A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-12 / 2. szám

L. Kiss Ibolya: Túl a folyón Egy pusztulásra' ítélt, előítéltekkel terhelt világ gyűlöletet lehelő környezetében fogan a regény cselekménye. A folyón innen és túl újságcikkekkel, röpiratokkal izgatták az embereket, szították a gyűlöletet a másik fajta elten. A lolyón inneni kisebbség ellen elkövetett túlkapások levét a folyón túl élő kisebbség itta meg. A vak gyűlölet szításában a renegátok jártak eiöl, és aljas munkájuk • megkeserítette a kisebbségek életét. A folyón innen úgy éli világát a vagyonához görcsösen ragaszkodó földesúr, mint ősei évszázadok során. Nem akarja vagy nem tudja észrevenni, hogy .makacs maradisága önmaga alatt ingatja meg a talajt. Egy váltó meggondolatlan aláírása majdnem teljes anyagi és testi romlását okozza. A hagyomány tisztelőjének egyik leánya tudományos alapon gazdálkodó, felvilágosult ember felesége tesz, a másik pedig az orvosi hivatást választja. Az apa legmakacsabb ellenállása sem térítheti le útjukról leányait. Anna, az idősebbik teány, orvos lesz, és testestül-lelkestül hivatásának szenteli maoát. Egy alkalommal, éjjeli szolgálata során. műtétet hajt végre egy betegen, akiről csak később derül ki, hogy a folyón túli orszáq neves zeneszerzője. Közös vonzalom támadt az orvosnőben és betegében, és „a szálak, amelyek kettőjük között hangból, nézésből, mosolyból szövődtek, láthatatlan hálóiukkal körülfonták őket." Orbis, a zeneszerző gyógyultan tér vissza hazájába, Anna pedig egy halállal végződő, könnyűnek vélt műtétje és az állandó túlterheltség következtében megbetegszik. Szüleihez utazik új eröt gyűjteni. Nincs sokáig nyugta. A Havas-alji szanatóriumba meiv gyóqvkeze'.ésre a folyón túlra, mert titkon ettől az úttól várja testi-lelki gyógyulását. Reméli, hogy a sors újra összehozza Orbisszal. T lálkoznak, és most már mindketten érzik annak a szükségességét, hoqv tiszta vonza'mukat házassággal pecsétel iék meg. Életük harmonikus és megelégedett. Anna. az ünnepelt férj oldalan külföldre utazik. A férj sikerének dicsfényéből bőven jut a sz°retö asszonynak is. • Bo'dogságuk harmóniáját csak az ígéretes anyaság virágának csirában történt szerencsétlen hervadása árnyékozza be. A hanqversenykörutat a nyugaton kitört háború szakítja félbe. Anna szülőfalujába utazik. Azonban már oda is előrt a háború szele. Régi jő tanácsadója, Albert doktor meghalt, a faji gyűlölet szedi áldozatait. A riadalmat egy mezőváros bombázása még csak fokozza, amelyet a külföldi rádió híre szerint a fondorlatos kormány saját repülőgépeivel hajtatott végre. Kezdetét veszi a végtelen gyötrelmek sora. A pusztító háború könyörtelenül szedi áldozata t a harctéren és a hátországban. Bitófára húzott rebellisek. csecszopákig kiirtott falvak szolgálnak elrettentő például azoknak, akik szóba, tiltakozásba merték önteni gondolataikat. Az otthonukat vesztett, űzött emberek menékiiinek. Hosszú kocsisorok, szétmállott csomagok, szimatoló ebek, sivító gyzrme-% kek jelzik útjukat. Anna borzalommal értesül apja öngyilkosságáról és testi-lelki barátnőjének elhurcolásáról. A történetírók mindössze a nemzetek tragédiáját örökítik <meg, de az. egyéni tragédiák megörökítésére teljes terjedelmükben sohasem kerülhet sor. Anna visszatér otthonába, a folyón túli országba, ahová nemsokára követi édesanyja és húgának családja is. A front átvonulása után anyjáéknak el kell hagyniok az északi várost. Visszatérnek szülőföldjükre. Ott hirtelen meghal Anna húgának nagyon szeretett és értelmes legnagyobb gyermeke. Anna újra övéihez utazik, és mélyen megdöbben az ott látottakon. Keserűségét a következő kérdéssel fejezi ki: A gyűlöletnek sohasem lesz vége?" Keserves napok köszöntenek a folyóparti községekre. Egyesek — a karrieristák — szemében a hazafisáq mércéje a másik fajta elleni gyűlölet lett. Sír az igazak lelke, hogy ennyi megpróbáltatás után sem talált egymásra a két sokat szenvedett nép. Csak addig tartott elfojtott hallgatásuk, amíg a birodalom fojtotta beléjük a szót. Akadnak azonban józan emberek a folyón innen is, túl is, akik felhívják az illetékesek figyelmét. Lassan behegednek a sebek és enyhül a frissen tépett fájdalom. „A mag, amelyet a magvető bevetett a földbe, kihajt. Eljön a jobb kor, hiszen télre kikelet jön, háborúra béke. Üj világ formálódik az igazság törvényei szerint, amelyek ledöntik az elavult szokásokat, s eltüntetik a válaszfalakat ember és ember között." íme, ez a rövid vázlata Kiss Ibolya „Túl a folyón" c. regényének. Az író lelke mélyéről fakadó sorok nyomán egyre élesebben rajzolódik a mindannyiuk számára annyira szomorú emlékű háború előtti, alatti és utáni idők képe. Ismert korról ír, imégis érdekes a mondanivalója. Melegszívű író, aki lelki szűrőjén megtisztítva vetíti elénk a valóságot. Együttérez az üldözöttekkel, sír a sírókkal és örül az örvendezőkkel. Szókimondó és mesterkéletlen. A hangja őszinte és mélységesen emberi. Amit mond és ahogy mondja, emlékeztető a jelen számára, és figyelmeztetés a jövőre nézve. Rámutat a visszáságokra a folyón innen is, túl is. Ogy tesz, mint az orvos: először teljes biztonsággal megállapítja a kór mibenlétét, okozóját és a betegség felismerésének tudatában megtalálja a helyes gyógymódot is. Nemcsak a háború előtti, illetve alatti visszásságokat pellengérezi, marad ereje és bátorsága a vihar utáni túlkapások ostorozására is. Mondanivalóján érezni a meleg női hangot. Szavainak érzelem az ihletője. A nő alakok határozottabb körvonalakban bontakoznak ki az írás során, mint a férfiszereplök. A női lelkivilág természetesen ismertetésével teljesebb képet .alkothatnánk A férfiszereplők jellemzése gyenge oldala a regénynek. A lelki élet, a bennső felszínrehozásával, a tettek rugójainak alaposabb ismeretésével teljesebb képet alkothatnánk szereplőiről. A mondanivaló helyenként elbeszélés jellegű, és akárcsak a folyó, helyenként magával sodor, néha pedig egyhangúan siklik tova. Arányosabb is lehetne a mondanivaló, bár ez a hiányosság nem megy a cselekmény rovására. A 4. rész X. fejezete nem illik a regény keretébe. Az úgynevezett „boldogságos" anekdotát imár mindannyian hallottuk néhányszor. Lefékezi a mondanivaló ütemét. A regény írója lehetőleg kerülje az idegen szavak használatát, amennyiben megfelelő magyar kifejezésekkel tudja helyettesíteni, hiszen jelentős szókinccsel rendelkezik. Szerintem egy helyen helytelen kifejezést használt, amikor szénaasztagot emleget. Asztagnak csak a cséplés előtt összehordott gabonát nevezzük. Az összerakott szalma — szalmakazal, a széna — szénakazal, illetve szénaboglya. Tájleírásai találók és kifejezők. A legélethűbben megírt jelenetek kórházi, orvosi környezetből valók. A regény mondanivalója megérdemli, hogy minél több szlovákiai magyar családban elolvassák. ZALA JÓZSEF JOHANNES R. BECHER: Gyertyák Az ablakban a gyilkos gyertyát éget, Kísértet csábít: „Gyertyát gyújtsatok!" Gyertyapompában röpködnek a rémek. A balgát szédítik káprázatok. Orv mészárlást dicsér a gyertya nyelve. Fényfüzér díszít ámító latort. „Ö mennyi rom!" — harsogja ünnepelve A csóvás gaz, s ül víg halotti tort. Ki gyújt gyertyát, tűzvész üszkét ki szítja? Mellet ki ver „szabadságharcos" mezben? Ki vallja hetykén, hogy velük rokon? A gyilkos ünnepel, a gyertya rebben — De lángja holt szívekben izzó szikra. És gyertyafény csillog a sírokon. Békés István fordítása VOJTECH MIHÄLIK: Báooli lenéiben Most már biztos' alszol. A paplanon nyugvó kezedre leheleted árad-Szemed és szád körül elszunnyadnak az árnyak, úszva fekete angyalhajadon. Tán a hold is ég. S te alszol már. Edei hab-buborék ült nyitott szádra. Nyilt, tiszta az éj. Mintha egér rágna, álmában az óra perceg tompán. Vasárnap volt. A virágillat most a ruhádról még talán tovalibben. Ágyad mellett a könyv, a naptár, minden, minden alszik már. S én nem alhatok. Szívom a csendet a város felett, míg ablakom a Visztulára ásít. Rá s a folyóra írom pirkadásig, amíg te alszol, hű szerelmemet. Fordította: Kulcsár Tibor 14