A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-18 / 20. szám

GYÜRE LAJOS; Egy néhai kondáshoz Meghaltál már, de felrémtik még kicserzett orcád: Kusztorával spanyoloztad subádnak a korcát. A szűrödre hímezve volt tulipán és mályva. Cifrái volt még iimögöd is, kár, hogy szét volt mállvo. Ott az égben díszíted most Göncötszekér rúdját. S én siratom, hogy eszeden a vén Kaszás túljárt. Nem kopogtat már a Kaszás mostan senkiért be. Így mondják ma: A Traktoros kopogott be érte. PETRlK JÓZSEF: Szemérmetes szerelem Nagy titok az én szerelem babusgatom, féltve rejtem. Ha jö a lány s elémbe toppan, elfordulok száznyolcvan fokkal. Csak hogyha arret meggyőződtem, hogy távol van, nincsen köröttem, uallom meg néki szivem titkát. (Az üyen percek nagyon ritkák!) Nem tudja meg Hörcsög Örzsébet, hogy egy fűzfa görcsös törzsébe véstem két szívet a minap. Nem tudja meg. Titok marad! кШ ьс TŐZSÉR ÁRPAD: Kukutyini tükörszilánkok Kint az aranyló határban Már nő a zab — a traktoros megjegyzi — Még néhány ndp s kezdhetjük már hegyezni Kleofás bácsi a kapára támaszkodik Piripócs felé tekint elmerengve. Оду látom fáradt, kissé bágyult. Tűzszerszámot keres a lajbizsebbe. Előbb megleli, azután meg rágyújt. Mentemben a patakparton Körösztapám körösztbe rakott lábbal horgászik. Hátul Csajágröcsöge. Mellette halak, egy egész nyalábbal. Szál: Lösz öbéd. Kirántott köcsöge ... 16. emlék Jó lecke volt, meg kellett tanuljam: El akartam rúgni utamból egy követ. Szétment cipőm, küátszott nagyujjam. Nem kő volt az, hanem levert cövek. FECSÖ PÄL: Munkavágy Én az ágyat nyomtam, és nyomott az ágy. Оду éreztem, nyomban szétvet a hagy vágy. Szétvetem az. ágyat s vetek, emberül. Megvetem, ki bágyad, ki nem lelkesül. Ma már iazt az ágyat másnak vetik meg. Hej, valórai váltak vágyim: én vetek. Vetek a lelkekbe, szívekbe magot. Vetek már nevetve: oly boldog vagyok!