A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-20 / 16. szám

Ünmepfélje volt április első hetében a P. 0. Hviezdoslav színházban. B. Dávid Teréz személyében új szlovákiai magyar drámaírólépett a nagyközönség elé. A Lidércfény szemzője új névvel és új színnel gazdagította a szerény termésű szlovákiai magyar drámaírást. És mindjárt meg kell mondani, hogy B. Dávid Teréz igein tehetséges, nagy írói erényekkel rendelkező drámaíró. Ezt bizonyította a Ládérfény bemutató előadása, minden fogyatékossága és téves Ideológiai felfogása ellenére is. Ám lássuk á darabot. Az állami imagnemasltő állomás, melyet a volt földbirtokos, Tamás irányít, új lakót kapott. Tilda, Tamás sógorának, Istvánnak a felesége érkezett meg az egykori dzsent'ri fészekbe. Tilda a férjét egy idegszanatóriumban isimerte meg, hjol mint okleveles ápolónő dolgozott. A fiatalasszony paraszti származását azonban sehogy sem tudja megbocsátani Flóra, a oőgös sógornő és elkényeztetett lánya, Aniikó. Tilda idegen 'test marad a családban,. megtűrt személy, aki Istvánt és ennek első házasságából származó detoilis gyermekét, Adélkát hivatott istápolni. Midőn kisfiát holtan hozza a világra, férje elfordul tőle, és Tamás az egyedüli rok]on,, aki baráti szót vált vele. Sajnos, nem a dolgok fejlődésénlek belső logikája, hartem a szerző közbelépései sodorják Tildát az öregedő és a tűnő fiatalságát tudat alatt féltő Taimiás karjaiba. Csak egy éjszakára! Gyermekük születik, kislány, örökölt betegséggel, szemhályoggal. Tamás nővére szenvedett egykor hasonló betegségben. Flóra és IStván rádöbbennek a valóságra. A minta férj és gazda, az erős Tamás gyöngének bizonyul, és gyáváin számol le az élettel. Tildának nincs már keresnivalója e családban. Am mielőtt elhagyja a volt űriházat, elmarasztaló ítéletet mond féípje családja felett. És litt mutatkozik meg az írő hibás el- Tilda és Paula néni a kis Adélka kocsijánál (Pavlinkát O. B. Országhová játssza) gondolásának első és legsúlyosabb következménye. Tildának, a parasztsorbői származó egykori földbirtokos feleségének, sógora hogy bármennyire is vallja a töretlen szoszeretőjének, a' beteg Adélka kiűzőjének, oäalista hitet, nem jut tovább a szociális az olyan arnyának, dki félig-meddig elhaj- érzésű és jó szándékú polgári liberalizmus tója lett saját magzatának, ehhez az ité- világnézeténél. lethozáshoz nincsen és mem is lehet sem- £s ezért nem lehet mai életünket hemiféle erkölcsi jogosultsága. Az osztály- lyesen ábrázoló dráma a Lidércfény sem. harcnak feltüntetett ellentétek kispekulál- A darab

sokkal elfogadhatóbb lenne, ha a tak, hamisak és valótlanok. Hogy Dávid cselekvénv 1936-ban játszódnék le, és a Teréz mégis aínnak véli, ez abból ered, szerző nem erőszakolná bele a felszabadulás utáni idők miliőjébe. A darabban a Tilda és Tamás (Kristinová és Romanöík) szocializmus emlegetése periférikus valami, sőt naivan mesterkélt. Kilóg a drámából! Pedig kár ezért az elhibázott lépésért, mert Dávid Terézben valóban megvárnák a vérbeli drámlaírő erényei. Sajnos kitűnő nyelvezetét, dübörgő, ritmusos mondatait színtelenné tette a gyenge fordítás. A második, ötödik és hatodik képben a színészek és a rendező segítségével, nagy dráma! feszültséget tudott teremteni. Éppen ezért sajnálatos, hogy a dráma tempóját gyakran lelassítja, csupán azért, hogy szép szólamokat hallasson a színpadról. Pedig ezek a szólamok gyakran üresek és néhány esetben éltelmetlenek. Nem tudom például, mii az al rieális valósíági, mit jelent nálunk a jelen időben a haladó dia,lektika hangsúlyozása (Flóra), és azt sem tudom, mióta alakítják az emberek a viszonyokat (Jolán). Az ember elsősorban gazdasági és politikai viszonyokra gondol. Ajmint már említettem, a Lidércfény cselekményét sokszor nem a dolgoknak belső lbglikája viszi előre, melyek a drámaírás törvényszerűségeivel harmonizálnak, hanem a szerző önkényes beavatkozásai, melyek tán hatnak a néző idegeire és érzelmeire, de gyengítik a darab hitelességét és felépítését. (Ilyen zavaró . momentumok az ógörög drámákba' való béna, debil is vagy halvaszületett gyerekek szerepeltetése is.) Mindez hátrányosan befolyásolta a sze-. replők játékát lis. A darab legsikerültebb alakja Flóra, akit 0. Sy-korová egészen kiválóan játszott. Érdemes megjegyezni, hogy az előszóban a szerző a sablonok és dogmák ellen beszél, mégis alakjait fekete-fehérre festi. Flóra kimondottan negatív hős, a fekete szín minden árnyalatával megfestve. Erénye azonban (vagy ki tudja?) Dávid Teréznek, hogy Flóra mégis húsból, vérből való alak. Szinte szeretettel és nagy ismerettel formálta meg, s bármennyire is embertelen, a polgári nézőknek — ahogyan ezt az előadás után megfigyeltem — igen szimpatikus. Igaz, Leiwis Sinclaiirrel is megtörtént, hogy Babbitt alakjával az amerikai nyárspolgárt akarta kifigurázni és a végén apotheózisává vált annak a Tómnak vagy Jacknak, akit Lewis Sinclair végeredményben lenézett és kicsúfolt.