A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-20 / 16. szám

LŐRINCZ GYULA: ^őamta£ DtámLij, ejtm^ezd^ Bár Harmos Károly nem Komáromban született, mégis mint komáromi művész volt ismeretes, és jogosan, mert hiszen 1910 óta egészen élete végéig, 1956-ig itt élt, dolgozott, alkotott és így második, de igazi hazája Komárom városa lett. A fiatal Harmos Károly a budapesti Képzőművészeti Főiskolára iratkozik be. Az Akadémián Székely Bertalan növendéke lett. Harmos Károlyra nagy hatással van Székely Bertalan emberi magatartása és pedagógiai módszere. Ennek kedvező gyümölcsét ihosszú évek múlva mi is éreztük, akik művészi pályájának kezdetén Harmos Károlytól kaptuk az első útmutatást. Harmos Károly mint művész-pedagógus a mai művészgeneráció egész sorának -segítette elő első lépéseit a művészi pályán. Nála tanult Rauscher György, Szóbei, Csicsátka, Ottokár, Pileidell János, Staudt Mihály, Zmeták Ernő és sokan mások. A kilencszázas években Közép- és Kelet-Európában szinte törvény volt, hogy a Képzőművészeti Akadémia elvégzése után, vagy már közben, a művészek Münchent keresték fel tanulmányaik befejezése vagy tökéletesítése céljából. München volt abban az időben Közép- és Kelet-Európa művészi centruma, így Harmos Károly is tanári oklevele megszerzése után, állami ösztöndíjjal és szülői támogatással hat évre kül(Egy kiállítás margójára) földre, Münchenbe megy. Majd tanulmányozza az olasz klasszikusokat, a reneszánsz művészetet, és az akkor már egyre erősebben szót kérő francia művészetet — a párizsi iskolát. 1908-ban hazatér, s 1910-ben mir Komáromban látjuk. 1911-ben megnősül és végleg letelepzík Komáromban. Itt kezdi meg rajztanári állása mellett komoily, művészi tevékenységét is. Az 1920—30-as évek már érett, gazdag termést jelentenek a művész életében, ebből az időből ismertté vált az Üveghangok vagy az Operáció című műve. Komáromban megalakítja a Jókai Egyesület Szépművészeti Osztályát a JESZO-t, mely idővel jelentős tekintélyre tett szert. A JESZO keretén belül előadásokon, vitaestéken, c'kkekben magyarázza, vitatja és ápolja a közönség körében művészi hitvallását. Művészi munkájának termései úgyszólván minden technikában és műfajban jelentkeznek. A rézkarctól a freskóig, a plakáttól a portréig. Bár e széles skála mindvégig jellemző életművére, úgy véljük, hogv leginkább akvarell, pasztell, tempera kompozícióban jut kifejezésre sajátos művészete. Az 1930-as évek végén a művészi út továbbfejlődését látjuk Harmos Károlynál. A szinte tökéletesen elsajátított technka mir egyre kevésbé csábítja a művészt" virtuóz teljesítményekre, ugyanakkor a belső élmények művészi úton való viszaadásának már szélesebb alapokon nyugvó programja tárul elénk. Itt már egy-egy élmény konkrét tolmácsolása, konkrét benyomás művészi visszaadása a cél. Igy születik meg a háború borzalmait visszatükröző Jaj nekünk vagy a középkor hangulatát kifejező Gregorján című képe. Am Harmos Károly művészi értékelésénél nem feledkezhetünk meg gazdag könyvillusztrátort munkásságáról sem. 1940-ben mintha megtorpanna a művész. Egy új világháború küszöbén állónk, s ez mélyen megrendíti Harmos Károlyt, az embert és a művészt egyaránt AJasiz -must elítéli, csendes visszavonultságban él, rossz előérzete van. Előérzete nem csal, tragikus fordulat áll be családi életébán, amikor 1944 karácsony estéjén nyüas terroristák megfosztják élettársától, elhurcolják a művész feleségét. Nehezen gyógyulnak a fájó sebek, a megrázkódtatásból csak hallatlan optimizmusa, művészi alkotóvágya segíti ki az öregedő művészt. Szinte élete utolsó évéig dolgozik, míg 1956. november 24-én, közvetlen 77. születésnapja előtt, súlyos betegség után a halál kiveszi a művész kezéből az ec-etet. Ma már Harmos Károlynak csak em'éke, müvei élnek. Hiába, a szándék nem elegendő! Legalábbis a marxisták szerint. Ss ez nem dogma! Az első két képitől eltekintve kiválóan alakította Tamást a rokonszenves. E. Rdmanclk, és hogy E. Kristínová Tildája nem volt mindenkor a legsikerültebb, annak az az oika, hogy a szerző nem fektetett elég súlyt a jellemrajzra. A szép szavak visszhangjáért Dávid Teréz ebben az esetben is feláldozta forró tollal körvonalazott alakjait és jeleneteit. Zvarík játékában zavarón hatottak patetikus mozdulatai. O. B. Qrszágihová az átlagot nyújtotta, míg Budská és főleg Grűberová teljesítménye kimondottan gyönge volt. A színpad tervezőjének, Zb. Katáinak nagy része vain abban, hogy a közönség már a függöny felgördülte után rokonszenvvel tekintetett a színpadra. Az egyszerű, de elragadó díszlet bizalmas közelségbe hozta a közönséget a szereplőkkel. Bár az inszcenáción itt-ott meglátszik, hogy M. Gregor nem vérbeli rendező, mégis komoly és felelősségteljes munkája a darab szálmos ©gyengéjét letompította, és kidomborította azokat a helyeket, amelyeket kevésbé érzékeny művészrendező és színészgárda éllaposított voilna. A Lidércfény előadása megmutatta, hogy tehetséges művészek sikerre^ vihetnek kiegyensúlyozatlan darabokat is. A rendező előszavával kapcsolatban azonban meg kell jegyeznem, hogy minket már nem érdekelhetnek Nóra problémái, és egy elsüllyedt vűág ébresztése nemcsak felesleges, de káros is volna. Mert ami Ibsen korában haladó volt, ma visszahúzó lehet. Minket a múltból nem a felparcellázott dzsentrik érdekelnek, bennünket inkább az izgat, hogy volt egy fasizmus, melyet tőlünk nyugatra v

újjáélesztgetnek és felfegyvereznek. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a Lidércfény nem való a színpadra. Ez a dráma megérdemli, hogy átdolgozzák, és Dávid Teréz viszont a kérlelhetetlen kritikát. Mert tehetséges. Ez az őszinte vélemény is segítő szándékból íródott. Egy azonban bizonyos, hogy a Liiüércfényt Szlovákia első színpadján adták elő, a ez veszedelmes precedenst teremtett. Hamis illúziókat ébreszthet tegnapi gondolkodású és ma még asztalfiókba író szerzőknek, hogy nálunk a polgári liberalizmus világnézetiével is Behet érvényesülni. Ezért tartom a Lidércfényt a szó legmélyebb értelmében lidércfénynek. BARiSI IMRE (Podhorsky felvételei) A csalódj Tamás (E. Romancík), Flóra (O. Sykorová), István (F. Zvarík) és Tilda (E. Kristínová) Flóra és Anikó (0. Sykorová és H. Grűberová)