maga sem érti, miért szükséges ilyen rémhíreket terjeszteni egy országról, hisz Amerikának igazán nincs mit szégyenkeznie Csehszlovákia előtt. Végül is az amerikai munkás sokkal jobban ét, mint az itteni munkás, ismételte újra, határozottan. — Tegyük fel, hogy ez igaz, de csakis ií§ MM - I , w akkor, ha dolgozik — vetette oda Jancsi apja félvállról. Látni lehetett, hogy Margitnak rendkívül kínos errről a kérdésről beszélni. Bosszankodott, hogv Jancsi apja tapintatlanul újrá felvette a mmunkanélküliek kérdését. Ezétt kissé ingerülten válaszolta, hogy az amerikai munkás annyi segélyben részesül', és annyi megtakarított pénzzel rendelkezik, hogy egy évig is kibírja munka nélkül. — Én mégsem szgretnék amerikai munkanélküli lenni — válaszolt az apja, azzal a szívélyes és bölics mosollyal, amely az embereket általában lefegyverezte. — Én pedig semmiképp sem óhajtanék újra csehszlovák állampolgár lenni — mondta Margit csípősen. Igen sok szenvedésen mentem át az életem során. Mégis mindazt, ami szép volt az életemben, Amerikának köszönhetem. Azt is megmondhatom nyugodtan, hogy büszke vagyok amerikai á'lam polgárságomra. Ezzel újra belenyúlt szép táskájába, kivett onnan egy bőrtokot, kinyitotta és mint egv kincset úgy mutatta meg a celofán alatt féltve őrzött okmányt. — iHa ezt megmutatom valahol, akkor mindenütt megnyílnak előttem az ajtók. — Nos - szólalt meg újra Jancsi apja, minden szót lassan tagolva —, azt hiszem Margit, te túlzói. Nem is kell messzire menni, hogy bebizonyítsam az ellenkezőjét. A munkanélküli előtt például nem nyílik meg a gyár kapuja, vagy a hivatal ajtaja, még akkor sem, ha megvan neki ez a becses okmány. — öh — sóhajtott fel könnyedén Margit —, maga mindig; a munkanélküliekre gondol, holott ezeic a lakosságnak csak elenyésző kis részét képezik. — Látom, Margit — mosolygott az apja, miközben tűnődve és kényelmesen egymásra rakta lábait —, hogy nem szívesein veszed, hai az amerikai munkanélküliekre gondolok, ha, róluk beszélek, holott az igazság az, hogv neked, az egykori parasztlánynak kéjié gondolnod ezekre a szerencsétlen emberekre. Legalább is illene, hogy így legyen, mert hiszen te nagyon jól tudod, mit jelent a munka, hisz dolgoztál éopen eleget az életedben. Node nem baj! A békesség kedvéért hajlandó vagyok veled azokról az emberekről beszélni, akJc állásban vannak és dolgoznak. Nézz rám! Én már teljesen ősz hajú vagyok és nekem eddig még eszembe sem jutott, hogy sötétre fessem a hajamat. És azt hiszelm, nálunk sein nőnek, sem férfinak, eddig még eszébe sem jutott. Gergely Vera rajzai hogy munkája miatt fesse a haját. Hát azért vagyok én szivesebbein csehszlovák állampolgár. Jancsi apja érvelésén mosolygott és mosolygott a vendég is, már-már úgy látszott, hogy a vitának vége szakadt, mert anyja éppen behozta a konyhából a párolgó fehér kávét, hozzá a jóízű kuglófot, amikor Margit mégis meggondolta magát és válaszolt: - öh, ami a hajfesbélst illeti, azt én szívesein végeztetem. Az ember örömmel megőrzi a fiatalság, látszatát. Nincs igazam? — mosolygott mint egy filmdiva a vászonról, ragyogó fehér fogsorát mutogatva' eleven példaként. — Azt azonban tűrhetetlennek, sőt elviselhetetlennek tartom, hogy valaki engeim elvtársnőnek szólítson, untat ahogy ez már Rt több ízben megtörtént... És itt, ezen a ponton úgy vélem, hogy igaz az, amit Amerikában széltében-hasszábam híresztelnek, nemcsak Csehszlovákiáról, hanem az összes népi demokráciákról, hogy az ember szabadságát a kommunisták veszélyeztetik. Az embert arra kényszeritik, hogy elvtárs legyen. Jancsinak egy pillanatra úgy tűnt fel, hogy apja bölcs szemében, felvillant a haragnak az a szikrája, amely kemény vihart jósol. Ezen azonban nem csodálkozott. Margit kijelentése tudatosan bántó és sértő volt, hiszen jól tudta, hogy apja régi harcos kommunista. Kedve is lett volna a szép asszonynak méltó módon válaszolni, de fegyelmezte magát, nagyon jól tudta, hogy apjának nincs szüksége az ő segítségére, megbirkózott az már nehezebb esetekkel is. így is volt. Apja legyűrve a haragját, nyugodtan, így válaszolt: - Nézd Margit, én téged nemcsak szép, de igen értelmes asszonynak is tartalak. Éppen ezért igen meglepett előbbi kijelteotésted. Jót tudod magad is, hogy ez nem igaz, nálunk nem kötelező senkit elvtársnőnlek szólítani. Ha pedig nem tudnád, megmondhatom neked, hogy nálunk valakit elvtársnőnek szólítani kitüntetést jelent, a, tisztelet kifejezését. - Hát akkor inkább ne tiszteljenek. Nem akarom1

! Jancsi ezt a választ tökéletesen megértette. Margit nem akar elvtársnő lenni. Julka -edig nem akarja, hogy ő ejtőernyős •legyen. Nem akarják és kész. Nem lehet őket akaratukban megingatni. Apja. mintha eltalálta volna Jancsi gondolatmenetét, Így szólt: (Folytatjuk) * O