A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-12 / 2. szám

TELI CSEND Nincs rigófütty, nincslen ének, A téli csend halkan lépked .., Es utána fátyol lebben A megbékélt fellegekben ... Kisfiú ül az ablaknál, — Egy hópehely épp odaszáll: Összenéznek, — csodálkoznak, — — S mind a ketten mosolyognak. Téli ravatal Hófehér teritön Csalit sürejébe' Piros rózsát fest a meglőtt nyuszi vére .. Elhagyott ravatal, — Csak a szél siratja ... — Megfagyott kismadár Fekszik rajta halva ... A hópihék A hópihék hullnak, szállnak, Oj szint hoznák a világnak. S játszik velük a téli szél; • Erdők, kertek széleinél... A síkságon versenyt futnak, — S vége sincs tán az útjuknak ... A házak közt kacérkodva Rácsókolnak az arcokra. ... Es csak egyre szállnak, hullnak, Betakarnak jelent, — multat... Barna rögek, száraz ágak, Hó nélkül ném álmodnának. S ez a puha fehér álom, Békét hint szét a világon ... KOVÁCS ISTVÁN A férfi hangja csendes és nyugodt volt és az asszony nyelte a könnyeket és mosolygott, ő tudta a legjobban, hogy közeledik a vég. Mosolyogni kellett a sok-sok emberi önzésen, rövidlátáson kicsinyességen és kegyetlenségen. — Holnap reggel bemegyünk a kőrhá,zba — újságolta egyik nap az orvos. Odakint, az elsőszobában már megmondta a férjnek, hogy ez az utolsó kétségbeesett kísérlet. Talán sikerül? KI tudja! Az asszony nézte az ura arcát. Milyen szörnyű, hogy nem láthat a magas homloka mögé. Hát igazán nem sajnálja? Ennyire közönyös? Csak beleegyezően bólint és nem kapja a karjai közé, hogy melengesse, erősítse, vigasztalja?! A férfi meg azt felelte: — Nagyon helyes, Legalább siettetjük a gyógyulást — és közben a lábába ólom nehezedett és percekig nem bírt elmozdulni az ágy végétől. — Most már mindegy... — gondolta az asszony, amikor a tolókocsin a műtő felé gurították. — Meg kell halnom. Remélem, gyorsan átesek mindenen. Csak az fáj, hogy ő ilyen közönyösen megy itt mellettem és még a kezemet sem fogja meg. Olyan er'ös, olyan biztos, olyan nyugodt. Pedig, ha most sírna vagy biztatna, vagy szerelmes szavakat suttogna... ó, sokkal könnyebb lenne az egész,.. Óvatosan az urára nézett. A fogai összeverődtek a félelemtől, de a férfi nagy nyugalma visszafojtotta ajkára a panaszt, megfagyasztotta szemében a könnyeket. A műtő ajtajában a férfi megcsókolta a felesége kezét. — Légy erős kedvesem — biztatta. — Minden jól fog menni és te gyorsan meggyógyulsz... A hangja elakadt és az asszony ebben a pillanatban hirtelen megfogta az ura kezét és hideg verejtéktől nedves tenyerébe szorította ... — Erós leszek — súgta fájdalmasan. A szeme belekapaszkodott a férje tekintetébe és hirtelen meglátta az Ismerős szemek mélyén a halálos rettegést... észrevette, hogy férjének Is reszket az ajka és keze éppolyan hideg és nedves, akár az ő remegő keze... — Te .., te ... édes, — dadogta elfulladva és még Spk mindent akart mondani, de nem volt idő hozzá, mert a kocsit betolták a műtőbe és néhány perc múlva már aludt... mélyen, nagyon mélyen. 19