A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-01 / 22. szám

Karol Bacílek elvtárs, az SZLKP KB első titkárának beszámolójához Szlovákia Kommunista Pártjának május 16-án megnyitott kongresszusán a Köz­ponti B'zottság nagyszabású beszámoló keretében ismertette tevékenységét. Ugyanakkor kitűzte a további feladatokat, melyeket a CSKP XI. kongresszusának jel­szava tömören hazánk szocialista építésé­nek betetőzésében jelöl meg. A beszámolót Karol Bacílek elvtárs, az SZLKP KB első titkára tartotta. Be­szédében részletesen elemezte a nem­zetközi helyzetet, s ezzel kapcsolatban rá­mutatott, hogy a Szovjetunió a szocializ­musért és a világbéke megőrzéséért folyó küzdelem élharcosa; ugyanakkor élesen bírálta a Jugoszláv Kommunisták Szövet­sége vezéreinek marxistaellenes, revizio­nista nézeteit. Kitért népgazdaságunk si­keres fejlődésére, eredményesén kibon­takozó szövetkezeti mozgalmunkra. Be­számolt arról, hogy Szlovákiában 1958. május 1-én 2273 szövetkezet volt, a szo­cialista szektor a mezőgazdasági terület 61,8%-án gazdálkodott. Értékelte a nem­zeti bizottságok működését; méltatta és bírálta a tömegszervezetek, mindenek­előtt a pártszervek és szervezetek mun­káját, s jelentős figyelmet szentelt a kultúra és az ideológia kérdéseinek. Bacílek elvtárs már beszámolója elején megállapította, hogy újabb jelentós ered­ményeket értünk el a r.ép általános mű­veltségének fokozása terén; sikerekre mutathatunk rá az új szocialista értelmi­ség nevelése, a tudomány és kultúra fej­lesztése terén is. Nem szorul magyarázatra, hogy jólétünk növekedésének üteme mindenekelőtt az ipar és a mezőgazdaság további felvirá­goztatásától, vagyis az anyagi javak ter­melésének mértékétől függ. A népgazda­ság fejlesztése azonlan nemcsak egyedül a 1 ei-melés fokozásán, hanem szocialista kultúfink további térhódításán, a marxiz­mus-leninizmus eszméinek további győ­zelmes előretörésén, a szocialista ideoló­gia terjedésének gyorsaságán is múlik. Közoktatási problémákról A közoktatás kérdéséről Bacüék elvtárs a következőket mondotta: „Az SZLKP legutóbbi kongresszusa óta iskolaügyünk is további lépést tett előre. Mindenekelőtt sikeres volt a tanítók kép­zése. Ez év végén elérjük, hogy az egyes évfolyamokban teljes szakképzettségű tanítók fognak tanítani. A tanítók képzésére fordított erőfeszí­tés azonban nem mutatkozik meg kielé­gítően a tanulók oktatásában elért ered­ményekben. Javítani kell az iskolai okta­tás s a felüoyelet módszerein, állandó­sítani kell a tanítókádereket és még kö­zelebb vinni az iskolát az élethez, főként a politechnikai nevelés céltudatosabbá és következetesebbé tételével. Egyáltalán nem elégedhetünk meg a marxizmus-leninizmus főiskolai oktatásá­nak színvonaléval. A marxizmus-leniniz­mus előadásain és szemináriumain még mindig nagyon érezni a dogmatizmust és betürágást. Gyakran a gyakorlattól és az élettől e'szakítva magyarázzák a marxiz­mus-leninizmust. Következetesebben kall törekedni arra. hogv a marxizmus-leniniz­mus a többi tanszakokat, a főiskolák egész oköatési folyamatát áthassa." E feladattal kapcsolatban Bacílek elv­társ hangsúlyozta, hoqy az iskolai okta­tás és főként a nevelés eredményeiért nagy felelősség hárul a párt alapszerve­zeteire, járási bizottsága'ra és az isko­lák valamennyi kommunistájára. Tudományos intézeteink időszerű f mdatai Mint a beszámoló megállapítja, a tudó­sok jórésze már megértette, hogy a tu­domány csak akkor teljesíti társadalmi szerepét, ha szoros kapcsolatban van az élettel; Ennek ellenére a tudományos és kutató munkában, valamint annak irá­nyításában még komoly hibák észlelhe­tők. E hibák gyökerei egyrészt abban van­nak, hogy a tudományos munka gyakran elszakad a gyakorlattól, másrészt, hogy egyes tudósaink nem egyszer másodrendű problémák megoldásával foglalkoznak. Tu­dományos kutatóintézeteink kádereiket nem mindig töltik fel fiatal, tehetséges és po­litikailag fejlett emberekkel. Ezért a párt feladata, hogv fokozza befolyását az em­lített intézmények irányításában, ellen­őrzésében és káderpolitkajában. Irodalmi és művészeti életünk Bacílek elvtárs a továbbiakban rámuta­tott a irodalom területén mutatkozó egyes egészségtelen jelenségekre. „A oárt az elmúlt időszakban rendkí­vül nagy figyelmet szentel a művésze­teknek. Különösen az irodalomnak. Az SZLKP egy év előtt tartott kongresszusán bíráltuk a főként irodalmi téren meg­nyilvánult egészségteler jelenségeket. Pártunk kongresszusa akkor jóváhagyta az SZLKP központi Bizottságának egyes elvtársak helytelen nézeteivel s a nálunk észlelt jelenségekkel kapcsolatos állás­pontját. íróink és művészeink túlnyomó többségben egyetértettek ezzel az állás­ponttal. Azok közül, akik az SZKP XX. kongresszusa után meginogtak vagy meg­tévedtek, sokan belátták tévedésüket és becsülettel visszatértek a párt álláspont­jához, melyet ma védelmeznek és szor­galmaznak. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy ezen a téren már minden rend­ben van, s Íróink és művészeink munká­jában nincs hiba. Az írók közt is akad­nak még, akik ingadoznak és változtat­ják nézeteiket, akadnak olyanok is, akik nem értenek egyet a párt politikájával, noha nem mindig hangoztatják nyíltan nézeteiket. Hiba az "'s, hogy az irodalmi alkotás mai életünk művészi megformálá­sában elmarad. „Ilyen hibák mutatkoznak a filmművé­szetben is. Itt haladásnak kell tekinte­nünk a Negyvennégyen voltak című fil­met, amelyért Pavol Bielik rendezőt Mo­ment Gottwald-díjjal tüntették ki." ,.A szimfóniái alkotások terén is vannak kiváló sikereink, de hiányoznak olyan da­lok, melyek tartalmuknál fogva megfe­lelnének népünk jellegének és kellően ki­egészíthetnék a népművészeti együtte­sek és szórakoztató zenekarok műsorát. Költőink és zeneszerzőink becsületbeli ügye, hogy ilyan dalokat szerezzenek, melyeket a nép kedvvel énekelne és amelvek tel­jesen kiszorítanák a banális, dekadens zenei selejteket." A beszámoló e hibák kiküszöbölésére fontosnak tartja, hogy a művészetek te­rületén dolgozó kommunisták helyesen értelmezzék és következetesen megvaló­sítsák a párt kultúrpolitikáját. Az írók­nak és a művészeknek ismerniük keli a való életet, hogy művészien tudjak ábrá­zolni a falvainkban és üzemeinkben vég­bemenő óriási változásokat. A művésznek fel kell fognia mindazt, ami a volt prole­tárt az űj munkásosztály tagjává, az üzem urává s a nemzeti bizottságok és az ál­lam politikai tényezőjévé teszi. Tudnia kell lerögzíteni mindazt, ami az olyan pa­raszt gondolatvilágában játszódik le, aki meghasonlott, ingadozó kistermelőből vá­lik a szövetkezeti parasztok úi osztályá­nak tagjává. A művész lássa meg és írja meg értemiségünk átformálódását is. A párt e tekintetben is segédkezet kí­ván nyújtani, és ezért továbbra is támo­gatni fogja a néphez közel álló, az életet híven ábrázoló, távlatokat mutató művé­szetet, a szocialista realizmusban fogant művészetet. Ideológiai harcunk legfőbb célkitűzései A beszámoló behatóan foglalkozott az ideológiai front legfontosabb kérdéseivel is. Különösen a revizionizmus különféle megnyilvánulásaira hívta fel figyelmünket, megvilágította a revizionizmus hátterét és lényegét; ugyanakkor irányt mutatott, miként kell harcolnunk e rendkívül ve­szélyes reakciós ideológia ellen: „A revizionisták továbbra is igyekeznek szépíteni a kapitalizmust — főként az amerikai és nyugat-németországi kapita­lizmust és sötét színben feltüntetni a szocializmust. Nem szűntek meg folytatni az osztályharcról, a proletárforradalom­ról, a proletariátus diktatúrájáról, a kommunista pártnak a proletárdiktatúra rendszerében betöltött vezető szerepéről, a proletár nemzetköziségről szóló marxi­lenini tanítás megcáfolására irányuló kí­sérleteket, igyekeznek mesterségesen el­lentéteket szítani a szocialista tábor egyes országai és a Szovjetunió között, vala­mint az eqyes kommunista és munkáspár­tok között, miközben belekapaszkodnak a szociáldemokratizmusnak nálunk még tel­jes mértékben le nem küzdött csökevé­nyeibe. Ebben az időszakban főként a jelenkori kapitalizmus reakciós és agresszív jelle­gét kell lelepleznünk, le kell rántanunk á leplet a burzsoá áldemokrácia hamis idealizásáról, meg kell magyaráznunk a kapitalizmusból a szocializmusba való át­menet általános vonásait és törvénysze­rűségeit, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom közös céljait és fel­adatait." A burzsoá nacionalizmus megnyilvánulásai A továbbiakban Bacílek elvtárs, a ludák klerofasizmusról, mint a burzsoá naciona­lizmus egyik tegocsmányabb megnyilvá­nulásáról beszélt, és hivatkozott a nem­régen lefolytatott bűnperekre, amelyek­ben a Hlinica-gárda tömeggyilkos roham­osztagosai ültek a vádlottak padján. „A ludákság kezdettől fogva a szlovák nagybirtokosok, a gazdag főpapság és £i­nánctőke legreakciósabb részének osztály­érdekeit képviselte. A ludák fővezérek ®

Next

/
Thumbnails
Contents