A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-12 / 2. szám

Ha a vidéki látogató átmegy a Palacky hidon a Moldva jobb partjára, nehezen hiszi el, hogy alig egy kőhajitásnyira innen, a, smlchovi kormos bérházak és üzemek között, a Fekete-hegy tövében, százados fák lombjainak tengerében, búvik meg Du­sek Jozefa, a Salzburgból elszármazott énekesnő, DuSek X. Ferenc cseh zeneszerző hitvesének nyaralója, a Bertramka. Szőlőkertek terültek el itt a XVII. szá­zadban, a mai Bertramka helyén pedig fá­ból épült szőlőhajlék állott. E szőlőhajlék helyén építette fel J. F. Primakorn a mai Bertramka elődjét. Ezerhétszáznyolcvannégyben vette meg DuSek Jozefa a Bertramkát, „kerttel, paj­tával, a hozzátartozó földekkel, gazdasági felszereléssel, öt tehénnel és két igavonó ökörrel...". Mindezekért háromezer-öt­százhuszonöt forintot fizetett a volt tulaj­donosnak. •Ám a Bertramkát nem a DuSek házaspár avatta a zeneművészet szentélyévé (bár mindketten elérték a jó európai átlagot), hanem Wolfgang Amadeus Mozart. A nagy bécsi zeneszerző számos alkalommal időzött Prágában és ilyenkor legkellemesebb óráit a DuSek házaspár nyaralójában, a Bertram­kában töltötte. Akkortájt a bécsi zenevilágban divatos olasz Salieri, különben is a császári udvar kedvence, minden igyekezetével arra töre­kedett, hogy megakadályozza Mozart érvé­nyesülését. Fondorlataival és áskálódásaival hosszú ideig eredményesen küzdött vetély­társa ellen, bár ez vele szemben mint ze­nész és mint ember is, óriás volt. Például a „Figaró házassága" éppen csakhogy meg nem bukott Bécsben. Nem így Prágában. A cseh zenekedvelő közönség nagy lelkesedéssel fogadta a Fi­garót és amikor Mozart DuSekék meghí­vására 1787 januárjában Prágába érkezett, személyesen győződhetett meg a prágai publikum iránta tanúsított szeretetéről. Egyik bécsi barátjának ezeket Irta: itt nem játszanak, nem énekelnek és nem is fütyörésznek semmi mást, csupán a Figaró áriáit." Prága még ugyanazon év szeptemberében látta vendégül a nagy zeneszerzőt. A malfi strana-i „Három oroszlánkölyök"-höz cím­zett vendégfogadóban lakott ugyan a maestro, mégis a Bertramkában, DuSe­kéknél volt otthon. A Don Giovanni (Don Juan) című operájának bemutatójára jött a cseh fővárosba és itt Irta meg az utolsó pillanatokban az opera nyitányát. A kedves prágaiak nagy óvációkban részesítették a zeneszerzőt. A prágai közönség zeneérté­se és őszintesége nagyon meghatotta, és Prága sokkal inkább szivéhez nőtt, mint Bécs, a büszke császárváros. Mozart még háromszor járt Prágában. Utoljára 1791 őszén látogatta meg a mester kedves barátait. Betegen, halálsejtelmektől gyötörve tért vissza a mester Bécsbe, hol nemsokára meg is halt. És Prága volt Euró­pa, első városa, ahol Mozart korai haláláról méltóan és nagy kegyelettel emlékeztek meg. A későbbi években Bertramka gazdát cserélt. Am a DuSek család nyaralójában a későbbi tulajdonosok is Mozart szentélyt láttak és nagy gonddal tartották rendben és ápolgatták a Mozart ereklyéket, valamint az épületet |s a parkszerű kertet. Az első köztársaságban, igen nagy nehézségekkel küzdve, „Mozart barátainak köre" gondoz­ta a Bertramkát. A felszabadulás, után az állami műemlékvédő hivatal restauráltatta­a nyaralöt és 1956. május 25-én riyitotta meg a nagy nyilvánosság részére. Mikor beléptem a kapun, nyomban érez­tem, hogy csak a kegyeletes szeretet tud egy régi, tűzvész pusztította épületet tgy rendbehozni és rendben tartani, mint ahogy ezt az illetékesek a Bertramkával tették. Felmentem a tornácra, majd tovább, fel a kertbe. A nyári alkony fénye meglágyí­totta Mozart mellszobrának kemény voná­sait és a kőpadon, valamint a kőasztalon, amelynél Mozart a „Bella mia fiamma ad­dia"-t alkotta, fények és árnyak kerge­tődztek, A kőasztalon egy csokor vérvörös szegfű feküdt. Nem tudom, vajon az a kar­csú szőke kislány és feketehajú Hamletje feledékenységből, avagy pedig kegyeletből hagyták az asztalon a bokrétát. A gyepen és a bokrok sűrűjében a fekete rigők vidám füttykoncerttel búcsúztak a nyári naptól... Benn a házban Mozart múzeumot rendez­tek be. Beszámolni erről azonban nem óhajtok. Pontosan és részletesen leírja ezt a múzeum propaganda füzete. Én csak el-elnéztem a rokokó stílusban berendezett szobákat, a Mozart „teremben" a Gräbner jelzésű clavicembalőt (a mai zongora ősét)... Itt járt-kelt tehát Mozart, itt ze­nélt, itt komponált. A DuSek család, Jozefa és Franci mindent megtettek, hogy a nagy zeneszerző családtagként érezze magát há­zukban. A lenyugvó nap utolsó, besurranó sugarai még egyszer körültáncolták a régi­módi zongorát, a velencei tükröt és Mozart portréját. Igen, ezekben a szobákban, me­lyeket kissé nagyképűen termeknek nevez­tek, találkozott akkoriban két világ. A tisz­ta lelkű művész, Wolfgang Amadeus Mozart és egy romlásnak induló osztálynak a ked­veltje, a már fogatlan, vén nőcsábász Ca­sanova. A vén múmiának bizony nem igen tetszett a Don Giovanni és ezt Mozarttal éreztette is. A hiú Casanova nem igen bírta el, hogy őt „egy bécsi zenész" elhomályo­sítsa és ezért qnás kárpótlást keresett. Mlcelli kisasszonyt, a Bondini társulat bájos és ingerlő énekesnőjét akarta meghódítani. Lehet, hogy tán életében utoljára érezte magát férfinek. Ezekben a termekben hó­dolt Mozart művészetének Clam Gallas, in­nét távolította el DuSekné von Blaskowitzot, a gőgös és faragatlan porosz követségi ta­nácsost. És a Bertramkából vitte a hintő Mozartot be Prágába, egy hideg őszi estén a „Három oroszlánkölyök"-höz címzett ven­dégfogadóhoz. Az őszi hold mint hideg halszem bámulta az ódon kövezeten lépkedő maestrót, majd belopódzott a vendégfogadó ablakán a szo­bába és túllicitálta a gyertyafényt, amely mint laterna magica vetítette Mozart ár­nyékát a falra. A toll sercegett, a hangjegyek sokasod­tak. S mire a gyertya csonkig égett, és a hold elhalványult a hajnali égen, meg­született a „Don Giovanni" nyitánya. Leszállt az alkony, a kertben elnémultak a feketerigók. Hallgat a régi zongora Is. Egyedül maradtam e varázslatos házban. Még egyszer körülnéztem. Külön-külön bú­csúztam a tárgyaktól a szobáktól, a kerttől és megemeltem a kalapom mélyen mindazok előtt, akik a zene e szentélyét Ily szeretet­tel és művészi ízléssel keltették új életre. BARSI IMRE Részlet a Bertramkából Mozart szobája Mozart szobra a Bertramka kertjében

Next

/
Thumbnails
Contents