A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-27 / 17. szám

Tibbets ezredes és Ferebee őrnagy felszál -I lós előtt Hkosmu tasmja A repülőgépben (filmfelvétel, Tibbets ezredest Robert Taylor alakítja) A hirosimai halátgomba Midőn Einstein ez er kii encszázöt vertk ett ő -ben először láthatta a hirosimai atomfoombázás eredményeit (a hivatalosan engedélyezett felvételeken), rémesen felizgult és kijelentette: „Ha akkor tudtam volna azt, amit ma tudok, inkább géplakatos vagy bádogos lettem volna ..." Einstein matematikai képletei tették lehetővé ugyanis az első atombomba elkészítését. Am Einstein már aikkor félt a viszszaélésektől, és veszedelmes egyenleteit azon feltétel alatt bocsátotta az amerikai kormány rendelkezésére, hogy a kísérleti robbantáshoz egy lakatlan szigetre, meghívják a hitleri Németország, Olaszország és Japán, valamint a többi hadviselő állam képviselőit. „A szemük láttára felrobbanó bomba megteszi al szükséges hatá.vt — mondotta Einstein —, ezután csak a kapituláció jöhet, és így számtalan emberéletet menthetünk meg." Az Egyesült Államok kormánya mindent megígért, ám a tábornokok másképpen határoztak. És Hirosima meg Nagaszaki lakosai a kínok kínjának közepette ipuisztultak el. Immár a tizenharmadik tavasz zöldje díszíti a réteket és a mezőket, ám a két japán városban az atombomba pusztító utóhatásainak következtében még mindig pusztulnak el emberek. Alig négy hete, hogy az apierikgii cenzúra megengedte a hirosimai bombázásról készült dokumentációs film televíziós bemutatását. Ez az alkalom késztet arra, hogy megemlékezzem P. W.-Tibets amerikai repülőezredesnek. az Egyesült Államok első számű hősének szomorú végéről. Életéről néhány év előtt filmet is készítettek Hollvvoodban. Az ezredest Robert Taylor, a nők e kissé már megkopott kedvence alakítja. A filmben, onelv giccses és hazug, Tfbbets-Taylor büszkéin mosolyog a felvevőgépek lencséjébe, midőn a legmagasabb kitüntetéseket átveszi. Mellette felesége és családja sütkérezik a dicsőség csalóka verőfényében. Az élet azonban, ez az erriberi komédiák meg nem alkuvá nagymestere, kissé sötétebb színekben alkotta meg ezt a tragédiát, mely ezerkilencszáz negyvenöt nyarán kezdődött. Egy hónapi szorgalmas gyakorlatozás után felzúgnak a B-29 típusú amerikai nehézbombázó motorjai. A felhőket a reggeli nap bíborral éis arannyal színezi, hogy Tibbetsék acélmadarukon, rangúkhoz méltó díszletek között haladjanak feladatuk elvégzésére. Lenn a Csendes-óceán kék tükrére a nap aranypora hull. A gépben csend honol. Nem tudjuk, vajon a kora reggel hatása, vagy pedig ... Csupán W. P. Tibbets, a gép parancsnoka és Parsons kapitány ismerik küldetésük célját. A többiek semmiről sem tudnak. És kérdésekét feltenni tillöS! A gép zúg. Végre a cél felett vannak. Parancsszó hangzik, egy mechanizmus mlegmozdul. A bomba máris zuhan. A gép megbillen, majd a magasba szökken. Ezerkilencszáznegyvenöt augusztus hatodika van. Reggeli kilenc óra tizenhat perc. A mélységben lenn Hirosima volt. Valóban csak volt. Tibbets ezredes nem is sejtette, milyen lesz az újfajta bomba hatása. Csak annyit mondtak neki, hogy a bombának sokkal nagyobb robbanó ereje van, mint a világ összes eddigi bombáinak, és hogy atombombáról van szó. Tibbets a légi erők legfegyelmezettebb tisztje volt és Pearl Harbour lerohanása óta gyűlölte a japánokat. A bombát ledobta! Nem látta a halálgombát, sent a szörnyűséges következményeket. Csak néhány nap múlva tudta meg, hogy egy szempillantás alatt nyolcvanezer ember pusztult el. Majd jó néhány hét múlva olvasott a borzalmas hatásról. Már ekkor kezdte mondani: „Ne beszéljetek előttem ezekről a dolgokról, nem bírom elviselni..." A háború utáni Amerika egyik legnépszerűbb embere 'lett. Hisz állítólag ő volt az, aki térdre kénjyszerítette a japánokat. (Valóságban pedig ezeket már régen térdre kényszerítette a szovjet hadsifreg mandzsúriai győzelme.) New Yorkban hazatérésekor káprázatos ünneoélyt rendeztek. Elnevezték öt Amerika első számű hősének. Tibbets ezredes azonban a díszvacsorán részegre itta magát. „Gyilkos vagyok, gyilkos..." — mondogatta és megszökött az ünnepségről... ' Hirosima véres árnyai egyre jobban üldözték. Éjjel az atombomba áldozataival álmodott. Főleg a legyilkolt gyerekek riasztgatták. Felesége élvált tőle. Szüle! szanatóriumban helyezték el, az orvosok azonban nem tudtak véle boldogulni. Elbocsátották a hadsereg kötelékéből és magas nyugdíiat kapott. Jómódban élhetett volna. És csak harminckét éves volt. Hogy ne lássa lelki szemei előtt a halott gyermekek véres árnyképeit, ivásra adta magát, majd morfiumélvező ilett. Nem segített az elvonó kúra sem. Gyakran eltűnt hazulról. Betört egyik barátjának lakásába csak azért, hogy börtönbe zárják. Ismét idegszanatóriumba került. Midőn három hónap múlva kiengedték, újabb betörést követett el. Kihallgatásakor a rendőrségen így beszélt: „De jő, hogy végre als börtönbe vetnek! Hiszen igaizi gonosztettemért úgyis magas kitüntetést kaptam." A börtönben két nyugodt éjszaka vo'it, azután ismét Hirosima véres árnyalt látta Gyilkos vagyok, mentsétek meg a gyerekeket! Tíz és tízezer gyereket öltem meg. És most éjjelenként eljárnak hozzám." A börtönkórházbői megszökött. Véresre kapart arccal, félig éhenhalva találtak rá egy Miamii melletti elhagyott pajtában. Szemét akarta kikaparni, hogy nie lássa a holt gyermekek vádoló arcocskáit. Két hónappal ezelőtt vitték be P. W. Tibbetset, Amerika első számű hősét, egy mentőautóban, kényszerzubbonyban New York városának Szent Innocentius nevét viselő őrültek házába. És Tibbets mögött örökre becsukódott az élőhalottak házának súlyos vaskapuja. Hirosima bosszút állt, mondják az emberek, Pedig Tibbets ezredes nem volt az első számú bűnös. Vajon a Dull esek. Telierek és Eisenhowerek megszívlelik-e a cnementöt? Mert egyszer az élők is bosszút állhatnak a holtakért! — si — Egy a lassan pusztuló áldozatok közül