A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-19 / 3. szám

erdész mátkája, Amit az erdő mesél, stb. Ezenkívül három népi alkotóversenyen is részt vettek. — Szép nagy művelődési otthonunk van, — mondja Andrássy elvtárs. — Igyekszünk minden lehetőséget kihasználni, hogy minél otthonosabbá tegyük. Természetesen közösen dolgozunk a szlovákokkal és a CSISZ-szervezettel. Színdarabokat is — Zenekaruk is van? — No, nem lehet mondani, hogy zenekar. Egy harmonikás, dobos és hegedűs az egész zenekar. Volt egy trombitásunk is, de az tavaly bevonult. Aztán a népnevelésre terelődik a szó. Andrássy elvtárs befejezésül ezeket mondja: — Sokat kell még foglalkoznunk az emberekkel. Nekünk népnevelőknek a feladatunk, hogy a fiatalok ízlését, kultúr szomját, haladó szellemű színdarabokkal, színvonalas előadásökkal állandóan fokozzuk. -d — Hornyák Rozália és Mlkóczy Irén Olyan az időjárás, mintha nem is tél közepén, hanem áprilisban járnánk. A nagypakai szövetkezet kertészetében ki is használják a jó időt, teljes ütemben folyik a munka. Fürge lánykezek apró cserepekbe rakják a salát apalántákat. Készítik a komposztnak való földet. Mikor megérkeztem a faluba, egyenesen ide vezettek, a kertészeti telepre. Erre legbüszkébbek a pakaiak. Itt dolgozik a falu fiatalságának jó része: tizennyolc lány és öt férfi. Tavaly hektáronként nyolcvanezer koronát termeltek ki a fekete csallóközi földből. Az üvegházban kellemes meleg van. Kisebb csoportokban dolgoznak a lányok, munka közben fel-felcsendül a nóta: „Alma a fa alatt, nyári piros alma ..." Egy feketehajú, csillogószemű és egy szőke, kerekképü lányka ládákat cipel közösen a másik üvegházhoz. Megmegállnák pihenni. A kertész rájuk szól, miért visznek annyit egyszerre. Mikóczy Irénke és Hornyák Rozália azonban rá sem hederítenek az intelmekre. Szorgalmasan dolgoznak tovább. — Egyike legszorgalmasabb lányaimnak! — mutat a kertész a fürge, fekete lánykára, ki alig múlt tizennégy éves. Az itt dolgozó fiatalok a kultúrmunkából is kiveszik részüket. Andrássy János, a Csemadok elnöke csak elismeréssel tud szólni a múlt években kifejtett kultúrtevékenységröl. Nagyon sok színdarabot játszottak a téli hónapokban, mint például Ha az asszonyé a gyeplő, A cigány, A bor, János vitéz, Az egf/ütt tanulunk. Most például a Csemadokban Timrava Büszke páva című színművét adtuk elő, a szlovákok meg Egri Házasság című drámáját tanulják. Az én fiam mind a két színdarabban játszik —, mondja büszkén Andrássy. — A járás is felfigyelt munkánkra. Minden segítséget megadnak. Távolbalátó készüléket is kapott a község. Igaz, — szól mosolyogva, — ha valamelyik faluba kultúrbrigád kell, mi mindig készen állunk. — Csak színdarabokkal foglalkoznak? — Van tánccsoportunk is. Tavaly szépen szerepeltek a népünnepélyeken. Az idén új ruhákról kell majd gondoskodnunk, mert a régiek a sok mosásban már elkopnak. A színdarabok bevételéből szeretnénk újra elindítani a tánccsoportot. — A színdarabok bevételét mindig kulturális célokra fordítják? — kérdezem. — Természetesen. Mikor a Csemadok megalakult, a kultúrházban csak az üres falak voltak. Azóta szereztünk be mindent: székeket, kulisszákat, még zenekari felszerelést is. Nehezek a ládák... Az üvegházban szorgalmasan dolgoznak a lányok