A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-20 / 16. szám

t kiatal költők sorakozója Ííránk fejlődésében az 1952—53-as évek jelentik a háború - utáni kibontakozást. Ekkor indul útjára irodalmunk első költő generációja. Dénes György, Bábi Tibor, Gyurcsó István, Gály Olga és Veres János feltűnésével kezdődik a sor, majd Ozsvald Árpád és Török Elemér egészítik ki ezt a sorakozót. A másik nem kevésbé fontos határkő költészetünk fejlődésében az 1955-től napjainkig eltelt idő. Most már nem annyira korszak kérdésről van szó, mint inkább egy elkezdett folyamat kiszélesítéséről, terebélyesedéséről. Számban új költő nemzedék jelentkezik: Cselényi László, Fecsó Pál, Gyüre Lajos, Kulcsár Tibor, Moyzes Ilona, Nagy Lajos, Petrik József, Simkő Tibor, Tőzsér Árpád személyében. Az évszám szerinti elhatárolás nem azt jelenti, hogy csak az elmúlt két esztendőben kezdtek verselni ezek a fiatalok, hanem hogy éppen a közelmúltban megjelent műveik tématikája, s a verset szülő életérzés közös vonásokat mutat. Nem számban ütnek el az előttük járó idősebb költő nemzedéktől, hanem az élet versbe kívánkozó érzéseinek, gondolatainak a meglátásában, kiválasztásában. Ügy gondolom, hogy az életérzés, a valóságlátás költői különbözőségéről van itt szó az előző költő csoporttal szemben. Az előttük járó nemzedék közvetlen kapcsolatot mutat a ma,gyar klasszikusok költői örökségével. Megfigyelhető ez programadásban és nyelvben egyaránt, pl. Bábinál, Veres Jánosnál és Gyurcsönál is. Addig a közelmúltban indulók már több hajlamot és esetenként tudatos szándékot is mutatnak a „modernségre" pl. Cselényi László, Simkó Tibor. Itt már nem érezzük azt a közvetlen közelséget Csokonaival és Arannyal, amit ősének vallott a háború után induló nemzedék. Emezek legjobb esetben is a Nyugat korába és köréhez nyúlnak vissza, pl. Simkó Tibor, Bábiék, Dénesék, Gyurcsóék és a többiek jelentkezése egybe esik a szocialista realizmus előretörésével az irodalomban, ami igen nagy szerepet játszott a még akkor kezdő csoport költői profiljának, ars poeticájának és a társadalomban elfoglalt funkciójának a kialakításában. A fiatalok feltörése viszont már megváltozott körülmények között zajlik le. Ami e tekintetben a fontos: ma aránytalanul nagyobb lehetőség nyílik a nyugati polgári irodalom termékeinek és alakjainak a megismerésére, mint öt, hat esztendővel ezelőtt. Ettől a hatástól fiataljaink pedig sem műve'tségben, sem pedig formakeresésében nem tudják magukat függetleníteni. Ez az első ismertető vonásuk. A másik ismertető vonás: tehát megváltozott körülmények közepette indul, próbálkozik a fiatal költö generáció, mint az előtte járók esetében láttuk. Indulásuk egybe esik az útkereséssel. A költészet formaeszközeinek feszegetésével. Mást akarnak, mint az előttük járók, pl. Cselényi, Tőzsér, Simkó. Ezzel kapcsolatban felmerül egy kérdés: a fiatal költők esetében csak formai újításról vagy nyelvbeli reformról ván-e szó? Vajon csak formai eszközeikben különböznek az előttük járóktól? Nem, nem csak ebben! És szerintem ebben van értékelésük kulcsa. Ha nem is kiteljesedett formában, de megfigyelhető verseikben a tartalmi elemek, az érzés és gondolattartalom másneműsége, az 1952—53-as évek költészetével szemben. Miben és hogyan mutatkozik ez meg? Abban, hogy líránk idősebbjei politikusabb, társadalmibb, osztályharcosabb, közéletibb prcgramma! léptek az irodalomba, mint a maiak. S ezt a vonásukat kevés kivétellel máig is megőrizték. Amazok hangos indulóvá: jöttek Ezek halk lantpengetéssel jelentkeznek. Az idősebbek elsősorban arról énekeltek, amit láttak, ami körülvette őket, a fiatalok azt öntik formába, ami „bévül" van Elsősorban önmagukat éneklik. Költészetünkben tulajdonképpen arról van szó. ami majd minden szocialista demokráciában lejátszódott az irodalomban. Befelé fordulás. Ez még önmagában nem volna baj, mert hisz ezzel a költészet voltaképpen közelebb került lényegénez, alaptörvényeihez. De sajnos, hogy ez a befelé fordulás a társadalmi témáktól való elfordulást is magával hozta. Az önmagam kifejezésének szándéka megfigyelhető a fiatalok műveiben is. Szinte elsődleges költői céllá erősödött ez a törekvés. És most a legfontosabb: a fiatal költőnemzedék indulása a társadalmi élettől, a politikai témáktól való elfordulást is jelenti? Szerintem erre nem lehet csak egyértelmű igennel válaszolni. Elhamarkodott és felelőtlen lenne az ítélet. Egyesek azt mondják, hogy Dénesék és a többiek sematikusok voltak és ma is azok, meg hogy a fiatalok kezdik járni a költészet igazi útját Ez azonban a költészet nyelvére lefordítva azt jelentené, hogy Dénesék, Gyurcsóék rossz, csak sematikus műveket alkottak, a maiak pedig jót. Ez az igazi „költői érték" — mondogatják, szerintem elhirtelenkedve és felelőtlenül. Nem is annyira egyszerű jelenség ez költészetünkben, minthogy egy kézlegyintéssel el lehetne intézni. Gyurcsóék akarva akaratlanul indulásukkal „beleszülettek" a sematizmusba. Végigjárták a hurráversek iskoláját, amit mondtak, őszintén mondták ugyan, csak olykor üresen hangzott. Persze ez alól voltak kivételek. Bábi és Dénesék lelkesedtek, de lelkesedésük őszinte volt. Hogy dekoratív és jelszavas versek özöne látott napvilágot — ez igaz. Azonban ez irodalmi kortünet volt és nem egyéni kibicsaklás. A sematizmus bélyegével nem lehet költők egész sorát könnyelműen elmarasztalni. mert a sematizmus, ha tetszik, ha nem, költészetünkben egy „fejlődési fokot" jelentett. Irodalomtörténeti szempontból negatív szakaszt ugyan, amit azonban induló líránk kezdeti gyengéivel nem tudott kikerülni. De kinőtte, túljutott rajta. Ha lassan is, de Dénesék és a többiek kilábaltak, illetve kilábalnak a sematizmusból. A költészetbe lépés, a költővé levés nagy árat követelt a háború után indulóktól éppen a sematizmus révén. De örvendetes, hogy a „kilábalással" nem járt együtt a társadalmi és közéleti problémáktól való elfordulás. Gyurcsó, Dénes. Veres János és a többiek esetében a „befeléfordulás" nem jelenti a másik végletet. Költészetünk skálája ugyanolyan széles maradt, mint évekkel ezelőtt volt. Ha bizonyos, megtorpanás, vajúdás tapasztalható is az idősebbeknél, de a kibontakozás éppen azt jelzi, hogy valóságlátásuk, emberismeretük elmélyült. S kifejezési eszközeik, nyelvük igényesebb, sokszínűbb, tisztultabb lett. Számukra a sematizmus iskola volt, éspedig okosan levont tanulságokkal befejezve. A dekoráció, a hurrálelkesedés a toll lelkiismeretévé és felelősségtudatává szélesült. A z elmondottakhoz mérve a fiatalok útja ettől némileg eltér. Az önmagam kifejező indulás, itt egyrészt a megváltozott körülményeknek, másrészt pedig a kezdet közvetlenségének, ösztönösségének tudható be. És a költői szubjektum előtérbe kerülése hozta e változást az előttük járókhoz viszonyítva? Igen! Éppen az életérzésnek, az életlátásnak a milyenségében. Legjobban kifejeződik ez Cselényi László Számadásában: ...El lehet-e még menekülnöm? Nem lehet. Küzdenem kell — ember vagyok — végig a harcot, rímmei, ha másképp nem lehet, hasonlatokkal szedni ma-kot, rügyfakasztó ritmusokkal kényszeríteni a halálra — irtani a dudvát, a gazt-magot dallal csalni a kalászba. - Mert ember vagy — s ez nem elég — magyar vagy! El nem I menekülhetsz, Átkokat a-nit ezer év oltott, szép szavakkal el nem űzhetsz! Ha mást nem tudsz, hát rímeid kényszerítsd érte perbeszállni, vagy pusztulj el, mint a féreg, gyávaságnál jobb a halál is. Hogy nincs eröd hozzá? Itt van, nézd. apád, ráncos Krisztus arca, Kit nem tudott földre bírni a rossz tüdősorvasztó maima. Apám, te sokát szenvedett, mégis betegség-gyözö mártír, kinek az arca könnyezett, mikor behívót a halálra irt, de keze ökölbe szorult, s fogcsikorgássá hült a könnyek vízzápora, hiába csalt, intett az ég, idegen föld. Ö itt akart élni köztünk, ha betegen, hát fene bánja, ha örök kínzáporban is, de ez a föld az ő világa, nem az égszínkék mennyország, s elindult újra kikelt hittel, mert élni akart, mert volt hite. Neked nincs? Apádra tekints fel! Ez nem dekoráció, nem hurráoptimizmus, nem szavak játéka. Hitvallás. Közösségvállalás a mával. Ilyen vers nem születhet szalmaláng fetlobbanásokból, sem pillanatnyi lelkesüttségböl. Ez tanúságtétel, mely csak a költői lélek feltétlen odaadásából és kitárulkozásából születhet meg. A Számadásban kifejezett életérzés több, emberibb, költőibb, elmélyültebb, mint a háború után indulóké volt a kezdet éveiben. De ez kifejezi Cselényi és költötársainak társadalmi értékét is. Költészetünk funkciója lényegében ezzel nem változott, csupán módszerében elmélyültebb lett. A költői én előtérbe kerülésének ez a napos oldala. A másik: az már sürgetően figyelmeztető árnyoldal. A fiatalok önkifejezésével, befeléfordulásáva! szűkült költészetünk skálája. Ezt pedig nem igazolhatja a formabontás, a formakeresés; még a költői nyelv forradalmát sem fogadhatjuk el ellenértékként. A költői lélek magában hordja és visszatükrözi világunkat, ez az alkotófolyamat lélektani problémáihoz tartozik. De az alkotófolyamat lélektani eltorzulásai nem homályosíthatják el egy percre sem költészetünk és egész irodalmunk társadalmi funkcióját. Hol a kiút? Erre majd választ ad fiatal költőink közeljövője. Bizok abban, hogy a Számadásban kifejezett életérzés emélvül, kiszélesedik és tudatosabbá válik, mert voltaképpen fiatai kaitóink vaiósá.glátásával függ össze költészetünk nyelvének sokszínű gazdagodása is. A most induló költö-ígéretek április elsején közöser. felléptek, bemutatkoztak a bratislavai Magyar Pedagógiai Iskola növendékei előtt Elmdultak. A kimondott szó kötelez, amit elkezdtek, folytatniok kell. A felelősséget, ami reájuk hárul, vállalniok kell. ezt kívánja az irás lelkiismerete. Dobos László 15