A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-25 / 21. szám

A börze reneszánsz palotája Brüsszel főútvonalán A híres és hírhedt brüsszeli Mannekin Pls szobor — annyi elkeseredett vita tárgya A város és a kiállítás építészeti szemmel „Ennek a kiállításnak az a célja, hvt*;> megteremtse a békés együttműködés légkörét" — mondották a hivatalos szónokok a brUsszell világkiállítás megnyitása alkalmával. Valóban, a béke hite kellett hozzá, hogy sokéves és költséges előkészítés eredményeképpen 1958. április 17-én megnyithassa kapuit a világkiállítás. Az Expo 58 — ahogyan röviden jelzik — vagy negyvenedik a világkiállítások százéves történetében, de az első a második világháború óta, s az első az emberiség atomkorszakában. Ez az utóbbi tény adja a brüszszeli világkiállítás alapmotívumát: az atomenergia békés felhasználásónak propagálását a világ nemzeteinek termékeny együttműködésében és vetélkedésében. Amint újszerű a világkiállítás eszmei alapmotívuma. ugyanúgy újszerűek keretei és megoldásai módjai is. Az óriási, egypavilon rendszer, a Kristály-paloták és a Trocadérók ideje végleg lejárt, az 1958. évi kiállítás méretei túlhaladták ezt a régi módszert, Így aztán Brüsszel királyi parkjának nyilvános részén. 200 hektárnyi területen számtalan, egy célt szolgáló épület rejti magában a világ minden sarkából összehordott értékeket, ötvenhárom ország, pontosabban 45 szuverén állam és 8 nemzetközi intézmény, élén az ENSZ-sze! építette fel az árnyas fák között a maga kiállítási csarnokát. Legalább ugyanakkora kiállítási területen mutatkozik be a házigazda, Belgium, de nem hiányzik az ilyen rendezéseken elmaradhatatlan, legváltozatosabb, a látogatók szórakoztatásét szolgáló attrakciók tömkelege sem. Brüsszel mintegy 40 millió látogatót vár — legalább a felét külföldről. Eddig május elsején volt a legtöbb ember a kiállításon, több mint hatszázezer — telt ház. Szükség is van ilyen látogatottságra, mert a rendezés költségei horribilisak. A belga állam 33 milliárd frankot fektetett be ebbe a vállalkozásba, aminek — tőkés államról lévén szó — meg kell térülnie. De sokat várnak a világkiállítástól a belga üzleti körök is — mindenekelőtt az ajtajaikon kopogó válság elmélyülésének megakadályozását. Egyelőre azonban csak az árak emelkednek, a forgalom elég csekély. Hozzáértők szerint ma Brüsszel a világ legdrágább városa — az ottani dolgozók neiri kis megdöbbenésére. Brüsszel városa a ' kiállítás megnyitása óta fényárban úszik. Észak-déli főútvonala, melyet a múlt század második felében törtek ét a középkori házak, görbe utcák Szövevényén. a lámpafüzérek lombja alatt olyan, mintha csillogó fénytakarót borítottak volna az utca lüktető életére. Domináns épülete — aligha véletlen — a börze reneszánsz palotája, míg reprezentatív színháza a Théatre de la tyonnaie, szerényen húzódik meg a párhuzamos mellékutcában. Ebben az irányban van a város szive, a Városház-tér. Európa egyik legszebb zárt tere. Mióta Nürnberg művészi és történelmi szempontból legértékesebb gótikus emlékeit megsemmisítette az esztelen légitámadás (a város határában levő, 30 000 munkást foglalkoztató hatalmas gépgyárnak az angolszász szövetségesek még egy ablakát sem törték be), a brüsszeli Városház-tér gótikája talán a legszebb, legharmonikusabb emléke a XV.- század épltőművészetének. Az árkádokkal, szoborsorokkal, tornyocskákkal és 90 méteres toronnyal gazdagon tagolt épület, bár csak egyszerű „városháza", a hatalom mindenkori birtokosainak jelképes székhelye. Akié a brüsszeli Hotel de Ville, azé az ország — mondja a belga mondás. A tér harmonikus képében ugyan a városháza az ural Adó elem, mégis a felejthetetlen, hangulatos öjjzképhez egyaránt hozzátartozik a városházzal szembenálló királyi palota (jelenleg múzeum;, s a középkori kereskedői testületek, céhek jelképes, j«£5bjyozott homlokzatú székházai s a négyszögletes tér közepén Brüsszel második s2dmn!!|jfma a Manpekln Pis, egy meztelen kisfiú/Sínzszobr^AHu diadalmasan végzi apró szükségletét. A szobor évszázadokon keresztül izgalma« „ideológiai" vitákat vaítntt ki. Annyi minden máshoz hasonlóan,sa jómódú belga polgárság kompromiszszummal oldotta meg a kérdést; "ünnepnapokon „felöltöztetik';9|Hr ille§«n$jakl azonban mindezzel mit sem turödve ^rö*Begy sziu-índián vagy kinti mandarin *vWáS«tatlanul toválbb végzi műveletét. Van vagy százötven diszrugjPja, amelyeken a kozéli városi múzeuqffean mutogatnak a számos érdeklődőnek, miiBannyi valamely híres szP®iyiség figyelmes ajándéka. Harmadik jellegzetességként a klasszikus görög-római stílusban épült igazságügyi palotát említhetnénk meg a rengeteg építészeti emlék és érdekesség közül. A XIX. század második fele építészetének hivalkodó emléke, a budapesti parlament kor- és eszmebeli társa. Ilyen építészeti emlékek, hagyományok között keresi a világkiállítás vagy kétszáz pavilonja a jövő építészeti stílusát. Ezt a kifejezést, hogy „keresi" szószerint lehet venni — mert éppen a legmerészebb megoldások viselik magukon legjobban a művészi kiegyensúlyozatlanság, a formakeresés vonásait. Nem fér kétség ahhoz, hogy az új építőanyagok győzelme teljes: a tégla s a beton visszaszorult, helyét mindenütt az acélváz, az üveg és a könnyűfémek foglalják el. De ezen az adottságon belül már számtalan a változat. Vannak — s ezek a pavilonok a legharmonikusabbak, mondhatnánk nemes szépségűek, amelyek ugyan teljes mértékben alkalmazzák az új építőanyagokat, de megtartják az eddig bevált formákat, csak éppen Brüsszel főterének ekessége, a ma múzeumnak berendezett „királyi ház"