A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-27 / 17. szám

Kriván, a sport mestere ugrásra készülődik Helyesen kell az ejtőernyőt összerakni. Vakítóan tűz a nap. Az azúrkék ég alatt ezüstszínű szállító-repülőgép köröz fáradhatatlanul. Záporoznak a napsugarak a lomha gépmadárra. A repülőtér hatalmas térségén ember, ember hátán. A lelátókon egy gombostűt sem lehetne leejteni. Az auguszvusi nyár színeiben pompázó virágágyak között az egymást derékszögben metsző keskeny sétányokon futkározó gyerkócök is felfigyeltek a dübörgésre. Az előcsarnok tőszorríszédházban a rögtönzött kertvendéglőben üdögélők nagyot húznak a frissen csapolt, habzó pilziani sörből, hogy aztfn ők is ez égboltot fürkésszék. A főépületben katonás rendben sorakozó tíz telefonfülkéből bábeli hangzavar szűrődik kt "Újságírók, tudósítók fülükön telefonkagylóval, szélsebesen diktálnak és közben szélesen gesztikulálnak. A vonal másik végén Moszkva vagy Párizs, Tel Aviv vagy éppen Rio de Janeiro. A szomszéd teremben tompán és kitartóan kattognak a távírógépek. A repülőtér felett erősödik a moraj. A gépmadár nyílegyenesen szeli a levegőt. A hatalmas nézősereg hangját mintha elvágták volna. A messzslátók a gépre szegeződnek. — Most! — hördül fel egy emberként a százezres tömeg. A géptől egy fekete pont válik el, és szédületes sebestéggel zuhan a levegőtengerbe. 5 ... 10 ... 15 másodperc. Szinte hallani az emberek egyre gyorsuló lélegzetvételét. Aztán egy éles csattanás és a zuhanó pont fölött hatalmas fehér kupola lebeg. A megkönnyebbülés sóhaja röppen el az ajkakról. Az ejtőernyő már szabad szemmel is jól kivehető, utasa erőteljes mozdulatokkal kormányozza magát. A földről csábítóan mosolyog feléje a 300 méter átmérőjű kör fehér szegélye. Ügy tűnik, mintha pontosan a közepe felett lebegne. A célkereszt óriásivá növekedett, vonzza akár a mágnes. Még 100 méter, már csak 50... De ekkor egy hirtelen feltámadt oldalszél félrebillenti az ejtőernyőst útjából. Hiába rángatja a hevedereket, a kör középpontjától egybe jóban eltávolodik, s vagy 30 méteiel odébb ér földet. S a pajkos szél, mely ezt a csúnya tréfát űzte vele, mint aki jól végezte dolgát, nagyhirtelen tovairamodott.. Egy bukfenc előre, s az ejtőernyős talpraáll. A fehér kupola még egyet rugaszkodik, hogv aztán sorsába beletörődve a fötdhöz simuljon. A nézőtér csalódottan morajlik ... — Mi érdekelné még? A kérdés úgy ért, mint az áramütés. Hová szökött el a lángsugarú nyár? A bágyadt napsugarakat friss áprilisi szél korbácsolja. A betonkifutón fülsiketítőn bőgnek egy Slebel motorjai. Mellettem Ivan Neméek, a bratislavai ejtőernyős klub instruktora, akihez ellátogattam a szőllösi repülőtérre, hogy néhány kérdést intézzek hozzá a IV. Ejtőernyős Világbajnokság előkészítésével kapcsolatban. S a tőle hallottak alapján tárulkozott kt előttem a szőllősi repülőtér augusztusi képe. Mert ma bizony még elég sivár. Hírehamva sincs a 'lelátóknak, virágágyaknak, nem fehérlik a célkör sem, s a nyári vendéglő tarka ebroszos asztalai mellett, ha itt is állanának, ugyan kinek lenne kedve ebben a metsző szélben sörözni? Pedig a Hadsereggel Együttműködő Szövetség szlovákiai bizottsága mellett alakult szervező bizottság már hónapok óta serényen tevékenykedik. Ez az első- világbajnokság, melyre Szlovákia fővárosában kerül sor, érthető tehát, hogy dolgozóink nagy akarással készülnek a világ ejtőernyősei színe-javának méltó fogadására. Hogy miért, arról hadd beszéljen Neméek elvtárs. A körn öd pénzverőben százezer VB-érem készül. Textilüzemeink ejtőernyős motívumokkal díszítik gyártmányaikat. A Stollwerck üzem bon bonos dobozai is a világbajnokságot propagálják. A posta alkalmi bélyegeket bocsát forgalomba. Bratislava kirJtetrendeaói versenyben állnak egymással, kié lesz a legszebb és leg ízlésesebb ejtőernyőzést népszerűsítő kirakat. A tervek szerint a Sztálin téren ejtőernyős kiállítást helyeznek el, közepén hatalmas földgömbbel, felette egy nyitott, ejtőernyővel. A Manderla épületén neofóny hívja fel Még néhány perc és az acélmadár a felhők közé viszi az ejtőernyőst Jobbak Ikarusznál...