A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-15 / 24. szám

érteni. Jutka szeme rémületet tükrözött, látni lehetett, hogy minden gondolatai a féltés, a réteület, ez tartja görcsösen fogva, ez nyilvánult meg: reszkető szavaiban is. AI későbbi hőnapak folyamán ez a rémület nemhogy csökkent volna, hanem inkább növekedett, és Julka egyszer nyíltaih meg is mondta, hogy nem tudna egy ejtőernyősnek gyereket szülini, mert állandóan attól tartana, hogy gyermeke apja lezuhan. Amikor ezt kimondta, Jancsi nem magyarázta neki többé az ejtőernyős lelkiállapotát. És bár még hónapokig rendszeresen találkoztak, s többször megfogadta magában, hogy mégis meggyőri Julkát álláspontja helytelenségéről, megmagyarázza neki, hogy az etmbert vasárnapi séta közben is halálos baleset érheti, de amikor egymással szemben álltak és maga előtt látta Julka pislogó, ártatlan kék szemét, és a fényes copfokat — amelyek most már nagylányasan, koszorúként övezték formás fejét —, elállt ettől az elhatározásától: Tudta, hogy minden szava meddő lenne, és villanó, józan, de ugyanakkor fájdalmas pillanataiban' érezte, hogy Julka nem hozzá váló. Neki olvan lányra vofaa szüksége, aki bátorltja, lelkesíti őt ,és vállalja a kockázatot, a veszélyt, amit egy ejtőernyős szerelmének vállalnia kell, mert ez a legelemibb kötelessége. Szakítás után voltak olyan napjai, ara -kor szinte haragudott Julkára. Együgyűnek, buta kis libának tartotta. Végül is ebben a korszakban, amikor az emberiséget atom- és hidrogénbombák fenyegetik, ami'kdr Nyugat-Németország atomerőve! akarja felfegyverezni hadseregét... igazán nem érti, mitől félhet még az ember? Mi jöhet még ennél rosszabb, ha a kapitalisták már nyíltan vetemednek erre a zsaroló szemérmetlenségre. Hisz ha valóra válhatna az imperialisták terve, akkor az emberek milliói úgy hullanának eh akár aj legyek. Ilyen körülmények között, ilyen légkörben nem kötelessége-e minden öntudatos embernek, hogy katonailag is képessége1

teljes latbavetésével felkészüljön minden eshetőségre?... Jancsi előtt Julka félelme és rettegése gyávaságnak tetszett Julka viszont azt állította, hogy félelme indokolt, mert- szerelméből fakad. Jancsi erre azt válaszolta, ha így van, akikor inkább lemond a szerelemről. Nagyjából Igy történt a szakítás, kicsiben és részleteiben azonban a szakítás komolv szenvedéssel járt mert Julkának illatos volt az arca és a szája, karjával és kemény kis mlellével úgy simult hozzá, hogy Jancsinak néha elállt a lélegzete a nagy boldogságtól. Hogy mind erről le kell mondania, ez fájt, nagyon fájt • neki. A szenvedés azonban nem látszott meg rajta, változatlan kötelesség tudással végezte munkáját, szokáséhoz híven továbbra is mosolygott és még elszántabban vetette rá magáit az ejtőernyős gyakorlatokra. Soha még, errnyi pontossággal nein végezte ugrásait, mint most. Szigorúan, a megadott időponthoz igazolva, egyszóval ugrás után a tizedik másodpercben nyitotta ki, az ejtőernyőt, addig csukott ejtőernyővel zuhant lefelé szabályosan, előírt testtartással. A szakítás után valahogy még tótrabb lett, a félejteni akarás a félelemnek még a szikráját is kioltotta benne. Barátaival izzó gyűlölettel beszélt az amerikai imperialistáknak arról a fölényeskedő magatartásáról, ahogy a Szovjetunió békejavaslataira válaszolnak. Az ismert mosoly sugárzott arcáról, amikor a szputnyikokról beszélt, a szovjet tudomány diadaláról, amely méltó választ adott Amerikának támaszpont-politikájára. Amikor Amerikját mondott, alapjában vévé csak New Yorkra gondolt, arra a mamut-városra, ahol százemeíetes felhőkarcolók ágaskodnak az ég felé. New Yorkon kívül még vagy tíz amerikai várost tudott felsorolni, ezenkívül azt is tudta, hogy Washingtonban van a Fehér Ház és néhány kiváló amerikai elnökről) is tudott barátai előtt beszélni. Ismerte Frank -li í Benjamin élettörténetét, és Roosewelt haladó politikájáról is hallott egyet-mást. De Amerikáról, az amerikai népről, vajmi keveset tudott. Ennek hiányát azzal igyekezett pótolni, hogy az utolsó hetekben, különösen a szakítáis után, rávetette magát az Amerikáról szóló irodalómra. Néhány könyv elolvasása után már némi képet kapott- az amerikai nép felszabadító harcairól, amikor Angliával folytatott ádáz háborút, majd betekintést nyert a múlt században lefolyt Észak és Dél közti háborúba is. De éjjel, amikor arról álmodott, hogy Jutkával kirándult Aimerikábia, újra- és újra felbukkantak előtte a felhőkarcolók. Sokszor Julka nélkül indult el álmában ilyen kirándulásokra, és fentről, valahonnan nagyon magasról, mintha repülőgépen lebegne a város felett, látta a felhőkarcolókat. Ez a kép többször jelent meg álmaiban: hirtelen, villanásszerűen, aztán eltűnt, hogy makacsul újra felbukkanjon, minden igazi, elfogadható ok nélkül. Jancsi gyakran érezte, hogy e képfoszlányok valamit jeleznek és utalnak arra, ami nappal és éjjel szakadatlanul alakul és érlelődik benne. Tényleg, az utolsó napokban, amikor Julka arca egyre halványodott előtte, álma Amerikáról egy konkrétabb és izgalmasabb formában jelent meg előtte. Álma oly izgalmas volt, akárcsak egy folytatásos detektív-regény. Emellett nappal, munkálja közben is felbukkantak gondolataiban a felhőkarcolók, de most már úgy, mintha ejtőernyővel ereszkednék le a városra. Rejtélyes szálakkal, szövődött kapcsolata az idegen városhoz. Oly erősen foglalkoztatta, akárcsak némely gyerekkori emlék, amit á képzelet csodálatos imádon évek hosszú sarán megőriz. A szátok a valóság elemeiből sodródtak, ráfonódtak képzeletére, makacsul fogva tartották, mint eleven polip karok. Határozottan éirezte, hógv sürgős, halaszthatatlan dolga vara ebben a Városban, fontos üzenetet kell átadnia a város lakódnak és rajtuk keresztüli az egész amerikai népnek. Hogy mi volt ez az üzenet, azt még nem tudta, azonban sejtette, hogy a békeharc döntő ütközetéről van most szó, és azt is tudta, hogy a békének feltétlenül diadalmaskodnia kell. Azt is sejtette, hogy az üzenetnek Olyan világosnak, meggyőzőnek és egyértelműnek Ikell lennie, akárcsak a kétszer kettőnek. (Folytatjuk) (Gergely Vera rajzai)