A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-19 / 3. szám

^J-ájdal om Először jöttél mint a fergeteg, ajtót berúgva és karod kitárva. Szakadt a hó, táncolt a kedved, s elázott bátyád úgy nevetted, hogy hullt a könnyed is. Másodszor jöttél — már komoly legény, kezed nyújtottad férfi-kézfogásra. De már itt be/it a kis szobában, tükör előtt állsz a ruhámban s kacagva tisztelegsz. S harmadszor nem te jöttél már felém — engem sodort hozzád a fájdalom. Te feküdtél megnémulva öcsém, láztól átverve kórházágyadon. Az életed már annyi volt csupán, hogy néha még kerekre nyílt szemed, s két könnycsepp, mellyel tudtunkra adod: síró családod még megismered. Két év alatt háromszor láttalak. Negyedszer csak koszorús sírodat, amely tizenhat évedet lezárta, mint ajtókat a kulcsatört lakat. NAGY LAJOS Nem kell szappan és törülköző—mégis tiszta a kéz, ha a higiéniai újdonsággal, az EXPRES tubusos kézmosószerrel tisztítja. Nélkülözhetetlen, főként utazás-i hál. Próbálja ki és rájön, hogy az i EXPRES nem hiányozhat útifelszerelé| séből. Kapható minden drogériában és I illatszertárban. Néhány szó | az asszonyokhoz: > Ha jó ajakrúzst keres, pró) bálja ki a könnyű, ízléses } tokban árusított Lalaghé( Standard rúzst. Kezelése | könnyű. Csókálló. Öt sztnj árnyalatban kapható illatszer-i tárakban és drogériákban. p

w^ A „Pancsa sila" jegyében Viliam Siroky elvtárs, köztársaságunk miniszterelnöke kíséretével együtt tizenkétnapos látogatást tett India több nagyvárosában. Az első három napot Delhiben töltötte, ahol meglátogatta Prasada államelnököt, Radakrisna alelnököt, majd részt vett azon az állami banketten, amelyet Dzsavaharlal Nehru, India miniszterelnöke rendezett a küldöttség tiszteletére. Siroky elvtárs indiai útját — melynek során kíséretével meglátogatta a Bhakra-Nangal-i duzzasztógátat, Agrát, Bombayt, Púnát, Bangalúrt, Madraszt — Kalkuttával zárta le, hogy azután Kambodzsába, Burmába, Indonéziába és Ceylonba látogasson el. E néhány hetes ázsiai út valóban annak az igaz barátságnak jelképe, amely országunkat ezekhez az ázsiai népekhez fűzi. Egyre mélyülő baráti kapcsolataink híven jutottak kifejezésre a szívélyes delhi fogadtatástól kezdve mindenütt, ahol Siroky elvtárs kíséretével megfordult. A Times of India és az Indian Express című lapok szerint Siroky elvtárs delhi tartózkodását felhasználta, hogy Nehruval megbeszélje a két országot kölcsönösen érintő kérdéseket, így a leszerelés, főleg pedig az atomfegyverekkel folytatott kísérletek beszüntetésének nemzetközi problémáját. Szóba kerültek természetesen a szorosabb gazdasági és kulturális együttműködés lehetőségei is. A már eddig is kialakult sokoldalú baráti kapcsolatok jogosulttá teszik a reményt, hogy Csehszlovákia és India nemcsak a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló közös törekvésekben, nemcsak a „Pancsa sila", vagyis a békés együttélés alapelveinek védelmében, hanem a gazdasági és kulturális együttműködés terén is további sikerek alapját vetették meg s hogy ennek jegyében folytatódik Siroky elvtárs és kíséretének további ázsiai útja is. Nincs kibúvó — tárgyalni kell Előző szemléinkben már beszámoltunk arról, hogy a decemberi NATO-értekezlet inkább élezte, mint tompította az Északatlanti Tömb tagállamai közt fennálló politikai ellentéteket. Amennyiben mutatkoztak valamelyes eredmények, úgy azok a további fegyverkezés kérdéseit érintik, de e vonatkozásban sem volt meg a „szent egyetértés", Dánia és Norvégia például nem mutatott hajlandóságot, hogy területükön rakéta-kilövö pályákat létesítsenek, így a márciusra tervezett értekezletnek lesz a feladata, hogy konkrét intézkedéseket dolgozzon ki a tagállamok számára. Ezzel szemben a NATO-államok miniszterelnökei, jóllehet nem volt szándékukban, kénytelenek voltak eszmecseréket folytatni azokról a problémákról és feladatokról, melyeket N. A. Bulganyin üzeneteiben felvetett. A Szovjetunió békepolitikája ma oly mély rokonszenvet vált ki a világ népeinél, hogy még az „erőpolitika" megátalkodott élharcosai sem. mertek napirendre térni Bulganyin elvtárs üzenetei felett. Ha számos fenntartással is, de szükségesnek tartották kinyilvánítani egy külügyminiszteri találkozó lehetőségét, amely a kátyúba jutott leszerelési tárgyaló sokat kellő mederbe terelné ... Azóta Hruscsov és Gromiko elvtárs a Legfelső Szovjet ülésén elhangzott beszédeikben ismételten és világosan megmondották, hogy a Szovjetuniót csak valóban komoly, felelős államférfiak által folytatott leszerelési tárgyalások érdeklik és a szovjet kormány nem óhajt ezekkel az életbevágó problémákkal a volt leszerelési albizottság tanácskozásaira emlékeztető meddő ülésezéseken foglalkozni. Eisenhower, McMillan és Gaillard nyilván nem helyezkednek válaszukban merev elutasító álláspontra, de nem várható tőlük, hogy a taktikázásokkal gyökeresen szakítva, most már a hidegháborús politika alapvető revíziójának útjára lépnek. Ilyen revízió csak a népek békeharcának további fokozásával, a szocializmust építő országok béketörekvéseinek s az atommen-ATLANTI SZOLIDARITÁS tes övezetnek aktív támogatásával kényszeríthető ki. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy a nyugati polgári lapok egy része is elismeri: a közép-európai atommentes övezet gondolatát egyre nagyobb rokonszenvvel fogadják a nyugat-európai fővárosokban is. A T ime s című ismert angol konzervatív lap közölte Ch. Mayhew munkáspárti képviselő levelét, amely hangsúlyozza, hogy Anglia népének túlnyomó része a tárgyalások híve. A Daily Mail ugyancsak kénytelen megállapítani, hogy Kennan az USA volt moszkvai nagykövete, továbbá Bevan, az angol munkáspárt vezére és lord Russe! sokkal közelebb állanak a néphez, mint McMillan, minthogy ezek az államférfiak a tárgyalások mellett vannak és kedvezően értékelik a szovjet kormány több javaslatát. A Manchester Guardian című liberális lap kifejezetten elítéli a Dulles-féle politikát és szívesen venné, ha Dulles helyén Stassent bíznák meg a tárgyalásokkal. Az Observer amellett kardoskodik, hogy a nyugat-európai hatalmaknak lehetővé kell tenniük a közvetlen amerikai-szovjet tárgyalásokat. A New York Herald T rib un e hasábjain Joseph Alsop szemleíró kereken kimondja, hogy Dulles nem alkalmas tárgyaló fél s míg külügyminiszteri funkciót tölt be, nem lehet amerikai-szovjet tárgyalásokban bizakodni. Általában tehát tért hódít a tárgyalások szükségességének gondolata, növekszenek azok az erők, amelyek kiharcolhatják, hogy a Nyugat diplomáciája ne csak kenetteljes hangon — alacsony taktikázások játékszereként — értékelje a békét, hanem a kerek asztal mellett komolyan tárgyalja meg a Nyugat-Kelet közti békés együttélésből folyó kötelezettségek, elsősorban pedig a leszerelés ügyét. Szirt