A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-13 / 15. szám

Harc az atomhalál ellen Gyakran találkozhatunk a hazai és a külföldi lapokban a Niemöller névvel. Dr. Martin Niemöller, a hessen-nassaui evangélikus egyházmegye elnöke, a Német Szövetségi Köztársaság békebizottságának vezetője a Ösehszlovák Újságíró Szövetség meghívására néhány napja Szlovákiába látogatott, és élénk sajtóértekezleten fejtette ki állásfoglalását a Nyugat-Németországban uralkodó viszonyokról, továbbá az NDK és az NSZK egyesítésének kérdéséről. Dr. Martin Niemöllert nem a papi hivatás tette a béke elszánt hirdetőjévé. Az első világháborúban még ő maga is katonai pályán volt, mint a német hadiflotta egyik tengeralattjárójának parancsnoka. A háború volt számára az eszmél -tetés és a kijózanodás. Elhatározta, hogy az embereket szeretetre és békességre fogja tanítani, s ehhez a papi szószéket választotta. Mint evangélikus lelkésznek volt bátorsága szembeszállni a hitleri fasiszta erőszakkal is. Egyike volt azoknak a jószándékú papoknak, akik a harmadik birodalom idején koncentrációs táborban szenvedtek. A második világháború még erösebbé tette dr. Niemöllernek azt az elhatározását, hogy élete legjobb céljának a tömegpusztító fegyverek és a háború elleni harcot tekintse. A sajtóértekezlet részvevői dr. Niemöllernek számos időszerű kérdést tettek fel. A kérdések egyrészt a mai német ifjúság nevelését, másrészt főleg az NSZK népének magatartását vitatták az atomfegyverek alkalmazása és a rakétatámaszpontok létesítése szempontjából. Dr. Niemöller beszédet mond a müncheni Technikai Főiskolán egy ifjúsági tömeggyűlésen Dr. Niemöller 'válaszai készségesek és lelkiismeretesek voltak. Rámutatott, hogy hazájában a néptömegek túlsúlyban békét akarnak. Arra a kérdésre, hogy miért szavaznak ugyanakkor a háborús hangulatot szító revansiszta kormányra, dr. Niemöller azt válaszolta, hogy az NSZK-ban a választásokat demagóg jelszavak előzik meg. A legutóbb például azt hangoztatták, hogy egy új kormány nem tudná esetleg biztosítani a mai aránylag jó életszínvonalat. Az NSZK-ban egyetlen pártnak sincs kimutathatóan számottevő tagsága... Az emberek a meggyőződésüket így az adott helyzet szerint módosíthatják. Dr. Niemöllert a bratislavai újságíróknak adott válaszai is mint emberszerető, becsületes békeharcost mutatták meg, aki bár a polgári, pacifista politika hirdetője, mégis nyílt kiállásával és a háborúra törekvő elemek elleni harcával tömegeket mozgat meg, és ezzel óriási szolgálatot tesz a béke ügyének. — A német nép harcol az atomhalál ellen — mondta dr. Niemöller. — Ezt a célt tűzte rtjfga elé a közeljövőben összeülő német evangélikus zsinat is. Dr. Martin Niemöller látogatása és nyilatlcozatai kétségtelenül azt tanúsítják, hogy a nyugatnémet népnél viszonzásra találnak a csehszlovák nép béketörekvései, és hogy a két nép békés együttélése tekintetében a legjobb remények kecsegtetnek. —go— 1 Kulturális élet Abesszíniában A csókol ló R O S A N A ajakrázs ;n — ragyogó, üde, dejűs — gyö-1 nyörű plexit-tokban — minden jjj illatszertárban és drogériában jjj kapható POTOLJ A a SZAPPANT "pt* ffkjírt TÖRÜLKÖZŐT I O V ti K.ÉZMOSÖSZER Addisz-Abébában, Abesszínia fővárosában, kőből, és agyagból összetákolt, ágakkal és fűvel fedett „tukulokban" és „edmókban" laknak az emberek. Az utóbbi időben azonban a viskókat fokozatosan kiszorítják a forró afrikai éghajlat alatt is célszerűbb, európai mintára készült házak. A város legnagyobb -"büszkesége az új és egyetlen, márványból, gránitból és bronzból épült tekintélyes színházépület, amelynek bejáratát hatalmas gránittömbbe vésett oroszlán őrzi. Moliére minden bizonnyal meghatott mosollyal nézné végig A fösvény addiszabebai előadást. Kasszadarab és az abesszin fővárosban akárhányszor tűzik műsorra, a közönség mindig zsúfolásig megtölti a színházat, és sohasem telik be Harpagon történetének abesszin környezetbe átültetett, helyi szokásokkal fűszerezett, hazai öltözékben és díszletekkel színrevitt változatával. A klasszikus Moliére mellett a hazai szerzők is nagy sikert aratnak. Bitrudat Makonen Endelkacsu Dávid és Uriás című, bibliai tárgyú színmüvén kívül a közönség lelkesen ünnepli Ata Huribeda Mikáelnek Hannibál című tragédiáját, legfőképpen pedig Csermatcsu Tekla Havarjat Teodoroszát. Ez utóbbi az angol gyarmatosítók ellen küzdő II. Teodorosz abet íz in uralkodó tragédiáját viszi színre. Nagy népszerűségnek örvend az új márványszínház színpadán fellépő Argafikir népi tánc- és énekegyüttes is; rövidesen az első abesszin balett-tánccsoport bemutatkozására is sor kerül. A színház zsúfolásig megtelik akkor is, amikor a mi kabarénkhoz hasonló vidám műsort mutatnak be. A közönség nagyszerűen mulat a páncéllal, pajzzsal és kopjával — teljesen idejétmúlt hadifelszerelésben — méltóságteljesen megjelenő hencegő figuráján, aki a mi Háry Jánosunk abesszíniai rokona. Gyászos kimenetelű „hőstetteinek" elbeszélése viharos derültséget kelt. Furcsa anakronizmusnak hat a XX. század második felében ez a páncélos lovag, de számunkra ugyancsak meglepő a fehér, bő redőkbe omló „sammába" öltözött közönség is a teljesen korszerűen épített és berendezett színházban... A színpadon viszont egyszerre elegáns fekete-fehér öltözékben idősebb színész jelenik meg. Pattogó verssorokban gúnyolja a mindennapi életben észlelt hibákat, majd váratlanul megkérdezi: „Mit gondoltok, kiben van több testvéri érzés: a hiénában, vagy az emberben?" Rövid szünet után maga válaszol a kérdésre: „A hiénában, mert hozzá sem nyúl a zsákmányhoz, amíg oda nem hívja testvéreit és meg nem osztja velük a jófalatot. Legyünk mindnyájan hiénák és éljünk testvérek módjára!" 15