A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-19 / 3. szám

Tudjuk, hogy Shakespeare a világ legnagyobb drámaírója — és mégis minden alkalommal bámulatba ejt hasonlíthatatlan zsenialitása. Halála után több mint háromszáz évvel sem múlja felül senki színpompás fantáziáját, realizmusát, tüneményes nyelvezetét, Most, hogy az angol filmprodukció sorozatosan hozza forgalomba megfilmesített műveit, bebizonyosodott, hogy Shakespeare írásai filmszcenáriumoknak is kitűnőek, sőt tekintettel a filmtechnika fejlettségére, lehetőséget ad a nagy író müveit mozgalmasságukban megismertetni a közönség széles rétegeivel. Lawrence Olivier, a megfilmesített Hamlet felejthetetlen alakítója személyesíti meg Gloucester Richárdot, az uralkodó IV. Edwárd öccsét. Az idő: a tizenötödik század második fele, a fehér-vörös rózsa háború befejeztekor. Richárd bátorsága, okossága nem marad el három bátyjáé mögött, de púpos, csúf, sánta és e testi fogyatékosságokhoz lelki ferdeség is járul. Gonosz és képmutató, kész megölelni azt, akit megölni szándékozik. Megkezdi intrikák, s nemcsak bátyjait gyilkoltatja meg, hanem a kiskorú walesi és yorki hercegeket is, mig el nem éri célját és trónra nem kerül. De a koronázás után sem érzi magát biztonságban és most segítőtársait öleti meg. Henry Tudor személyében; újabb trónigénylővel kerül harcba, hívei átpártolnak az ellenfélhez, és Richárd a döntő dosworthi csatában, elkeseredett küzdelem után halálos sebektói borítva kerül az ellenség kezébe. Lawrence Olivier alakításában kidomborítja azt a tényt, hogy Richárd a két gyermeken kívül nem ártatlanokat gyilkolt meg, hisz áldozatai mind képviselői e véres- kor romlottságának. Richardja épp ezért, nem is ellenszenves különösebben, inr kább az igazság végrehajtója, ki dolga végeztével maga is elbukik. Mint rendezőnek talán szemére vethetik némely jelenet színpadi beállítottságát, ezt azonban tudatosan Shakespeare szellemében teszi. A pompás színejs felvételekért Otto Hellent illeti dicséret. Nemesi becsület A százhúsz év előtti Magyarország, a tenyérnyi kis földecskéjűkön is nagyurat játszó, dőzsölő kurtanemesek és a korgógyomrú szegényparasztok Magyarországa néz farkasszemet egymással Ján Kalinciak Tisztújítás című regényének filmverziójában. A régi magyar vidéki élet egyik legmozgalmasabb eseményét, a követválasztást és a velejáró bonyodalmakat viszi a néző elé ez a Mikszáth Írásaira emlékeztető derűs film, melyben a látszólag békés vidéki élet csendje alól fel-feltör a kor erkölcsi fertője. A regény és úgyszintén a V. Rahna rendezte film nem ostorozza az elmúlt időket, de talán többet tesz annál, mikor egyszerűen képet ad a régi rendi világról. A többit a nézőre bízza. A néző pedig*'állást foglal és állásfoglalása — elmarasztaló. A film nem érinti a mulatságos események mögött rejlő tragikumot, de ez nem is célja. Az olcsó nemesi becsület kifigurázása hangos kacagásra ösztönzi a nézőt és a kacagás sokszor súlyosabb kritika, mint a könny. A szlovák színészek színe-java sorakozott fel, hogy sikerre vigye a filmet, élükön Andrej Bagarral, aki igazi művészettel személyesítette meg Besenyovszky alispán alakját, J. Króner Jónás szerepében most is, mint mindig, kiváló. Dicséret illeti K. Machata, O. Jariabek, F. Dibarbora, K. Zachar, A. Kramar, J. Borodác, I. Lichard és a többi epizódszereplő alakítását is. A szép színes felvételek V Hunka érdeme. SIMKÖ MARGIT Besenyovszky alispán — Andrej Bagar nemzeti művész és Levicky Pista — Karol Machata Lady Anna, Richárd első áldozata IV. Edwárd fogadja a kis walesi herceget