A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-15 / 24. szám

Mark (A. Svorin) szerelr I? Alz elmúlt héten a világ valamennyi rádiója és újságja közölte a hírt, hogy a cannes-i nemzetközi filmfesztivál nagydíját, az aranypálmát az idén szovjet fiílm, a Szállnak a darvak nyerte el. Tagadhatatlan, hogy a szovjet győzelem ma, a szputnyikok korában nemcsak nagy művészi, hanem politikai siker is. A burzsoá sajtó ezúttal kénytelen volt. elismerni, hogy a Szállnak a darvak nagy, megragadó művéjszi alkotás. Még a bíráló bizottság döntése előtt olvashattuk a Neue Zürcher Zeitung-ban, hogy „a film a békeszerető szocializmus dicséretével cseng ki, amiely az embereknek nemcsak 'jólétet hoz, hanem ereje van megvigasztalni a sokat szenvedetteket is". A svájci lap a maga óvatoskodó módján a film emberiességében rejlő agitatív erejű „veszélyre" int, ám kénytelen elismerni, hogy a film valóban megmutatja azt, amit Mihail Kalatozov, a film rendezője állít, hoay a szocialista realizmus éreztetni tudja a bensőséges szeretetet, amely az emberiséget megszabadította a fasizmus járma alól, és a világ minden népének meg akarja hódítani a békét. Nagy elismerés ez egy haladónak éppen nem mondható polgári lautól, s ezek után nem meglepő, hogy Picasso a film vetítése után elragadtatásában így gratulált: „Büszke vagyok önökre, oroszokra, hoay ilyen emberi történetet, ilyen igaz drámát ábrázoltak. Seívből örülök, hogy nem! valamiféle fellengzős, mesterkélt pátosszal, hanem a valóságos élet meleg közelségével hatottak rám." Mi, akik már láthattuk az aranypálmás filmet, a nagy francia szavaihoz hozzáfűzhetjük, hogy valóban mély élményt nyúit, fenntartás nélkül elismerjük, hogy a Viktor Rozov forgatókönyvében felvázolt történet a nagy éilmény közvetlenségével hat, egyformán művészi és mélységesen emberi, Mihail Kalatozov rendezői munkája tökéletes, a forgatókönyv minden erényét ötleteivel megduplázza és Szergej Uruszevszkij kiváló képei még egységesebbé teszik és egyben fokozzák a hatást. Az utolsó évtizedben nem egy film dolgozta fel a Nagy Honvédő Háború mély és megrázó nagy élményeit. És ez érthető, mert a háború, ez a legnagyobb megpróbáltató, tele van szenvedéssel, nyomorral és borzalommal, ám ugyanakkor megmutatja a hazáját védő szovjet ernte roppant hősiességét és mély emberségét is. Számtalan filmben láttak már a háború ábrázolását, többnyire patetikusan, hatalmas statisztériával, mint hazafi' ságra intő krónikát, de ilyen nemes egyszerűséggel, szólámokat mellőzve, mint a Szállnak a darvak esetében, csak igen ritkán, és ilyen művészien megformálva talán első alkalommal. let vall Veronyikának 1941 júniusában két szerelmes fiatal, Borisz és Veronyika, nézik a ftolyő felett szál ló darvakat. Szivük telve van bensőséges szerelemmel. Az egész élet játéknak, boldogságnak és beteljesedésnek tűnik előttük, ám a háború irgalmatlanul véget vet a tervezgetésnek. Borisz bevonul és Veronyika magára marad minden hír nélkül, gyötrelmes magányosságban. Mialatt Borisz a fronton a fasiszta betolakodók ellen harcol, Veronlviká egy légitámadásnál elveszti szüleit. A súlyos megpróbáltatás megtöri a lány akaraterejét, felesége lesz egy mihaszna fiatalnak és szinte holt lélekkel együtt él vele. Él-e még Borisz, ez foglalkoztatja minden gondolatát, hiisz és remél akkor is, amikor halála hírét hozzák. Csak amikor vége a háborús borzalmaknak és a vonatok hozzák aj boldog hazatérőket, hogy megkezdhessék otthon munkájukat, ott kint a pályaudvaron eszmél felésérti meg végre, hogy Boriszt örökre elvesztette. Az élet azonban nem szakad meg, árad tovább és boldog éltető sodra viszi magával Veronyikát is, ahogy fenn a tündökletes égboltozaton szállnak ékalakban a darvak új fészikük felé. Méllyen megrázó ez a hirnnikus befejezés. Az életben nincs megállás. Veronyika súlyos hibát követett el, amikor magára vette az elzárkózás gyötrelmes magányát, ám új emberré éled, amint megérzi, hogy a nép közösségében ott a helye: van új kezdet, új hajnalhasadás. A szovjet film alkotói nem félnek, szimbólumokkal dolgozni, az elgyszerú történetet ezekkel a jelképekkel elmélyíteni. Felejthetetlen a befejezés virágosztó jelenete, Veronyika visszatérése a közösségbe. És felejthetetlenül költői a halálos sebet kapott Borisz víziója, ahogy Veronyika karját tartva repdeső menyasszonyi fátylak alatt halad, szinte száll, lebeg vele a halál pillanatában. Két nagyszerű fiatal színész, Tatjana Szamojlova — akinek ez az első filmszerepe — és Alekszej Batalov játsszák a főszerepeket. Mindketten nagyszerűek, a szovjet emberek gazdag érzésvilágát végtelen egyszerűséggel és nemességgel tárják elénk. A Szállnak a darvak megérdemelt és jelentőlségtelljes viflággyőzalem. Jelentősége különösen aban áll — ami minden érző és haladó szellemű embert meggyőz —, hogy mély emberi eszményeket hirdet. Agitatív szólamok nélkül, a művészet fennkölt erejével szenvedélyesen ítéli el a háborút, az agressziót, amely sehol és sohase teremt, csak rombol, könnyet és fájdalmat szül. Ezért nagy művészi eredmény az aranypálmás új szovjet film, ezért kívánjuk, hogy egész dolgozó népünk mihamarább megláthassa, gyönyörködjék szépségeiben és épüljön emberi igazságain. » EGRI VIKTOR A két fiatal szerelmes: Veronyika (T. Szamojlova) és Borisz (A. Batalov) Borisz apja (V. Merkurjev) és Mark, Veronyika férje Veronyika megtudja, hogy Borisz elesett a fronton. A hírt hozó Vologyát K. Nyikityin alakítja Tatjana Szamojlova, a film női főszereplője