A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-01 / 22. szám

Karol Bacílek elvtárs, az SZLKP KB első titkárának beszámolójához Szlovákia Kommunista Pártjának május 16-án megnyitott kongresszusán a Központi B'zottság nagyszabású beszámoló keretében ismertette tevékenységét. Ugyanakkor kitűzte a további feladatokat, melyeket a CSKP XI. kongresszusának jelszava tömören hazánk szocialista építésének betetőzésében jelöl meg. A beszámolót Karol Bacílek elvtárs, az SZLKP KB első titkára tartotta. Beszédében részletesen elemezte a nemzetközi helyzetet, s ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy a Szovjetunió a szocializmusért és a világbéke megőrzéséért folyó küzdelem élharcosa; ugyanakkor élesen bírálta a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége vezéreinek marxistaellenes, revizionista nézeteit. Kitért népgazdaságunk sikeres fejlődésére, eredményesén kibontakozó szövetkezeti mozgalmunkra. Beszámolt arról, hogy Szlovákiában 1958. május 1-én 2273 szövetkezet volt, a szocialista szektor a mezőgazdasági terület 61,8%-án gazdálkodott. Értékelte a nemzeti bizottságok működését; méltatta és bírálta a tömegszervezetek, mindenekelőtt a pártszervek és szervezetek munkáját, s jelentős figyelmet szentelt a kultúra és az ideológia kérdéseinek. Bacílek elvtárs már beszámolója elején megállapította, hogy újabb jelentós eredményeket értünk el a r.ép általános műveltségének fokozása terén; sikerekre mutathatunk rá az új szocialista értelmiség nevelése, a tudomány és kultúra fejlesztése terén is. Nem szorul magyarázatra, hogy jólétünk növekedésének üteme mindenekelőtt az ipar és a mezőgazdaság további felvirágoztatásától, vagyis az anyagi javak termelésének mértékétől függ. A népgazdaság fejlesztése azonlan nemcsak egyedül a 1

ei-melés fokozásán, hanem szocialista kultúfink további térhódításán, a marxizmus-leninizmus eszméinek további győzelmes előretörésén, a szocialista ideológia terjedésének gyorsaságán is múlik. Közoktatási problémákról A közoktatás kérdéséről Bacüék elvtárs a következőket mondotta: „Az SZLKP legutóbbi kongresszusa óta iskolaügyünk is további lépést tett előre. Mindenekelőtt sikeres volt a tanítók képzése. Ez év végén elérjük, hogy az egyes évfolyamokban teljes szakképzettségű tanítók fognak tanítani. A tanítók képzésére fordított erőfeszítés azonban nem mutatkozik meg kielégítően a tanulók oktatásában elért eredményekben. Javítani kell az iskolai oktatás s a felüoyelet módszerein, állandósítani kell a tanítókádereket és még közelebb vinni az iskolát az élethez, főként a politechnikai nevelés céltudatosabbá és következetesebbé tételével. Egyáltalán nem elégedhetünk meg a marxizmus-leninizmus főiskolai oktatásának színvonaléval. A marxizmus-leninizmus előadásain és szemináriumain még mindig nagyon érezni a dogmatizmust és betürágást. Gyakran a gyakorlattól és az élettől e'szakítva magyarázzák a marxizmus-leninizmust. Következetesebben kall törekedni arra. hogv a marxizmus-leninizmus a többi tanszakokat, a főiskolák egész oköatési folyamatát áthassa." E feladattal kapcsolatban Bacílek elvtárs hangsúlyozta, hoqy az iskolai oktatás és főként a nevelés eredményeiért nagy felelősség hárul a párt alapszervezeteire, járási bizottsága'ra és az iskolák valamennyi kommunistájára. Tudományos intézeteink időszerű f mdatai Mint a beszámoló megállapítja, a tudósok jórésze már megértette, hogy a tudomány csak akkor teljesíti társadalmi szerepét, ha szoros kapcsolatban van az élettel; Ennek ellenére a tudományos és kutató munkában, valamint annak irányításában még komoly hibák észlelhetők. E hibák gyökerei egyrészt abban vannak, hogy a tudományos munka gyakran elszakad a gyakorlattól, másrészt, hogy egyes tudósaink nem egyszer másodrendű problémák megoldásával foglalkoznak. Tudományos kutatóintézeteink kádereiket nem mindig töltik fel fiatal, tehetséges és politikailag fejlett emberekkel. Ezért a párt feladata, hogv fokozza befolyását az említett intézmények irányításában, ellenőrzésében és káderpolitkajában. Irodalmi és művészeti életünk Bacílek elvtárs a továbbiakban rámutatott a irodalom területén mutatkozó egyes egészségtelen jelenségekre. „A oárt az elmúlt időszakban rendkívül nagy figyelmet szentel a művészeteknek. Különösen az irodalomnak. Az SZLKP egy év előtt tartott kongresszusán bíráltuk a főként irodalmi téren megnyilvánult egészségteler jelenségeket. Pártunk kongresszusa akkor jóváhagyta az SZLKP központi Bizottságának egyes elvtársak helytelen nézeteivel s a nálunk észlelt jelenségekkel kapcsolatos álláspontját. íróink és művészeink túlnyomó többségben egyetértettek ezzel az állásponttal. Azok közül, akik az SZKP XX. kongresszusa után meginogtak vagy megtévedtek, sokan belátták tévedésüket és becsülettel visszatértek a párt álláspontjához, melyet ma védelmeznek és szorgalmaznak. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy ezen a téren már minden rendben van, s Íróink és művészeink munkájában nincs hiba. Az írók közt is akadnak még, akik ingadoznak és változtatják nézeteiket, akadnak olyanok is, akik nem értenek egyet a párt politikájával, noha nem mindig hangoztatják nyíltan nézeteiket. Hiba az "'s, hogy az irodalmi alkotás mai életünk művészi megformálásában elmarad. „Ilyen hibák mutatkoznak a filmművészetben is. Itt haladásnak kell tekintenünk a Negyvennégyen voltak című filmet, amelyért Pavol Bielik rendezőt Moment Gottwald-díjjal tüntették ki." ,.A szimfóniái alkotások terén is vannak kiváló sikereink, de hiányoznak olyan dalok, melyek tartalmuknál fogva megfelelnének népünk jellegének és kellően kiegészíthetnék a népművészeti együttesek és szórakoztató zenekarok műsorát. Költőink és zeneszerzőink becsületbeli ügye, hogy ilyan dalokat szerezzenek, melyeket a nép kedvvel énekelne és amelvek teljesen kiszorítanák a banális, dekadens zenei selejteket." A beszámoló e hibák kiküszöbölésére fontosnak tartja, hogy a művészetek területén dolgozó kommunisták helyesen értelmezzék és következetesen megvalósítsák a párt kultúrpolitikáját. Az íróknak és a művészeknek ismerniük keli a való életet, hogy művészien tudjak ábrázolni a falvainkban és üzemeinkben végbemenő óriási változásokat. A művésznek fel kell fognia mindazt, ami a volt proletárt az űj munkásosztály tagjává, az üzem urává s a nemzeti bizottságok és az állam politikai tényezőjévé teszi. Tudnia kell lerögzíteni mindazt, ami az olyan paraszt gondolatvilágában játszódik le, aki meghasonlott, ingadozó kistermelőből válik a szövetkezeti parasztok úi osztályának tagjává. A művész lássa meg és írja meg értemiségünk átformálódását is. A párt e tekintetben is segédkezet kíván nyújtani, és ezért továbbra is támogatni fogja a néphez közel álló, az életet híven ábrázoló, távlatokat mutató művészetet, a szocialista realizmusban fogant művészetet. Ideológiai harcunk legfőbb célkitűzései A beszámoló behatóan foglalkozott az ideológiai front legfontosabb kérdéseivel is. Különösen a revizionizmus különféle megnyilvánulásaira hívta fel figyelmünket, megvilágította a revizionizmus hátterét és lényegét; ugyanakkor irányt mutatott, miként kell harcolnunk e rendkívül veszélyes reakciós ideológia ellen: „A revizionisták továbbra is igyekeznek szépíteni a kapitalizmust — főként az amerikai és nyugat-németországi kapitalizmust és sötét színben feltüntetni a szocializmust. Nem szűntek meg folytatni az osztályharcról, a proletárforradalomról, a proletariátus diktatúrájáról, a kommunista pártnak a proletárdiktatúra rendszerében betöltött vezető szerepéről, a proletár nemzetköziségről szóló marxilenini tanítás megcáfolására irányuló kísérleteket, igyekeznek mesterségesen ellentéteket szítani a szocialista tábor egyes országai és a Szovjetunió között, valamint az eqyes kommunista és munkáspártok között, miközben belekapaszkodnak a szociáldemokratizmusnak nálunk még teljes mértékben le nem küzdött csökevényeibe. Ebben az időszakban főként a jelenkori kapitalizmus reakciós és agresszív jellegét kell lelepleznünk, le kell rántanunk á leplet a burzsoá áldemokrácia hamis idealizásáról, meg kell magyaráznunk a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet általános vonásait és törvényszerűségeit, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom közös céljait és feladatait." A burzsoá nacionalizmus megnyilvánulásai A továbbiakban Bacílek elvtárs, a ludák klerofasizmusról, mint a burzsoá nacionalizmus egyik tegocsmányabb megnyilvánulásáról beszélt, és hivatkozott a nemrégen lefolytatott bűnperekre, amelyekben a Hlinica-gárda tömeggyilkos rohamosztagosai ültek a vádlottak padján. „A ludákság kezdettől fogva a szlovák nagybirtokosok, a gazdag főpapság és £inánctőke legreakciósabb részének osztályérdekeit képviselte. A ludák fővezérek ®