A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-15 / 24. szám

A CSKP XI. kongresszusának küszöbén Számos üzem és vállalat dolgozója e napokban ad számot a XI. pártkongresszus tiszteletére tett munkafelajánlások teljesítéséről és a szocialista munkaversenyek eredményeiről. Ámde a teendőket korántsem szabad csupán a termelés növelésére korlátozni. Gazdaságunk építésével párhuzamosan fejlesztenünk kell kultúránkat is. A CSKP KB-a már tavaly határozatot hozott az ideológiai kérdések megoldásáról, és most a XI. kongresszust megelőzve, további új határozatban foglalkozik azokkal a feladatokkal, amelyeket a népművelési munka eszmei hatékonyságának fokozása érdekében kell teljesítenünk. Mint tudjuk, május 21-én és 22-én Brnőban 600 népművelési dolgozó országos konferenciát tartott, ahol a felszólalók hangsúlyozták, hogy népművelő munkánknak mindenekelőtt a politikai nevelésre kell irányulnia. E szempont érvényesüljön a népművelési tevékenység minden szakaszán, a tudományos világnézet tekintetében éppúgy, mint az általános és szakműveltség, valamint a művészeti ízlés fejlesztése és a népművészet szakaszán is. A burzsoázia céljainak az úgynevezett politikamentes ismeretterjesztés volt a legmegfelelőbb. Mi azonban a szocializmust úgy építhetjük fel sikeresen, ha a népművelést céltudatosan, következetesen és maradéktalanul a szocializmus szolgálatába állítjuk, és ebbe a munkába a nemzeti bizottságok, a szakszervezetek, a CSISZ segítségével minél napvobb számú önkéntes dolgozót kapcsolunk be. A népművelésnek különösen a falun van nagy jelentősége. Eltekintve attól a felbecsülhetetlen értékű szolgálattól, amit a kultúra önkéntes munkásai a tudományos ismeretek terjesztése érdekében tehetnek, népművelőinktől azt is elvárjuk, hogy segítsék elő a mezőgazdasági szaktanfolyamok szervezését, és ahol szükséges, nyerjél^ meg a falusi ifjúságot a szövetkezeti nagytermelés számára. A népmüvelés keretében tájékoztatni kell a dolgozókat a nemzetközi politika időszerű kérdéseiről, valamint terjetszteni kell a proletár nemzetköziség és a szocialista hazafiság eszméit. A CSKP egyre nagyobb jelentőséget tulajdonít a népnevelő munkának, amelynek elményítését törvényes előírások és megfelelő szervezési intézkedések is elő fogják mozdítani. Charles de Gaulle Franciaország új miniszterelnöke gazdag, lille-i család sarja. Monarchista érzelmekkel telítve, már kora ifjúságában katonai karrierről álmodozott. Miután elvégezte a vezérkari tiszteket képző Saint Cyr-i katonai akadémiát, a később hazaárulóvá vált Philippe Pétain mellett teljesített szárnysegédi szolgálatot, akiről hosszú időn át hálatelten emlékezett meg. Pétain árulása után De Gaulle tábornok elérkezettnek látta az időt, hogy mérhetetlen becsvágyát kielégítse. A harmadik köztársaság összeomlása után Londonban maga köré gyűjti a dunquerque-i katasztrófa poklából kimenekült tiszteket és katonákat, és a nemzeti felszabadító mozgalom szervezőjeként és szószólójaként lép porondra. Közben Franciaországban egyre nagyobb méreteket ólt a fasizmus ellen élet-halál harcot folytató „resistance" (ellenállási mozgalom), melynek magvát a forradalmi munkásosztály legjobbjai, a kommunisták alkotják, akik szoros kapcsolatot tartanak fenn a többi harcos hazafiakkal. Bár a nyugati szövetségesek nem rajonganak a kényelmetlen, nyakas de Gaullért, mégis támogatják őt, mint a demokratikus irányzatok ellenségét. Minthogy az ellenállási mozgalomban küzdő hazafiakat egyedül az a közös cél vezérli, hogy kiűzzék Hitler hordáit, vajmi keveset törődnek de Gaulle személyes ambícióival. Támogatják őt és D'Astier haladó szellemű képviselő személyében megbízottat is küldenek hozzá. Az invázió idejében de Gaulle ideiglenes kormányában kommunisták, szocialisták és katolikusok egyaránt részt vesznek. Ez a kormány — mint az ellenállási mozgalom képviselőinek testülete — 18 hónapig működik, ámde de Gaulle-t mindvégig feszélyezte e környezet. Ügy érezte, nem követheti benne saját politikai célkitűzéseit. Ezért más utat keres. Viszszavonul, majd pedig csakhamar kísérletet tesz, hogy az RPF, vagyis a francia népi tömörülés címen ismert párt segítségével magához ragadja a hatalmat. Az RPF párt célkitűzései és programja alapján teljesen fasiszta jellegű volt. Az 1951-es választások idején virágkorát élte, de nemsokára hanyatlásnak indult. De Gaulle hat évig visszavonultan élt Colomby-les deux-Eglise-i kastélyában, de mint a francia reakciósok és gyarmatosítók reménysége, sohasem törődött bele vereségébe. Továbbra is szövögette terveit a köztársasági intézmény és a polgári demokrácia szétzúzására, míg végre most újra elérkezettnek látta az időt, hogy az Algériában garázdálkodó francia tábornokok és gyarmatosítók segítségével magához ragadja a hatalmat. A francia köztársaság ellen szervezett széleskörű összeesküvés eredményeképpen de Gaulle tábornok elérte legközelebbi célját: Pflimlin és a köréje csoportosult poltikusok árulása révén elfoglalta a miniszterelnöki széket. Ámbár de Gaulle a Gestapó-módszerű ejtőernyősökre támaszkodva kierőszakolta megbízatását, mégis 224 képviselő, közöttük elsősorban a dicső Francia Kommunista Párt parlamenti csoportja, felemelte szavát de Gaulle törvénytelen beiktatása ellen. A francia forradalmi munkásosztályt tehát nem sikerült elszigetelnie, és nem fér hozzá semmi kétség, hogy a fasizmus növekvő veszélyének arányában izmosodik a forradalmi hagyományokkal rendelkező francia nép harcos ellenállása és megóvja az országot egy fasiszta katonai diktatúra szégyenétől. - Szirt -A fajvédő felsült William Faulkner blamálta magát, ez tűnik ki a Lityeraturnaja gazeta közleményéből, mely beszámol arról, hogy Faulkner, világhírű amerikai Nobel-díjas író nemrég az USA egyik déli állaiméban, Virginiábain hatalmas beszédet mondott a fehér és fekete faj viszonyáról. Azonban bárhogyan is igyekezett emberbaráti magatartást tanúsítani a négerek iránt, beszédének egyes részei számára lesújtó hatást váltottak ki az amerikai egyszerű emberek körében. Tudvalevő, hogy Virginia állam éppen fajgyűlöletéről hírhedt. Faulkner mégsem átaliott olyan kijelentést tenni, hogy: „Virginiának kell éppen példát mutatnia abban, hogy megtanítsa a négereket a rendes polgárok kötelességeire. Mindenekelőtt azt kell megértetni a négerekkel, hogy előbb ki kell érdemelniük szabadságukat és egyenjogúságukat... A négereket rá kell bírni arra, hogy örökre felhagyjanak néger gondolkodásmódjukkal és viselkedésükkel." „Ez nehéz lesz — idézzük tovább Faulknert —, mivel a néger — faja és bőrének színe miatt — nem elég, ha csak úgy viselkedik és gondolkodik, mint a fehérek legjobbjai. Ezért, ha elég, hogy 8 fehér ember csak vasárnaponkint viselkedjék igaz hívőhöz illően, úgy a négernek soha nem szabad letérnie az igazság útjáról." Faulkner tovább fejtegeti erkölcsi nézeteit: „Ha a néger nem tanulja meg és nem fogja ismerni az ábécét, nem baj. De köteles sokkal nehezebb dolgokat megtanulni és elsajátítani: az önmegtartóztatást, becsületességet és erkölcsi tisztaságot." Ennyit tudunk meg Faulkner „önérzetes fajvédő és emberbarát" megnyilatkozásáról. Talán Little Rock már feledésbe merült? Nem, legalábbis azok a becsületes amerikaiak, akik állandóan küzdenek a faji megkülönböztetés ellen, a négerek egyenjogúságáért, nem felejtenek és Faulkner úrnak is megadják a választ. Faulkner beszédét különösebb visszhang nem követte. Csak a kormánykörök dörzsölgették elégedetten a kezüket. Egy Matty M. Terston nevű amerikai azonban a Washington Post szerkesztőségén keresztül választ adott Faulkner beszédére. „Ha az ország építésében való részvétele, életének a hazáért való feláldozása nem teszi elsőrendű állampolgárrá az embert, félek, hogy Mr. Faulkner számára nem marad más megoldás, mint hogy megkérje a négereket, változtassák meg bőrük színét. Ha újabb cikkei és beszédei hasonlók lesznek ehhez a beszédéhez, akkor adja vissza a Nobel-díjat, és vádolja meg a zsűrit, hogy helytelenül^töltl be tisztjét." Ez a becsületes amerikai emberek válasza. Faulkner a kormány „fajvédő" politikáját támogató kétszínű beszédével lejáratta magát. -L-étfféf A csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális hetilapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős: Egri Viktor főszerkesztő. Megjelenik minden vasárnap. Kiadja a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultflregyesülete, Bratislava. Mierové nám. 3—4. telefon 220-59. Szerkesztőség: Bratislava, Jesenského 7. Telefon 261-04. Postafiók C-181. Terjeszti a Postai Hlrlapszolgálat. Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. Nyomja a Pravda nyomdavállalat, Bratislava, Jesenského 12. Egyes szám ára 1.5Ó Kfs, előfizetés) díj fél évre 39.— Kős, egész évre 78.— Kis. AJ551768