A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-01 / 22. szám

Reggeli papucshúzás: Sasvári Mártuska érdeklődéssel figyeli, hogydn oldja meg Sugár Pityu a „gordusi" csomót „£n ezt pirosabbra festeném" — mondja Kollár Gabi. Margit néni kíváncsian figyeli a vitát Rajzolnak a kicsinyek, őket egyelőre még jobban vonzzák a színek, mint a vonalak z Augusztus 29 utca egyik sarokházát nyugodtan a gyermekek házánjak nevezhetnénk. A belső k|apu lengőajtaja ugyanis a reggeli órákban mint gondos kotlósmama verdes a szárnyaival: kehüljetek beljebb, gyertek, gyertek kicsinyeim! Itt nálunk megtaláltok mindent: jó ételt, játékot, tanulást és pihenést is. És a papák, mamák kezén érkező apróságok értik a hívogató szót. Szinte repülnek fel a lépcsőkön az első emeletre, ahol két óvoda is várja őket; a feljárónál a szlovák és a folyosó végén a magyar óvoda. Katica lányom fürge lába már ott topog a magyar ővoda küszöbén. A csengőt még nem éri el, ám az apró öklök döröimbölését mér ismerik. Jóságos arcú néni nyit ajtót: a gyerekek Mici nénije. Ott forgolódik az előszobában, ahol a kicsinyek papucsot húznak. A szülők már mennek is. És a kisfiúk és kislányok a belső termekbe sietnék, hogy meghallgassák az Oktató rriesét, vagy éppen plasztelin anyagból alkossanak valami gyönyörűt. ) E percben míegszűnök mama leinni és szinte láthatatlan füllé és szemmé válok, hogy végigkísérjem az apróságokat egy hétköznapjukon kedves elfoglaltságaikban. Az új, szép óvoda mintegy negyven-ötven gyereknek nyújt február óta napközi otthont. A régi panaszokat mintha egy csapásra elfújták volna: boldogok a gyerekek, elégedettek a szülők, ám a legboldogabb Margit néni. Hasznyik Margit, az óvoda vezetője meg sem tudná Számlálni, hány keserves napot, sőt éjjelt okoztak néki a régi mostoha viszonyok. Ez a lélekben örökké fiatal teremtés talán nem is emlékszik rá, mikor nem volt ő Margit néni, a kicsinyek és a szülők Margit nénije. Irjak-e külön a kedves Mici néniről, a fáradhatatlan Margó néniről és a gyerekek hálás mosolyáért mindenre kész Ilonka néniről? A gyermeki lélek finom húrjai az óvodában megpendített akkordoktól visszhangoznak még otthon is. Tudom, hogy első elemista lánykám lelkén maradandó nyomokat hagyott Margit néni gyengéd irányítása, az emberek, állatok és virágok iránti szeretetre való nevelése. Miai rajzolnak, festenek a gyerekek. A kisebbek előtt doboz vain és szépen helyre teszik a már használt ceruzákat. A nagyobbak a szomszédos helyiségben az apró asztalokon vízíestékkel természet után feSltenek. Magas állványon egy cserép hortenzia a modell. Néhányan ügyesen, jó megfigyelőképességgel dolgoznak. Margit Fényképezte: Sugár György