A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-15 / 24. szám

A szovjet tuaosoK Kuionieges műszerekkel felszerelt rakéták alkalmazásával már majdnem tíz év óta kutatják a légkör magasabb rétegeit. 1949 májusában bocsátották fel az első függőleges rakétát, mely 110 km magasságot ért el, s amelyet további rakéták követtek. Az első rakéták tudományos megfigyelések céljaira szolgáló műszereinek súlya mindössze 120 — Í30 kilót tett ki. A kutatások érdekkörének bővülésével egyidejűleg azonban egyre újabb műszerekkel gazdagodott a rakéták berendezése, és súlyuk idővel meghaladta a fél tonnát. Miután 1957 májusában a 2200 kg súlyú kísérleti berndezést hordozó új típusú rakéta 212 km magasságba hatolt fel, jelentősen előrehaladt a felsó légrétegek kutatása. A tudományos kísérleti műszerek és a kísérleti állatok az ezt követő további kísérletezések során mindig épen tértek vissza a földre. 1958 újabb vívmányokat eredményezett a felső légrétegek kutatása terén. A műszerek megszerkesztésekor tekintetbe vettek minden fontos követelményt; számítottak a felszállás lényeges meggyorsítására, a hőmérséklet gyors változására, a mély vákuumra, az eséskor bekövetkező áthevülésre és egyéb körülményekre. Megjegyzendő, hogy a rakéta jelentősen eltorzítja a kutatott környezet sajátosságait, mivel több száz kilométer magasságba való felröpülésekor nagy mennyiségű levegőt visz magával, mely a felrepülés rövid ideje alatt nem tudja teljes mértékben elhagyni a rakétát. Hamis adatok szerzésének elkerülése végett ezt a körülményt mindenképpen tekintetbe kell venni. A szovjet tudósoknak e téren nagy segítséget nyújtanak a műszereket tartalmazó és repülés közben a rakétáról leváló konténerek. A Szovjetunióban a rakéták és mesterséges holdak segítségével három fő irányban végeznek megfigyeléseket: 1. tanulmányozzák a felső légrétegek fizikai tulajdonságait, 2. a kozmikus térben lezajló jelenségeket, 3. az űrhajózás feltételeit. A szovjet tudósok sok új adatot tudtak meg 260 km magasságig, a légköri sűrűség és nyomás megoszlásáról; kb. 100 km magasban elemezték a levegőt és meghatározták összetételét. Kiderült, hogy 90 km magasságig a gázok százalékaránya megegyezik a föld felületén levő gázok arányával. Feljebb a legnehezebb gáznak, az argonnak csökkenését észlelték. 206 km magasságig az ionoszféra ' összetételét is megmérték, és adatokat nyertek a rakéták és a meteorrészecskék összeütközéseiről, nem egyszer meghatározták az elektrónok koncentrációját az ionoszféra különböző rétegeiben. Üj, nagyon értékes adatokat szereztek a 470 km magasba feljutott legújabb rakétákkal. Ezek az adatok helyes elképzeléseket eredményeznek a légkör felső rétegeinek összetételéről és fizikai tulajdonságairól. Ezek az adatok főként a rádióösszeköttetési vonalak meghatározására és egyéb gyakorlati célokra fontosak. A fizikusok a földön mozognak, s ezért nem tudják tanulmányozni a kozmikus sugarak számos tulajdonságát. A légkör határain túl kell emelkedniük a műszereknek, hogy megfigyelhessék az elsődleges kozmikus sugárzást. A rakéták és a Föld mesterséges holdjai segítenek itt a tudósoknak. Óriási érdeklődést keltenek az élettani kutatások, melyek tisztázták, hogyan hatnak különböző tényezők az űrhajózáskor az élő szervezetre. Induláskor a túlterhelést teljes súlytalanság váltja fel. Ezen kívül a repülés folyamán a kozmikus sugarak is hatnak az emberi szervezetre, így az űrhajók jövő pilótái és utasai sajátos körülmények közé jutnak. Több ilyen körülmény laboratóriumokban is előidézhető. A súlytalanság tartós állapota földi körülmények között azonban nem idézhető elő mesterségesen, ezért a súlytalanság tanulmányozásának egyedüli lehetőségét élőlénynek a mesterséges holdon tett útjában látjuk. A szovjet geofizikai rakéták és mesterséges holdak • sajátossága számottevő haszoos 'Oerhükben van. A szerkezet súlyának néhány száz kg-ra történő csökkentésével a Holdba való repülés is megvalósulhatna. Am a kísérlet tudományos .Kepek balról jobbra: a) Az lyJJ-ban kilőtt, folyékony uzemanyaghajtasu első szovjet kutatórakéta, b) Közönséges meterológiai rakéta felső része a tudományos berendezésekkel. A rakéta hegye termométereket rejt magában és leszálláskor lökhárítóként szolgál, c) Rakétaszpektográf, mely a Nap szpektrumának lefényképezésére szolgál a Föld légköri határain kívül, d) A Föld második szovjet mesterséges holdja. A fényképen a védókúp része, a tudományos kutatóberendezés és a kísérleti állat légmentesen záródó fülkéje látható. A védökúpot, miután eléri keringései pályáját n nvi'icshnr, o/hű/iíűtoff ,илл t-,7nb-i Az űrhajó modellje a rakétarepülés elmélete megteremtőjének, К. E. Ciolkövszkijnak vázlatai alapján készült jelentősége akkor a minimumra csökkenne, mivel hiányozna a kutatások végzéséhez, a kapott eredmények rögzítéséhez és a Földre való továbbításához szükséges, berendezés. így hát egyedül a nagy súlyú mesterséges holdak építése és alkalmazása teszi lehetővé az űrhajózás problémájának mielőbbi megoldását. I. K. FJODOROV Kozjavka, Damka es Mahska. A brüsszeli kiállítás latogatói megismerkedhetnek az első űrhajósokkal