A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-01 / 22. szám

Soványak, barnák es repedezett "bőrűek ezek az emberek, és feltűnően nyugodtak. Pedig haragudni, bosszúsan türelmetlennek kellene lenni temetés után, ingerültnek mutatkozni a bakter előtt, aki nem kis szerepet játszott Szépe László korai elhunytában. Csupán Zajac viselkedése üt el a többiétől, ő nem palástolja ellenszenvét, amit Végh Miska iránt érez. Rá sem kíván néznii annyira megutálta. Valami furcsa feszélyezettség fekszik rá az emberekre, mint padióra a kopott szőnyeg, és ezen nem is lehet csodálkozni, ítélkezniük kell és Olyan ember felett, aki eddig leghangosabb volt a tanácsban és mindenkit vezetni akart, őket is az orruknál fogva. Egyelőre hallgatnak a tanács tagjai, törülgetik az orrukat, szipákolnak, kahácsolnak, cigarettát sodornak, pipát tömnek, füstölnek és köpködnek. Véghre és társára, a Botos gyerekre forgatják a szemüket akire eddig vártak. Aztán Zajac megnyitja az ülést, pár szóban vázolja, miért a rendkívüli tanácskozás, és rögtön a bakterhez fordul: — Most mondd el nekünk, miért kergetted Szépét a Halálba? Egyenes a kérdés, de Végh Miska kivár, nyugodtságot színlel. Leverten, egyensúlyából kibillenten, magábanézőn hallgat, és nem tesz töredelmes vallomást. Csak játssza még a bűnbánót, színészkedik és nem is ügyetlenül. — Nem gondoltam én komolyan, nem akartam elvenni a kenyerét. — Mért kergetted nyakára a Botos fiút? — kérdi epésen Zajac. — Nem kergettem én. Az emberek a Botos gyerekre néznek, akit elönt a harag a bakter arcátlan, hazug szavaitól és dühödten felugrik. — Kergetett. Fenyített is. Azt mondta, hogy ha neim megyek Szépéhez, hazarendeitet a munkából. Végh Miska elvörösödik, vádlón pillogatván a Bo'os fiúra. Aztán magamentésére, mert már itt semmi nem segít, az igazat mondja: — Hát igen. Amit tettem. Lángos Teri miatt tettem... bosszúból! A tanácstagok szaporábban szívogatnak a cigarettából, és az egyik paraszt, vékonydongájú, szófukar ember, aki nagyokat szokott hallgatni az összejöveteleken, most egyszerre megemberel' magát és megróvólag bököd ujjaival a bakter felé. — Azért választottak közénk, hogy üsd az ártatlant is? Egy fene asszony miatt? Halálba kergetni egy embert, akire építünk ... mi... a szocializmus ? Te ... te... bolond! — Én nem kergettem a halálba. Belső nyavalya is elvihette — védekezik kétségbeesetten a bakter. A másik tanácstag, egy fogatlan, ritkás bajaszú, öblös hangú idősebb ember társa gondolatait próbálja továbbvinni. — Jól van. Emberek vagyunk. Ismerjük be. Mert teszem azt, ha azelőtt öszszehaiagudtunk akármilyen bolondságért is, képesek vótunk felgyújtani egymás házát, pajtáját, asztagját. Bosszút álltunk a haragosunkon. De a szocializmusban is ezt csináljuk? ... Hova jjtunk akkor emberek." A tanácstagok bólogatnak, füstölnek és összehajolnak, Végh Miska meg a fejéhez kap. mert amihez ragaszkodott és amire büszke is volt — tanácstagi tisztségére — veszni érzi. Az eddig nagy hangú és izgágaságből is felülkerekedni vágyó ember összezsugorodik, s szinte veti magát a felelősségrevonók lábaihoz. — Emberek, értsetek meg, szeretem Lángos Terit, nem akartam én Szépét halálba kergetni. — Elég! Nem akartál semmit, nem csináltál semmi. Hitesd el a bolonddal! — süvít haragosan Zajác szava. Szinte kiált és hangorkánja csendet szippant magába. Az emberek egymásra néznek, eqymás gondolataiból olvasnak. Tanakodnrk szemmel is, szóval is a tanácstagok, és az egész borzalmas éjszakából nem csinálna!' semmit. Adják tovább az ügyet, terjesszék bíróság elé? Mit érnének el vele? Aki tanú lehetne és fő vádló - halott. Nem csinálnak semmit, azaz mégis csinálnak valamit A baktert felmentik tanácstagi tisztségétől — ezt közlik Vágh Miskával ic — és előkészületeket tesznek a választók tanácskozására. Felmentik, kiközösítik a baktert, mert visszaélt a beléhelvezett bizalommal, a bosszú fegyverével tört Szépe Lászlóra. Végh Miska fáradtan, erejében meg-Várakozó Ottó rajzai fogyottan hagyja el a községházát és vigasztalja magát, hogy ennyivel megúszhatta. S hogy ez a sérelme se maradjon orvosolatlanul, egy szép napon az özvegyhez költözik. De a lábát nem teszi ki a házból ... Ül egész i}ap az asztalnál, vagy feklél a díványon. Ragad a házban, mert a mulatság és a nyomott hangulatú tanácsülés után nyilvánvaló az eset. az özvegyért történt minden. Kiközösítette a tanács, kiközösítik az emberek is. közönyösen, jéghidegen pillantanak rá, mintha idegen lenne, most jött volna be a faluba batyuval, vagy egy szekérke holmival — nem veszik észre, nem beszélnek vele... Azt hitte, hogy a házasságával mindent megold, megépítheti boldogsága fészkét, felejtheti, gyógyíthatja a bántalmakat. A dolgok távolról sem alakulnak elgondolása szerint. Tanácstagi tisztségéből visszahívták, s ő fellélegzett, hogy ennyivel megúszhalta, nem számolt másik nagv vádlójával, a lelkiismeretével. Küszködik, vívódik a bakter éjjel, nappal és nagy bajából az özvegy sem tudja kirántani. Fut Szépe László elől, nem mer vele soha kettesben maradni, és sikertelen a menekülése, bújdcsása. Két ember lesz belőle: egyik a lelke, másik teste. A lelkében a gazda üt tanyát, oki nem akar hallgatni, mindig egyet hajt és olvas a fejére: — Embert öltél. Miska! Nappal még csak megvan valahogy. Az éjszakái elvise'hetetlenebbek Ha kiáll őrségbe, mintha a köztemető csuszamlana a faluba. Többször és egyre gyakrabban megtörténik, hogy csuromvizesen, hajszoltan esik be az ajtón Lángos Terihez, megsemmisülten mondia: — Nem ezt nem bírom tovább! Lemond a bakterségről is, szabadul látomásokkal terhes éjszakáitól, más völgyön keres menedéket. ő Szépe Lászlót napokig zaklatta, őt viszont a qazda kísérti már, míq él. Kisérti. nyomában iár — űgv véli Miska — pediq az öreq nem bánt senkit, nem bántja őt «em. Fekszik a temetőben, sírján poros virágcsokrok és éjszakai vendége, tegnapi cinkostársa: a hold! Vége