A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-05 / 1. szám

ÖÄa Alekszander Gladkov hősi komédiának nevezi verses színjátékát, amelyet az Üj Színpad a Barátság Hónapja utolsó hetében mutatott be a Nagy Október 40. évfordulója tiszteletére. Találó a hősi komédia elnevezés, mert valóban izes, mulattató vígjátékról van szói s bár a szerző az élet derűsebb színeivel jellemzi alakjait és komédiás kedvüket emeli ki, a hősiesség glóriás fényéből is hull rájuk néhány megszépítő sugár. Napóleonnak 1812-ben tőrtént rohama Moszkva ellen és a Gran,de Arméenak pusztulása a végtelen orosz hómezókön adja Gladkov színjátékának hétterét. Történelmi hitelességet természetesen nem szabad számon kérnünk a szerzőtől, s ha Kutuzov személyében meg is jelenik a színen az orosz múltnak egy ragyogó alakja, a hitelesség igénye nélkül megrajzolt háttér csupán arra szolgál, hogy Gladkov az otthon, a megtámadott hazai föld szeretetéről vallhasson és arról, hogy ez a szeretet olykor önfeláldozást, harcot is követel. Surocska, a komédia főhősnője, a nyugalomba vonult Azarov őrnagynak tizennyolc esztendős unokahúga egy házibél alkalmából egyenruhába öltözik, és így találkozik először Rzsevszklj huszárhadnaggyal, a neld szánt vőlegénnyel. A hadnagy unalmas ostobécskának találja leendő menyasszonyát, viszont elragadtatva barátjának fogadja mint eleveneszü, pergőnyelvű huszérkornétot. Érzelmi vonalon így indul a játék, amely azonban komolyra fordul, amint híre jön, hogy az inváziós hadsereg egy része a birtokhoz közeledik. Surocska a tréfából magára öltött egyenruhát már nem veti le, hanem maga is a hazát védő harcosok soraiba áll, és sok viszontagság, vidám és tragikus kaland, hősi tett után kivívja boldogságát is. Ennyiben a mese nem különösebben új, ám új a szerző szemlélete az életről, a harcról, a hazafiságról és a szerelemről. Érezzük rajta, hogy a szerző átélte a hitleri hadsereg invázióját és meg,semmisltését. Kézenfekvő tehát, hogy az analógia késztette komédiája megírására. Mainak, hozzánk közelállónak véljük Gladkov romantikus köntösbe öltöztetett korszerű mondanivalóját, és örülünk, hogy az Oj Színpad megismertetett a szovjet szlnműirodalomnak ezzel a színes, elgondolkoztató és ugyanakkor mulatságos termékével. Örömünket azonban némi árnyék felhőzi: maga az előadás — bár vannak megkapóan szép részei, amelyeket fenntartás nélkül dicsérhetünk — ndm teljesen kiforrott. A hibák egy része abból adódik, hogy Gladkov kissé terjedelmes és helyenként feleslegesen terjengős szövegét a dramaturg nem kurtította, nem fogta szorosabbra. J. Klimo, a színjáték rendezője kevesebb szöveggel sokkal többet hozhatott volna ki; ezt igazolják az elevenen és hatásosan pergő első képek. Ugyanígy nem érthetünk teljesen egyet O. Sujan jelzett díszleteivel. Mindenképpen dicséretes az új forma keresése, de ez a keresés nem mehet az érthetőség, az értelem rovására, nem keveredhet ellentmondásokba a szöveggel. Nehéz csaknem egy tucat képet gyorsan, szinte szünetek nélkül lepergetni, de a gyorsaság követelménye nem vezethet öncélúsághoz, még kevésbé a színpad elszlntelenitéséhez. A Romeo és Júlia, a Vérbíróság kitűnő színpadmegoldásai helyesen útbaigazíthatnák az új lehetőségeket kereső fiatalokat, a tehetséges Sujant is. Az Oj Színpad ifjúsági drámai együttese úgyszólván valamennyi tagját csatasorba küldte a siker érdekében. Általában, különösen az első képekben színvonalas, egyes jelenetekben kifogástalan, jól árnyalt és jól ütemezett játékot láthattunk. Hana Kováőiková Surája meglepően jó mind az érzelem és humor, mind pedig a drámaiság vonalán. Mozgáskultúrája, beszéde szinte kifogástalan. A Rzsevszkijt játszó Eduard Bindast először láttuk az Üj Színpad együttesében, és kellemes bemutatkozásából arra következtethetünk, hogy értékes tagja lesz a színháznak. A mellékszereplők közül a Kutuzovot alakító V. Polónyit illeti elsősorban dicséret. Egyéni arculatot tudott adni szerepének, és ebben a tekintetben jó volt Július VaSek Pelimovja és Dana Káko-Sová kotnyeles Lilije is. Ügy hisszük, ha akad kifogásolni való is, Gladkov hősi komédiája tetszeni fog közönségünknek, és mint hasznosan szórakoztató játék mindenképpen megérdemli a sikert. EGRI VIKTOR Az Örökifjú histöria szerelmespárja: Surocska (Hana Kováéiková) és Rzsevszkij hadnagy (Eduard Bindas) Dussiére francia tábornok (Ján KoStial) és Louise Germont francia színésznő (Olga Vronská) A francia színésznő (Olga Vronská) és orosz szerelmese (Július VaSek)