A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-15 / 24. szám

Szent, Galánta felé beszállás!.., — döngi egy harsány hang, s megindul az emberáradalt az első vágány felé. Rohanás, tülekedés, gyereksírás. Apák pléjdekkel, hátizsákkal megrakodva, mamák csemetéjükkel a karjukon; utolsó iramodás, hogy mindenki ülőhelyet biztosítson magának. Megtelik a hosszú kocsisor, már csak a későn jövők szaladgálnak odakünn a vonat előtt, hogy megállapítsák, melyik kocsiban volna még1

egy kis szabad hely. Hosszú füttyszó, majd lassan, méltóságteljeseni kigördül al vonat. Aralnyló gabonatáblák, halrag oszold kukorieavetések suhannak el, néhány megálló, ahol még mindig azon igyekezik egynéhány ember, hogy megkísérelje a lehetetlent és valahogy felver eked je magét a zsúfolt vonatra. Mert a rekkenő hőségben, főként így vasárnap, mindenki ígvekszik ki a szabadba, az enyhet adó víz mellé. • Megérkezik a vonat Szencre. Üjabb tülekedés, ezúttal a strandfürdő pénztára előtt. Jő negyedórás ácsorgás, míg a hosszan kígyózó sor elfogy s mindenki bejut. De híát türelem rózsát terem -lassan az utolsók, a kényelemszeretők is bekerülnek. Odabenn már nagy a nyüzsgés. A part egész hosszában tele emberekkel. A legtürelmetlenebbek, a gyerekek, akik jól ki akarják használni e gyönyörű nyári vasárnap minden egyes pillanatát, már a vízben lubickolnak. Vidám hancúrozás, pocskolás. Az óvatosabbak a fák alá húzódnak, mások sátrat vernek, vagy legalábbis valami pokrócot feszítenek ki s az alá feküszhek. Hja, ők már tudják, mit jelent leégni Szencen ... Mert a nap tűz kegyetlenül, és bizony alig akad árnyékot adő fa vagy bokor, azoík alatt is inkább az autók, motorkerékpárok táboroznak. A víz egyre! jobban benépesedik. De sebaj, hiszen hely az aztán van bőven, nem úgy, mint a téglamézei strandon. Itt nem kell félni, hogy az embert innen is onnan is oldalba böki vagy rúgja valaki. Hiába nő, Szeme al fürdőzők paradicsoma. De nemcsak a fürdőzöké, a vitorlázó sport szerelmesei is megtalálják itt, amit keresnek: a csillogó víztükröt, az enyhe szelet, amitől duzzad a vitorla és oldalra billenve, méltóságteljesen siklik a csónak, míg a szerelmes ifjú halk gitársző mellett dalolgathat imádottjának ... Mert a víz s a napfény elsősorban, a fiataloké. Ä gondtalan gyermekeké, akiknek önfeledt, boldog kacagása messzire hallatszik, a fiataloké, akiknek jövőt tervezgető meghitt suttogásához nem kell tanú. S a dolgozó, a heti munka után fáradt emberé, aki pihenni, felüdülni vágyik, — és itt új erőt merít á munkájához. T. A.