A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-19 / 3. szám

^J-ájdal om Először jöttél mint a fergeteg, ajtót berúgva és karod kitárva. Szakadt a hó, táncolt a kedved, s elázott bátyád úgy nevetted, hogy hullt a könnyed is. Másodszor jöttél — már komoly legény, kezed nyújtottad férfi-kézfogásra. De már itt be/it a kis szobában, tükör előtt állsz a ruhámban s kacagva tisztelegsz. S harmadszor nem te jöttél már felém — engem sodort hozzád a fájdalom. Te feküdtél megnémulva öcsém, láztól átverve kórházágyadon. Az életed már annyi volt csupán, hogy néha még kerekre nyílt szemed, s két könnycsepp, mellyel tudtunkra adod: síró családod még megismered. Két év alatt háromszor láttalak. Negyedszer csak koszorús sírodat, amely tizenhat évedet lezárta, mint ajtókat a kulcsatört lakat. NAGY LAJOS Nem kell szappan és törülköző—mégis tiszta a kéz, ha a higiéniai újdonsággal, az EXPRES tubusos kézmosószerrel tisz­títja. Nélkülözhetetlen, főként utazás-i hál. Próbálja ki és rájön, hogy az i EXPRES nem hiányozhat útifelszerelé­| séből. Kapható minden drogériában és I illatszertárban. Néhány szó | az asszonyokhoz: > Ha jó ajakrúzst keres, pró­) bálja ki a könnyű, ízléses } tokban árusított Lalaghé­( Standard rúzst. Kezelése | könnyű. Csókálló. Öt sztn­j árnyalatban kapható illatszer-i tárakban és drogériákban. p w^ A „Pancsa sila" jegyében Viliam Siroky elvtárs, köztársaságunk miniszterelnöke kíséretével együtt tizen­kétnapos látogatást tett India több nagy­városában. Az első három napot Delhiben töltötte, ahol meglátogatta Prasada állam­elnököt, Radakrisna alelnököt, majd részt vett azon az állami banketten, amelyet Dzsavaharlal Nehru, India miniszterelnöke rendezett a küldöttség tiszteletére. Siroky elvtárs indiai útját — melynek során kíséretével meglátogatta a Bhakra-Nangal-i duzzasztógátat, Agrát, Bombayt, Púnát, Bangalúrt, Madraszt — Kalkuttával zárta le, hogy azután Kambodzsába, Bur­mába, Indonéziába és Ceylonba látogas­son el. E néhány hetes ázsiai út valóban annak az igaz barátságnak jelképe, amely orszá­gunkat ezekhez az ázsiai népekhez fűzi. Egyre mélyülő baráti kapcsolataink híven jutottak kifejezésre a szívélyes delhi fo­gadtatástól kezdve mindenütt, ahol Siroky elvtárs kíséretével megfordult. A Times of India és az Indian Express című lapok szerint Siroky elvtárs delhi tartózkodását felhasználta, hogy Nehruval megbeszélje a két országot kölcsönösen érintő kérdéseket, így a leszerelés, főleg pedig az atomfegyverekkel folytatott kí­sérletek beszüntetésének nemzetközi problémáját. Szóba kerültek természetesen a szorosabb gazdasági és kulturális együttműködés lehetőségei is. A már eddig is kialakult sokoldalú baráti kapcsolatok jogosulttá teszik a reményt, hogy Csehszlovákia és India nemcsak a nemzetközi feszültség enyhítésére irányu­ló közös törekvésekben, nemcsak a „Pan­csa sila", vagyis a békés együttélés alap­elveinek védelmében, hanem a gazdasági és kulturális együttműködés terén is to­vábbi sikerek alapját vetették meg s hogy ennek jegyében folytatódik Siroky elvtárs és kíséretének további ázsiai útja is. Nincs kibúvó — tárgyalni kell Előző szemléinkben már beszámoltunk arról, hogy a decemberi NATO-értekezlet inkább élezte, mint tompította az Észak­atlanti Tömb tagállamai közt fennálló poli­tikai ellentéteket. Amennyiben mutatkoz­tak valamelyes eredmények, úgy azok a további fegyverkezés kérdéseit érintik, de e vonatkozásban sem volt meg a „szent egyetértés", Dánia és Norvégia például nem mutatott hajlandóságot, hogy területükön rakéta-kilövö pályákat létesítsenek, így a márciusra tervezett értekezletnek lesz a feladata, hogy konkrét intézkedéseket dol­gozzon ki a tagállamok számára. Ezzel szemben a NATO-államok minisz­terelnökei, jóllehet nem volt szándékukban, kénytelenek voltak eszmecseréket folytatni azokról a problémákról és feladatokról, melyeket N. A. Bulganyin üzeneteiben fel­vetett. A Szovjetunió békepolitikája ma oly mély rokonszenvet vált ki a világ népeinél, hogy még az „erőpolitika" megátalkodott élharcosai sem. mertek napirendre térni Bulganyin elvtárs üzenetei felett. Ha szá­mos fenntartással is, de szükségesnek tartották kinyilvánítani egy külügyminisz­teri találkozó lehetőségét, amely a kátyúba jutott leszerelési tárgyaló sokat kellő me­derbe terelné ... Azóta Hruscsov és Gro­miko elvtárs a Legfelső Szovjet ülésén elhangzott beszédeikben ismételten és vilá­gosan megmondották, hogy a Szovjetuniót csak valóban komoly, felelős államférfiak által folytatott leszerelési tárgyalások ér­deklik és a szovjet kormány nem óhajt ezekkel az életbevágó problémákkal a volt leszerelési albizottság tanácskozásaira em­lékeztető meddő ülésezéseken foglalkozni. Eisenhower, McMillan és Gaillard nyilván nem helyezkednek válaszukban merev el­utasító álláspontra, de nem várható tőlük, hogy a taktikázásokkal gyökeresen szakítva, most már a hidegháborús politika alap­vető revíziójának útjára lépnek. Ilyen revízió csak a népek békeharcának további fokozásával, a szocializmust építő országok béketörekvéseinek s az atommen-ATLANTI SZOLIDARITÁS tes övezetnek aktív támogatásával kénysze­ríthető ki. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy a nyugati polgári lapok egy része is elismeri: a közép-európai atommentes övezet gondo­latát egyre nagyobb rokonszenvvel fogadják a nyugat-európai fővárosokban is. A T i­me s című ismert angol konzervatív lap közölte Ch. Mayhew munkáspárti képviselő levelét, amely hangsúlyozza, hogy Anglia népének túlnyomó része a tárgyalások hí­ve. A Daily Mail ugyancsak kénytelen megállapítani, hogy Kennan az USA volt moszkvai nagykövete, továbbá Bevan, az angol munkáspárt vezére és lord Russe! sokkal közelebb állanak a néphez, mint McMillan, minthogy ezek az államférfiak a tárgyalások mellett vannak és kedvezően értékelik a szovjet kormány több javaslatát. A Manchester Guardian című li­berális lap kifejezetten elítéli a Dulles-féle politikát és szívesen venné, ha Dulles he­lyén Stassent bíznák meg a tárgyalásokkal. Az Observer amellett kardoskodik, hogy a nyugat-európai hatalmaknak lehető­vé kell tenniük a közvetlen amerikai-szov­jet tárgyalásokat. A New York He­rald T rib un e hasábjain Joseph Alsop szemleíró kereken kimondja, hogy Dulles nem alkalmas tárgyaló fél s míg külügy­miniszteri funkciót tölt be, nem lehet ame­rikai-szovjet tárgyalásokban bizakodni. Ál­talában tehát tért hódít a tárgyalások szükségességének gondolata, növekszenek azok az erők, amelyek kiharcolhatják, hogy a Nyugat diplomáciája ne csak kenetteljes hangon — alacsony taktikázások játéksze­reként — értékelje a békét, hanem a kerek asztal mellett komolyan tárgyalja meg a Nyugat-Kelet közti békés együttélésből folyó kötelezettségek, elsősorban pedig a leszerelés ügyét. Szirt

Next

/
Thumbnails
Contents