A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-18 / 20. szám

Szocialista ideológiánk időszerű kérdései A XI. pártkongresszussal kapcsolatban kiadott tézisek lényegében öt pontban jelölik meg szo­cialista országépltésünk betetőzésének legfőbb feladatait. Lássuk csak konkrétan, mik is ezek a cél­kitűzések. Meg akarjuk valósítani a falun a szövetkezeti, szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelést. Küzdenünk kell a kulákságnak mint osztály­nak teljes visszaszorításáért és felszámolásáért, továbbá ki kell küszöbölnünk a társadalmunk egyes rétegeiben még meglevő magánkapitalista elemek maradványait. A termelőerők további fejlesztésével, a legfej­lettebb technika segítségével és a munkaterme­lékenység lényeges fokozásával biztosítani akar­juk népünk életszínvonalának emelését. El akarjuk érni. hogy dolgozóink minél na­gyobb mértékben vegyék ki részüket az állam és gazdaság Irányításából, hogy Igy minél tökéle­tesebben bontakozzék ki a szocialista demokrá­cia. Végül az a törekvésünk, hogy betetőzzük kul­turális forradalmunkat és a marxizmus-leniniz­mus tanításának szellemében elmélyítsük né­pünk erkölcsi, politikai egységét. Ámbár itt látszólag igen küiönbözö feladatok­ról van szó, a valóságban valamennyi szerves egészet alkot. Megvalósításuk Időtartama nem lesz azonos. A gazdasági és kifejezetten politikai jellegű feladatok teljesítése, a már megtett út figyelembevételével, aránylag rövid idő kérdése; jóval tovább tart majd a tömegek társadalmi tudatának szocialista átformálása, a szocialista humanizmus teljes kibontakozása. Márpedig csak ennek a nehéz folyamatnak lezárásával lesz a szocializmus tökéletesen kialakult társadalmi rend A szocializmus győzelme történelmi szükség­szerűség. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy ott, ahol már sikerült megdönteni a kapitaliz­must és a párt vezetésével megindítani a szo­cializmus felépítését — mint például hazánkban — automatikusan alakul ki a dolgozók szocialista erkölcse és öntudata Az emberek nagy része, hosszabb-rövidebb ideig, az elavult társadalmi nézetek, a vallási babonák, hagyományok, meg­szokások rabja, és a kizsákmányoló társadalmi rétegek hamis erkölcsének koloncait viseli. A kapitalizmus mérges légkörében a vad ön­zés, törtetés és haszonlesés a szabály. Legfőbb értékmérő a vagyon, amelynek eléréséért és féktelen halmozásáért semmitől sem rettennek vissza a tőkések: még a legszörnyűbb háborús pusztításoktól sem A kapitalista társadalmi rend ideológiájának maradványai ellen állhatatosan kell küzdenünk, mivel nyomait még elég gyakran megtalálhat­juk mindennapi életünkben Talán a múlt kisért minket, amikor a köz érdekeit szem elől tévesztve, csupán szemé­lyes előnyeinkre gondolunk, könnyelműen bá­nunk a társadalmi tulajdonnal, selejtet gyár­tunk, visszaélünk a norma-rendszerrel és hú­zódozunk a közjó érdekében áldozatokat hozni. A kapitalizmus erkölcse érződik ki az olyan magatartásból, amely csak a mával számol és nem törődik a holnappal. Szocialista országépí­tésünk eddigi eredményei arra vallanak, hogy dolgozóink mindjobban megértik a szocializmus célkitűzéseit, és ezért a munka frontján sza­porodnak a sikerek Szüntelenül növekszik az öntudatos munkások és dolgozók serege, a szo­cialista erkölccsel áthatott építők száma: ígére­tesen fejlődik sok szövetkezetünk: mély átala­kulás megy végbe számos értelmlségbelinél is. Sokan közülük már felismerték hogy a szocia­lista országépltéshez nem elegendő a szakérte­lem és lelkiismeretesség, hanem meg kell ta­nulni öntudatos kommunista módján gondol­kodni. A szocializmus lehető leggyorsabb kiépítése azonban megköveteli, hogy az eddiginél jöval hatékonyabban munkálkodjunk az ideológia front­ján. A szocializmusba valő átmenet egyik legne­hezebb problémája a kispolgári gondolkodású tömegek átnevelése. Nem szabad elfelednünk, hogy munkásságunk jó része tegnap még fa­lusi ember volt. és így gondolatvilágában gyak­ran nyilvánul meg a kispolgári szemlélet és életérzés. Még kevésbé hagyhatjuk figyelmen kívúl. hogy még sok olyan szövetkezeti tag van. aki ugyan már felismerte a közös gaz­dálkodás előnyeit, azonban még nem alakultak ki benne a szocialista embert jellemző tulajdon­ságok Mindebből tehát az következik, hogy a szo­cializmus teljes győzelméért vívott harcunkat nemcsak a termelőmunka szakaszán, hanem egy­úttal az Ideológiai nevelés, a szocialista kultúra terén is folytatnunk kell. V Szakszervezeteink új célkitűzései a XI. pártkongresszus irányelveinek sikeréért Legnagyobb tömegszervezetünk, a Szakszerve­zetek Központi Tanácsa április 24- és 25-én ülésezett. Behatóan megtárgyalta mindazokat a hasznos észrevételeket és hozzászólásokat, me­lyeket dolgozóink a CSKP KB levelével kapcso­latos vita során a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak szántak. A tanácskozások ezen kívül felölelték mindazokat a feladatokat, ame­lyek a szocialista építés végső szakaszában a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomra várnak. A Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, Frantisek Zupka elvtárs részletesebben foglal­kozott a termelési értekezletek néhány kérdé­sével. Rámutatott arra, hogy a kitűzött felada­tok megoldására elegendő a szakszervezetek mai formája, viszont annál fontosabb, hogy új mód­szerek alkalmazásával fejtsük ki a szakszervezeti munkát. Az új irányítás lehetővé teszi, sőt megköve­teli, hogy a gazdasági szervek önállóbban, ru­galmasabban hozzanak döntéseket, s idejében reagáljanak a dolgozók hozzászólásaira, javasla­taira. Ilyen körülmények közt aligha lehetne alkalmasabb szervezési módot és keretet terem­teni. mint amilyen a dolgozók közreműködését biztosító termelési értekezlet. A szakszervezeti taggyűlésektől eltekintve, sehol másutt nem vi­tathatók meg a termelés problémái oly eredmé­nyesen. mint éppen ezeken a termelési érte­kezleteken. Itt lehet a legjobban feltárni a rejtett tarta­lékokat. a gazdaságos termelést fékező nehéz­ségeket. s itt orvosolhatók a leg jobban az egyes bajok. Nem véletlen tehát, hogy a Szakszerveze­tek Központi Tanácsa kiemelte a termelési érte­kezlet növekvő jelentőségét. Most már az elnök­ségre vár a feladat, hogy megszabja azokat az elveket, melyek szerint a termelési értekezlete­ket szervezni és irányítani kell. Ugyanakkor meg kell határoznia azt is, miképpen történjék a termelési értekezleteken vállalt kötelezettségek é» elfogadott javaslatok végrehajtásának ellenőrzé­se. A plenáris ülés részvevői megvitatták a szak­szervezeti szervek egészségvédelmi, nevelési és kulturális feladatait is. Minden célkitűzést az a gondolat vezérelt, hogy a dolgozók a lehető legnagyobb mértékben vegyenek részt a termelés irányításában, s így a leghatékonyabban járul­janak hozzá az életszínvonal további emeléséhez. Ezt a célt hivatott szolgálni az is, hogy a szak­szervezetekkel előzetesen minden bér, fizetés, prémium és norma rendezést meg kell tárgyalni. A plenáris ülésen elhangzott bírálatok és hozzászólások eredményeképpen a Szakszerve­zetek Központi Tanácsa kiemelte az alapszerveze­tek munkájának jelentőségét és konkrét ha­tározatokban sűrítette össze a legfontosabb teendőket. A határozat külön fejezetben mutat rá a XI pártkongresszus jegyében tett mun­kafelajánlások további gyarapításának és ellen­őrzésének szükségességére, továbbá hanqsúlyoz­za. hogy ettől a mozgalomtól további újító ja­vaslatok születését, a szocialista erkölcs elmé­lyülését várjuk. V Kína második ötéves tervének küszöbén A népi Kína kormánya a második ötéves terv keretében fokozottan szorgalmazza az ipar, fő­ként a nehézipar fejlesztését, mivelhogy csakis ezen az úton érhető el a bővített síocialista újratermelés. A második ötéves terv szerint, a nehézipari termelésnek több mint • kétszeresre kell emel­kednie. 1962-ben az acélgyártás hozzávetőleg 12 millió tonnát, a szénfejtés 230 millió ton­nát, a villamos áramtermelés körülbelül 44 milliárd kilowattórát ér majd el. Jelentős fi­gyelmet szentel a kormány a naftatermelésnek és a mezőgazdasági gépek gyártásának. Li Fu-csun miniszterelnök-helyettes a kínai szakszervezetek VIII. kongresszusán elhangzott beszámolóiában behatóan foglalkozott a mező­gazdaság legégetőbb problémáival. Rámutatott arra a tényre, hogy bár Kína szűkölködik meg­művelhető földterületekben, és mezőgazdasága technikailag még alacsony szinten van. mégis — az ipar aránylag nagy fellendülése ellenére — az össztermelés tiszta hozamának kétharmadát szolgáltatja. Ma még az ország lakosságának négyötöde mezőgazdasággal és állattenyésztés­sel foglalkozik. Minthogy a lakosság élelmezése, ruházkodása, valamint az ipar fejlődése a mezőgazdasági ter­melés eredményein múlik, a második ötéves terv feladatául tűzte ki, hogy 1962-ben — a terv utolsó esztendejében — legalább 240 millió tonna gabonát kell termelni, tehát egyharmaddal többet, mint 1957-ben. A sertések számát 220 millió darabra kívánják emelni. E nagyszabású felada­tok megvalósítása érdekében az állam növelni fogja a mezőgazdasági és erdészeti beruházáso­kat. Különös gondot fordít a folyamszabályozá­sokra; műtrágya szállításokkal segíti a gazda­ságokat, fokozatosan gépesíti a mezőgazdasá­got, megművelteti az ugaron levő földeket, fel­javítja a vetőmag minőségét, a lehetőséghez képest támogatja a közlekedés fejlesztését, stb. Mint ismeretes, a Kínai Népköztársaság kor­mánya tervbe vette, hogy 1972-ben vas, acél és egyéb ipari alapanyag termelése tekintetében legalábbis utoléri Angliát. 1972-ben 40 millió tonna acélt és vasat gyárt, tehát több mint hat és félszer annyit, mint amennyit tavaly termelt. Anglia jelenleg 21 millió tonna acélt gyárt, piaca azonban állandóan szűkül, és ezért kikerülhetetlen gazdasági megrázkódtatásoknak néz elébe. Ezért joggal mondhatjuk, hogy a kínai célkitűzések megalapozottak, és méltán remélhető, hogy 10—15 esztendő múlva Kína korszerű iparral és mezőgazdasággal bíró szocialista ország lesz. E nagyszerű fejlődés előfeltételeit az első ötéves terv teremtette meg, mivel több fontos iparágban határidő előtt teljesítették a tervet. Igy már 1957 végén körülbelül 17 százalékkal teljesítették túl az ipar fejlesztésének tervét. Ez viszont csupán azért volt lehetséges, mert már 1956 végén az állami vállalatok csaknem kétharmad részben részesedtek az ipari terme­lésben, míg az úgynevezett vegyes vállalatok (melyekben a magán és állami tőke szövetke­zett) csak egyharmadát tették a termelésnek. Az ipari termelési az első ötéves terv folyamán több mint 100 százalékkal emelkedett. A mezőgazda­sági szövetkezeti mozgalom az elaprózott, nyo­morúságos parcellákon folytatott termeléshez képest magasabb fokra emelte a mezőgazdasá­got. Fokozta a paraszti tömegek öntevékenysé­gét, lehetővé tette az öntözőcsatornák építését és a termőterület lényeges kibővítését. Kína főiskoláin ma már 440 000 diák tanul, és a régi értelmiség átnevelésén kívül ígéretesen halad az új szocialista értelmiség képzése is. Mindez jelentős mértékben hozzájárul Kína nagyszerű jövőjének építéséhez. —Szirt— étwéf A csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális hetilapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Felelős: Egri Viktor főszerkesztő. Megjelenik minden vasárnap Kiadja a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete, Bratislava, Mierové nám 3—4. telefon 220-59 Szerkesz­tőség: Bratislava, Jesenského 7. Telefon 261-04 Postafiők C-181 Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat. Megrendelhető minden peste­hfvatalná! és kézbesítőnél Nyomja a Pravda nyomdavállalat, Bratislava, Jesenského 12 Egyes szám ára 1.50 Kés, előfizetési díj fél évre 39— Kés ><jés? évre 78 — Kés A-752758 16

Next

/
Thumbnails
Contents