A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-13 / 15. szám

nista párt programját! Hát nem veszed — Ugyan, hagyd már abba . ., Megbolonészre, hogy bolond vagy? Élni sem akarsz, dúltál, vagy részeg vagy? létezni sem akarsz, csak a kommunista — El ne menj! Feljelentelek! párt számára? Hát a kommunista párt, — Jack Variam megrezzent és visszaforaz minden? dult. Háttal az ajtónak támaszkodva kér— Az! Számomra az minden! — kiáltót- lelte: ta szenvedélyesen a fia. — Régen ott volt — Idefigyelj, tönkre akarsz tenni? Térj az édesanyám is. Most már nincsen ... észhez, fiam, s hidd el, ha mondom: nem — Kérlek, Ionel. •.. történik semmi. Idefigyelj, becsületszava-Jack Variam üggyel-bajjal feltápászko- mat adom. Édesanyád emlékére esküszöm, dott és megfogta a fia kezét. De az ki- az sem elég? — hadarta idegesen, futö tépte magát a szorításból és hátrahőkölt: pillantást vetve a falon függő fényképre. — Nem hiszem! Hazudsz! — mondta, a fia révetegen követte apja mozdulatait: mert látta, hogy apja szóra nyitja a szá- aztán egyszerre csak kacagni kezdett, de ját. De az folytatta: úgy, hogy a megrettent Variam kifutott — ...gyere velem! Hadd itt ezt a sze- és rohanva igyekezett le a lépcsőkön, rencsétlen országot... Nem a magunkfajta Egy félórával később H. Dragomir lépett embernek való ez. Itt is az kezdődik majd, a

szobába, miután előbb óvatosan bekopoami Oroszországban. Nem nekünk való. g0

tt. Ionel Varlamot térdére támasztott Neked se. Kommunista barátaid a szemed- könyökkel találta, tenyerébe temetett fővel, be köpnek majd, lábbal tipornak! Majd nyögve, mintha szörnyű testi fájdalom meglátod! Képtelen leszel- megértetni ma- gyötörné. gad velük, semmi közöd hozzájuk! — Mi van veled, te? — kérdezte riadtan — De igenis van! Az eszményeink! A for- és Ionelhez sietett, felemelte a homlokét, radalom! arcéba pillantott. Ionel még mindig azzal — Gyerekes dolgok... — mondta fájdal- a tétova tekintettel bámult maga elé. masan Variam. — Gyerekes dolgok. Gaz- — Mi ütött beléd? Mi történt? dag emberek családjából származol... — Megölt, elpusztított, — nyögte Ionel — Nem igaz, kiáltotta a fia. — Aztán Variam. hirtelen erőt vett magán, úgy fejezte be: — De hát mit tett veled? — Addig komédiáztál, mlg magam is ionel Variam szaggatottan, akadozva meszavalni kezdtem... Ügyes vagy: az érzé- sélte el a történteket. seimben akartál megfogni. Még jő, hogy — Most már látod, mit tett velem? — neim azt kezdted bizonygatni, hogy nem kérdezte. — Most már látod, mire kényértem a marxizmust, s te vagy a mar- szerit? xista... Nem, apám, én már nem Jack A másik vállat vont. Variam fia, hanem a kommunista párt — Sajnálom, hogy apádról kell ezt montagja vagyok, semmi más. Nincs más csa- dánom, de nagy disznó. Nincs mit tenned, ládom. S ne színészkedj tovább, úgysem szólnod kell a pártban. Egyáltalán nem lágyítsz meg. Megöltél engem, — mondta kellemes... végtelen fájdalommal a hangjában. Aztán — Hogy kellemes! — hörögte Ionel Varhirtelen apjára förmedt: — El ne utazz! lam, öklét halántékára szorítva. Még hogy — Hallgass! Megőrültél? Kihallatszik! — kellemes! — kacagott, de ha tudott volna kiáltott Jack Variam. áírni, zokogásba fulladt volna a fájdalmas — El ne utazz! Ne tedd nevetség tár- kacaj. gyává az országot! Vissza ne élj a mieink A másik háttal az ajtónak támaszkodott bizalmával, rá ne szedd őket! Ott meglépni és zsebkendőjével a szemüvegét törülgette, és szamárfület mutatni? Nem, nem mész . — Más utad nincs, — mondta. — Nincs el! más utad. El kell mondanod a pártban. Ionel Variam visszaroskadt az ágyra, és Sőt, azt tanácsolnám, mondd el magának kezébe temetett arccal mélyet sóhajtott. Paraschiv elvtársnak. ' Jack Variam felállott és kifelé indult, Jack Variam sietve, már-már futva ment nyugtalan pillantást vetve a fiára. Ez utána hazáig. Senkije, akivel az ilyesmit megkiáltotta: beszélhetné. Senkije, akire az ilyen tit— Még csak az kéne! Igenis, elmegyek, kokat rábízhatná. Hallgatnia kell, uralkods persze egyáltalán nem azt teszem, amit nie kell magán, türtőztetnie kell magát, te gondolsz... — mondta Jack Variam Még két napon át. Még három napon át. és igyekezett higgadtnak mutatkozni. A fia Hogy tölti el a mai éjszakát? Tud-e átható tekintettel vizsgálta. aludni? Képtelen lesz rá, nem hagyja az — Miért bámulsz úgy rám? — kérdezte Izgalom s a rettegés. Felvette a hallgatót idegesen Jack Variam. Megbolondultál? s egy számot tárcsázott: Cozianu hivatali — Hazudsz! Elmész és ottmaradsz! — számát. kiáltotta Ionel Variam. Könyörögve tette — Halló! Itt Jack Variam! Halló Tiszteössze a kezét, felállott: letem, kegyelmes uram. Hogy mi bajom? — Ne menj, édesapám! Maradj itt! Semmi; nem, csak úgy rémlik neked. Ta-IVAN KRASKO: Apám földje Nyugalmas alkony hullott a halmokvigyázta völgyre. Utolsó fényben, bágyadtan égett nagyapám földje. Tétova lábbal léptem rá, megtért, világjárt vándor. A nap mint vérszín vizekbe tűnő vitorla lángol. Alattam nedves göröngyök tikkadt tarlója roppan. Ügy rérhlik, vélem valaki más is lépeget ottan — homloka ráncos, szemében néma, szelíd vád kékje: — mért hagytad árván apáid földjét? Nincs, aki védie! Egész nap tikkad, s lám, mégis nedves aoáim földje. Százesztendőkig áztatta fajjal jobbágyok könnye, százesztendökig — ezért oly sáros jobbágyi szántónk, hiába szívja lángnap a könnyet, fölsajog bántón. Hazatért vándor — álltam a korhadt körtefa árnyán. Dús jobbágyvérrel itatott földünk marasztal árván ... S az ősi kínok szívemben lassan gyümölcsöt adnák ... Nő még e tarlón erdeje bosszús sárkányfogaknak. Fordította Síiimkó Tibor Bányamélyben Tüz s gázbokrok fénylenek az éjben, a várcts alszik, az alvó tétlen. Csak a tárnák s gyárak vannak éböen, fekete kincset ásnak a mélyben! Fekete kincset ásnak a mélyben, hol állva ássák, hol fekve, hol térden, míg én szabadon járok a térben: fekete kincset ásnák a mélyben! Fekete kincset ásnak a mélyben, nehéz lihegésük hallom az éjben. Jaj kiért teszik — sikoltok — értem? Fekete kincset ásnak a mélyben. Fekete kincset ásnak a mélyben, iaj ki ássa s milyen lesz az érdem? Sok ezer munkás van ott lenn ébren, fekete kincset ásnak a mélyben! Fekete kincset ásnák a mélyben, feszült izmuk idáig érzem. Vérük párolog, jaj az én vérem! Fekete kincset ásnak a mélyben. Sok ezer munkás van ott lenn ébren, béke, kenyér és arany az érdem. Szabad hazámban, himnusz az éjben: Fekete kincset ásnak a mélyben! MOJZES ILONA Ián a készüléknek van valami baja, torzltja a hangomat. Mi a ma esti műsorod? Szeretnék berúgni! Nos, hajlandó vagy együttműködni velem? Kitűnő, Majd csinálok valamit. Egy óra múlva beszólók. A viszontlátásra. Aztán csengetett s a belépő fehérkesztyűs inastői poharat kért. íróasztalából konyakos üveget szedett elő és inni kezdett, magában. A harmadik pohár után jobban érezte magát. Gréda József fordítása