A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-06-08 / 23. szám
tovább nem is fűzte a gondolatot, a kecskét maga után rángatva elindult hazafelé . . Hangtalanul közelgett az este. Előbb meghúzódott a konyhák, meg a hátsó házak sarkában, majd lassan ráhullott a háztetőkre, helyet keresett magának a kertben, köpenyébe rejtette a kiskertekben bimbódzó ibolyabokrokat, hatalmába kerítette a falut. Este lett. Csak a sötétbe szúrődó ablakszemek és a füstöt bodrozó kémények adták tudtul, hogy a falu él. Hat munkásnap után mosogatta, tisztogatta magát az ember, pihenni készült. Feke János, mint a nyugtalan lelkiismeret lopakodott végig a kertek alatt. Látni akarta Erzsit. Menése riadt volt, időnként hirtelen hátrafordult, úgy érezte, hogy valaki a nyomában jár, követi. ,,Ha kíváncsi, hát jöjjön. Más tán nem csinál ilyeneket?" — próbálta magát nyugtatni, de sikertelenül. Egyre izgatottabb lett, fülébe szinte zúgott a csend. Az utat úgy próbálta rövidíteni, hogy elsorolta magában a kertek gazdáit, amelyek végén elhaladt: Balog András, Takács István, Milehócki Sándor, Kiss Bertalan. Itt megállt, mert a szalmakazal környékén vonítani kezdett egy kutya. Megrázkódott. „Menjek, ne menjek? Hogy a csont akadjon a torkodon, te dög. Még te is az ellenségem vagy." Néhány pillanat múlva tovább lépett. „Hisz csinált már ilyet más is", — tért vissza az előbbi gondolathoz. „Csinált, persze, hogy csinált, de én még nem. Nem is tudom, hová tettem az eszem? Hogy még ilyen öreg ember is tudja magát szégyelleni? Olyan ez, mint mikor először indultam öntözködni és bezárták előttem az ajtót..." A Bíró Kálmán kertjéhez ért. Itt, ezen a portán lakott Pásztor Erzsi, hátul, a ház végén egy kis kamrában, amióta az anyja meghalt. János lopakodva lépekedett végig a kerten. Egy kis időre olykor megállt és hallgatódzott. Elhagyta a szalmakazlat, a törekest, a szilvásban fától fáig haladt, félt, hogy a földre hul- vágy magvát, amely nőtt s nem hagyott magá- Várakozó Ottó rajzai lott ágak megreccsennek a lába alatt. nak parancsolni. Elérte a ház végét. A kamra kis ablakából a tavasz nyárba fordult. Feke János szombahalvány világosság szűrődött az udvarra. „Itt- tönként kecskéjével az állomásig ment, hogy unszolására elment János is. Hátul, az utolsó hon van, de most mit csináljak?" — állt meg hamarabb láthassa Erzsit, s ha az megjött, sorban leült és várta nem köt-e bele valaki, és nem tudott határozni. „Az is lehet, hogy lassan bandukolva együtt gyalogoltak az első Földosztásról volt szó, a falu határában szétvan nála valaki. Rajtam nevetne az egész falu, házakig. Az állomásról jövők nem hagyták őket osztottak egy zsidó birtokot, ha megtudnák." s z ó nélkül. „A kecskés bolondok!" — nevették Az arcokon sápadt Izgalom ült, a szemekben Egyre közelebb került az ablakhoz és nyakát őket és csipkelődtek, amikor látták a két em- kapzsi vágy lappangott. „Vajon mennyit kanyújtogatva igyekezett belesni, de csak a falba ber után bandukoló kecskét... pok? Jut-e még nekem is.' De sokára kezdik kanyargó könyökcsövet látta. A nyár végével Feke Jánosban is megérett már..." Türelmetlen feszültség, ideges Inge-Nem gondolkodott sokat, valamit keresett, a z elhatározás: Asszony kell, nem élek egye- rültség leselkedett a lelkeken. Feke János' is amire felállhatott volna, látni, tudni akarta, dül, megmondom Erzsinek, hogy gyöjjöri és remélt valamit. Hátha ránéz a szerencse, merni van odabenn. Az öl mögött kitapogatott melegítsen és ... mossa előttem a hátát... To- lengette magában a reményt, valami fazékfélét, odavitte az ablakhoz és óva- vább nem tudta gondolni, mondani sem, mert A gyűlés megkezdődött. Felolvasták a feltosan ráállt. elöntötte a forróság, olyan, mint amilyent első osztásra kerülő holdak számát. Kezdetét vette Elsápadt, majd érezte, hogy fejébe tódul a szombaton érzett az ablaka alatt. az osztozkodás. Egyszerre utat tört magának vér, lába reszketni kezdett, egész testét egy Erzsi nem akart menni. az eddig bévül remegő izgalom. Mindenki igazsoha nem érzett remegés kerítette hatalmába. — Hallja, János, nem megyek én abba a ságtalanságról beszélt. Erzsi odabenn mosakodott, félig meztelen nya- rossz házba. Ha ketten belemegyünk, tán még János hallgatott. Arcát lassan halvány pikára nehézkes mozdulatokkal szórta a vizet, ránk is dűlhet... rosság öntötte el, szemébe kiült a türelmetjános néhány percig kiszáradt szájjal nézte Feke János így egyedül kezdte a telet. Ka- lenség. „Mi lesz már? Én rólam nem szól sena hajladozó hátat, majd lábujjhegyre emel- rácsony előtt a házra rárogyott a zsúpfedél, ki, mintha itt sem lennék?" Egy váratlanul kedett, hogy többet is lásson. Szinte a kalapja mellett süvített a szél. Fűteni beállt szünetben felállt, krákogott, hogy ész-Erzsi befejezte a mosakodést és törülközni való még csak akadt, de ennivaló annál keve- revegyék. kezdett, közben forgolódott, tekergette magát, sebb. A kecske nem tejelt, az a kevéske — Én is szeretnék valamit kapni — mondta János nyelt egyet, az erek nyakán és hom- élelem, amit nyáron szedegetett, hamar a vé- csendesen. Minden szem feléje fordult. Egy lokán kidagadtak, érezte szive gyors, erős gére járt, csak január közepéig futotta. Feb- pillanatra néma csend ülte meg a termet, de dobbanásait, bajusza remegett az izgalomtól, ruár napjaiban Feke János sokszor érezte, a következő másodpercben kitört a nevetés, csak annyit tudott alig hallhatóan elnyújtva hogy üres gyomorral még a forró tűzhely is — Minek az neked, te? Talán a kecskével mondani: jéghideg. akarod felszántani? Még fordítva fognád az — Erzslii... i Erzsi a sok kérésre tavasszal mégiscsak ekébe. — A feléje dobott szavak egyre ke-Leszállt a fazékról. Homlokán izzadságcscp- hozzá költözött. Nem esküdtek meg, csak úgy gyetlenebbé, élesebbé váltak. pek gyöngyöztek ... Alit és nem tudta, hogy összeálltak. Ahogy a faluban mondogatták, _ vesd be az udvarod, ültess bele pulyamost mihez kezdjen, „Ha rázörgetek, még ké- törvény nélkül éltek. Nem szerelem fűtötte fát, vénségedre legalább lesz, aki gondozzon, pes leönteni vízzel. Hej, hogy milyen nehéz is ezt az összeköltözést, inkább kényszer, mind- te mafla! átlépni valakinek a küszöbét." Izgatottsága nem kettőjük magánya, egymásrautaltságuk. p^e János kifordult az ajtón. Kint csípős hagyta sokáig gondolkodni, szinte vakon csak Feke János életébe ezzel bevonult az asszony, szé! hordta a havat, de kalapját még mindig azt érezte, hogy oda kell menni hozzá. Erzsi- Pásztor Erzsi osztozott emberével zárkózott- a kezében morzsolgatta. Nem érzett, nem hez, be a házba. ságában. Szeretetről vagy szerelemről soha gondolt semmit, lába érzéketlenül vitte az Kaparászva kereste a kilincset, kopogott és r.em szólottak. Nem tudtak kedveskedni, nem úton. Soha nem érzett fájás markolta meg. Ez benyitott. Ahogy Erzsi meglátta, vad tekintet- szokták meg a hízelgést, nem volt hol meg- a fájás nem szült gondolatot, fájt érzéket latéi mérte végig. Fellobbant benne a rajtakapott tanulni. Az asszony jelenléte mégis oldott nül, tompán, nem kívánt káromkodást sem, szemérem. " ' emberének hallgatagságán. Faragatlan szőki- csak torkot szorongatott kegyetlenül. — Mit akar? — támadt rá ingerülten. mondásával is melengette magának. Szeméből nagy fájdalommal szemezett a — Hát, eigyöttem,... magához ... megnézni. Az " emberek ezentúl már mindkettőjüket könny, hazáig az arcára fagyott... — Csak nem udvarolni, hé. Nem vagyok csúfolták: „Kl feji a kecskét, Erzsi? Hány Ezután Feke János több mint egy hónapig mán én férjhezmenő — pattogott Erzsi ven- liter teiet ad a tehenetek? Mennyit árulsz ki nem szólt senkihez. Hallgatásával próbálta madégriasztón. — Azt akarja, hogy a szájára ve- a vajból, Erzsi?" Az asszony egy darabig hall- gát gyógyítani. Egyedül a szótlanság enyhltetgyen bennünket a falu? gatta az évődést, maga is csak nevetett rajta, te belső forróságát. Erzsi szidta, mint a bok— Hát, jó estét csak szabad köszönni — De mikor kikezdték őket éppen azzal, amire rot, de nem szólt, csak nézett maga elé. Szeválaszolt — csendesen János. Egy Ideig még még az idős ember is érzékeny, mikor azt me olyan volt, mintha csodálkozna valamin, állt az ajtóban, kalapját kezében forgatva, az- kezdték utána kiabálni: „Szuszog-e éjszaka Egy fedél Blatt laktak, de életük nem sokban után Erzsi leültette és Feke János életében ai urad?... 3irja-e még a piszkafa?" Erzsi- változott. Reggelre este köszöntött, estére először próbált szót szóhoz fűzve beszélgetni böl kitört a gyalázkodás: reggel. Tavasz után nyár öltözködött, ősz után emberrel, ezerkilencszáznegyvenkettöben, egy — Kérdezd meg anyádtól, meg ha él a a tél Indult hódító útjára. János minden nap tavaszi estén. nagyanyádtól, te akasziófabetyár, menj az ... legeltette a kecskét. Erzsi most már nem járt És ettől kezdve szombat esténként Erzsi s olyan szitkot kezdett szórni, amit senki el; ha akadt, inkább a gazdáknál vállalgatott szűk kamrája jelentette számára a megnyug- sem hallgatott szívesen vAoIq. alkalmi munkákat. Az emberek egy helyett vást, az emberi kitárulkozást. Az első beszél- Ezerkilencszáznegvvenhárom februárjában most már két együgyüről beszéltek, ttetés elvetette egy negyven éve szunnyadó gazdagyűlést doboltak össze a faluban. Erzsi Befejezés következik 13
