A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-05 / 1. szám

Az ünnepi vacsorán kiderül Sándor kettős élete. Vilma — Bara Margit, Sándor — Darvas Iván A főlépcsőn jár fel Sándor Bodrogi Pirihez... ... és a melléklépcsőn a cselédszobába. Vilmához. Bakaruhában Bár Hunyadi Sándor nem ért lel apjának, Bródy Sándornak írói egyéniségéhez, haladó gondolkozásához, írásaiban mégis realista szemszögből kritizálta korát. Ezt bizonyítja a Bakaruhában címii novellája is, melyből a film készült. A téma — a fiatalúr és a cseléd szerelme — elcsépeltnek mondható. A filmet mégis éppen az teszi értékessé, hogy a banális témából aprólékosan kidolgozott, lélektani mestermüvet alkotott a magyar filmprodukció. A film bemutatja az uralkodó osztály hamis altruizmusát a néppel szemben, mely a háborús őrületben az áldozat szerepét tölti be. Az első vüágháború idején Sándor újságírói hivatása és jó összeköttetései révén, póttartalékosi minőségben hetenként csak egyszer teljesít szolgálatot egy budapesti kaszárnyában. Többi idejét a szerkesztőség, a kávéház és a társaság között osztja meg. Főleg Bodrogi Pirinek udvarol. Azonban a lány nagyravágyó természete nem egészen felel meg Sándor életszemléletének. Egy vasárnap bakaruhában kimegy a ligetbe. Itt megismerkedik egy kis cseléddel, Vilmával. Vilma becsületes parasztcsalád gyermeke. Nem afféle naiv vidéki lány, tisztában van a városi fiatalurak módszereivel, és éppen azért, mert Sándort magához való vidéki legénynek véli, az övé lesz. Az újságíró tulajdonképpen jó fiú, azonban ő sem mentes korának felelőtlen léhaságátöl és tetszik neki ez a kettős szerep. A lányt mélyen megszereti. Mivel Vilma épp az ismerős Bodrogi családnál szolgál, a hátsó lépcsőn jár fel hozzá. Többször meg akarja vallani az igazat, de soha sincs elég ereje hozzá. Mikor Bodrogiék fia hazajön a frontról, tiszteletére vacsorát rendeznek. Az ünnepi vacsorára az újságírót is meghívják. Sándor a meghívást elfogadja, hogy végre tisztázza a lány előtt küétét. Vilma nem csinál jelenetet, különbnek mutatkozik, mint az egész polgári társaság. A „fiatalúr" szerelme nem kell neki, azonnal elhagyja a házat. A mese elcsépelt — a füm kiváló. Vannak jelenetei, melynek néhány szava, mozzanata többet mond, mint egy hosszú regény. Marhavagonban szállított, virágospuskájú közkatonák szkeptikus mosollyal búcsúznak hozzátartozóiktól, és ismétlik a már akkor is hazugnak tartott mondást: Mire lehullnak a levelek, visszajövünk ... éljen a király!... és ez szörnyűbb, mint a hozzátartozók sírása. A film bővelkedik kacagtató jelenetekben is, de sohasem cél nélkül. A fronton kaszál a halál, de a ligetben fellépő brettliszínésznő feszes uniformisban uszít a háborúra, és a szerkesztőség „nélkülözhetetlen" tagjai tudatosan, hazugságokkal tömik meg a lapot. Es mindennek az előterében lejátszódik egy kis cseléd tragédiája. Fehér Imre a rendező minden dicséretet megérdemel. A főszereplők: Darvas Iván — Sándor, Bara Margit — Vilma, Pécsi Sándor — Bodrogi, felesége — Lázár Mária, Csikós Rózsi — a szubrett, Balázs Samu — az ezredes, mind kitűnő alakítást nyújt. Bara Margit VUrnáját kicsit túl intelligensnek tarthatná a néző, pedig voltak akkor is olyan parasztlányok, akik sokkal különbek voltak, mint kenyéradó gazdáik. SIMKÖ MARGIT