A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-13 / 15. szám

GHYMES — KALONDA — FÜLEK Jegyzetek a Csemadok-csoportok életéből Ghymesen éppen az iskola boltozatos kaipuja előtt áll meg az autóbusz. Napszítta ósdi épület, a külsejéről már messziről felismerhető, hogy valamikor nem iskolának szánták, hanem csak egyes emberek kényelmét szolgálta. Kastély volt, Forqách gróf rezidenciája. Tágas udvarára nem egyszer gördültek be a lakkozott négylovas hintók. Ma gyerekek játszanak itt fogócskát a tanórák szünetében. A kapu fölött ott van még múltra emlékeztető parádés tanúként, az ősi málló címer, s mellette államunk, népi demokráciánk zománcozott címerét simogatja a tavaszi verőfény: rajta körbe fekete betűkkel az iskola neve. Az iskoláé, mely .egyben a falu művelődési otthona, „színháza", sőt ülésterme is. Balogh Tibor tanítóval beszélgetünk a tanári szobában. Ö a Csemadok helybeli titkára. Természetesen a színjátszásról esik a legtöbb szó. — Mit játszottak a tél folyamán? — kérdezem. — Sásdi Sándor Nyolc hold föld című színmüvét — és -már szedi is elő egy szekrényből a képeket, melyeket valamelyik amatör fényképész készített a csoport számára. Kellemesen meglep, hogy színjátszóink már egyre inkább a mai tárgyú darabokat szorgalmazzák, viszik színre, s ez a múlt évekhez visszonyítva határozottan fejlődést jelent. * — Maga javasolta ezt a színművet? — kérdezem kívácsian. — Necn — szabadkozik szerényen —, az egész vezetőség. A prágai Magyar Kultúrától kértünk anyagot, és ezt tartottuk a legjobbnak, mert valahogy közel áll hozzánk. a mi életünk, a parasztságunk, a szövetkezet problémáit tárgyalja meggyőző módon és művészi erővel. — Volt sikere az előadásnak? — Itthon háromszor játszottuk, de a legnagyobb elismerést vendégszereplésünk alkalmával a közeli faluban, Gerencséren kaptuk. Aztán az előkészületekre, a próbákra, a fiatalokra terelődik a beszéd. Dicséri Borbély András Csemadok elnököt, aki odaadó munkát végez a népnevelés terén. — Nem könnyű nálunk színdarabot betanítani* — mondja végezetül rövid szünet után. — Először meg kell nyernünk a fiatalokat, hogy vállalják el a nekik kiosztott szerepet. Ha ez hosszas huza-vona után sttóérül, akkor még különösen a .ánvoknál, szüleik beleegyezését is ki kell kérni. Meg kell magyaráznunk, hogy amit akarunk, a falu érdekében tesszük. Nehéz feladat ez, néha házról-házra járunk a szereplök után De a siker kárpótolja a fáradságot. Akalondai nemzeti bizottság irodájában jövünk össze a szövetkezeti, községi és a Csemadok vezetőkkel, hogy a beszélgetések nyomán tiszta képet kapjunk a falu kulturális életéről. Először természetesen csak az eredményekről esik szó. Simon János, a Csemadok elnöke elmondja, hogy az elmúlt években több színdarabot adtak elő. így például a Fehér Annát, Bújócskát, Duda Gyurit stb. Ez év janúárjában Tajovszky: Uj élet című drámáját vitték színpadra, most pedig Kónya József Éles Marika menyasszonyi fátyla című színmüvével készülnek fellépni. — Csak színjátszással foglalkozik a Csemadok? — kérdezem. — Népnevelő előadásokat is taitunk. Ha jó az előadó, szívesen eljönnek meghallgatni az emberek, hisz sok minden érdekli a mi falunkat. Szabó Rezsőnek, a Csemadok Központi Vezetősége titkárának a műholdról tartott előadására mép ma is örömmel emlékeznek. Azóta még jobban megnőtt az érdeklődés, különösen a technika újdonságai iránt. Többet szeretnének tudni %z atomról és a televízióról is. — Az első irodalmi vitaestünkkel sem vallottunk szégyent — mondja némi büszkeséggel Simon János. — Egri Viktor Márton elindul című könyvét vitattuk meg a szerző részvételével, mintegy száz hallgató jelenlétében. — Sokan látogatják a .könyvtárat? — teszem fel az újabb kérdést, ahogy az irodalomra terelődik a szó. — Csak kevés a könyv — vágja rá tüstént Lengyel Edit. — Több magyar könyv kellene! ' — \ múltkor mi is vagy tizenkét darabot ajándékoztunk a községnek — szól közbe Tóth B. János, a szövetkezet elnöke. — Mindjárt szét is kapkodták a könyvtárból. Kíváncsiak az új könyvekre. — Jó az együttműködés a többi tömegszervezetekkel ? — Közösen dolgozunk, hisz majdnem mindegyik szervezetben ugyanazok a tagok vannak — Mondja Tóth B. János. — A fiatalok legnagyobb része CSISZ-tag is. Kicsi község ez a Kalonda. Alig számlál négyszáz és egynéhány lelket. Kicsi község, jómódú emberek lakják, takaros „hambitos" házak terpeszkednek az utcák két o'dalán; a szövetkezete is a jobbak közé tartozik, a kultúra sem mostoha gyerek itt, sőt, a fiatalok lelkesedése már az öregebbekre is átragadt, ők is színdarabot tanulnak. Meg akarják mutatni, hogy őket sem a gólya költötte. Ez a versengés aztán sok vitára ad okot mostanában a faluban. Nem is baj — bárcsak máshol is ilyen problémákkal találkoznánk: Ez lendítené igazán előre a népműyészeti munka sokhelyen döcögö kerekét! lylárcius 23-án tartották meg ünnepélyes • • keretek között a füleki járás Csemadok konferenciáját. A megnyitó után íegyven küldött jelenlétében Jabloncsik élvtárs, a Csemadok járási titkára értékelte a helyi csoportok múlt évben végzett munkáját. Rámutatott a még előforduló hiányosságokra, és további feladatokat tűzött a szervezetek elő. Beszédében részletesen foglalkozott a füleki helyi csoport versenyfelhívásával, mely egész Szlovákiában széles visszhangot keltett. Kérte a helyi csoportok küldötteit, hogy a taggyűléseken vegyék komolyan fontolóra a fülekiek versenypontjait, mert az egészséges verseny hozzájárul a csoportok szervezeti, népművészeti munkájának megerősítéséhez. Beszámolójából kiderül, hogy van még elég javítani való. Csak a füleki »s galsai helyr csoport jó munkáját emelte ki, amelyek példaképül szolgálhatnak a többieknek. Sok helyen még mindig elhanyagolják a taggyűlések rendszeres megtartását, pedig enélkül nem alakulhat ki jó szervezeti élet, nem lehet meg a kapcsolat a vezetők és a tagok között. Népművészeti vonalon is minden eredmény ellenére visszaesés tapasztalható. Vannak olyan helyá csoportok, amelyeknél csak a színjátszás jelenti a kulturális tevékenységet, a téli hónapokban lejátszott színművek után kevés gondot fordítanak a népnevelésre, mely a Csemadok egyik legfőbb célja. Járási méretben eredményeket különösen a népnevelő előadások rendezése, a sajtóterjesztés terén értek el azonkívül a faluszépítési akcióból is szépen kivették részüket egyes helyi csoportok. Összesen kétezernégyszáz brigádórát dolgoztak le. A beszámoló' élénk vita követte. Tizenketten szólaltak fel. Csonka elvtárs, járási vezetőségi tag a vezetőség eddigi munkáját bírálta. Olyan tagokat kell a vezetőségbe választani, akik dolgoznak és ezt a megbízatást nem tehernek, többletmunkának, hanem megtiszteltetésnek érzik — mondta többek között. Kálmár elvtárs a fiatalok neveléséről beszélt. Ugyancsak erről szólt Princz elvtárs, ragyolci tanító is. Az ifjúsággal már a gyerekkortól foglalkozni kell. Ha fiatalon beléoltjuk a könyv, a tudomány iránt való szeretetet, akkor nem leli örömét, egyedüli szórakozását a kártyában és a kocsmázásban. De vajon megtettünk-e mindent? Reszélgettünik-e néha fiatalokkal? — tette "el a kérdést Princz tanító. Általában sok szó esett egyes nevelési kérdésekről és ezzel kapcsolatban arról is, hogy az ifjúság ne csak a városban lássa boldogulásának egyedüli útját, hanem „maradjon hű a röghöz" — ahogy Eeren'cz Béla guszonai küldött is hangoztatta. Egri elvtárs, a Csemadok központi vezetőségének küldötte sok sikert kívánt a fülekiek verseny felhívásához. Az a fontos, hogy minden tehetségüket ezeknek a pontoknak teljesítésére fordítsák — mondotta. Ezen kívül volt egy pár értékes szava a színjátszókhoz is. Fokozottabb igényességet követelt e csoportoktól a darabok megválopatásánál. Dicsérte a füleki színjáts- 3-csoport jó munkáját, lelkesedését. — Nemes és felemelő munkát teljesítenek a fülekiek a népnevelés terén — mondotta. — A Csemadok feladata: A falut kulturáltabbá tenni, — fejezte be felszólalását Egri elvtárs. Koncz elvtárs, a Csemadok besztercebányai kerületének titkára vitaértékelö záró szavaiban a „hogyan tovább? "-ra adott választ. Elsősorban aktívabb munkát kell kifejtenie az új járási vezetőségnek. — Ma már sokkal többet akarunk, mint eddig. Műveltebb, öntudatosabb embereket kell. nevelnünk. A népnevelő munka nem lehet öncélú, segíteni kall a szövetkezet, á szocializmus megerősítését falvainkon — mondotta. — A szervezeti élet alapja a tervszerű munka, a taggyűlések pontos megtartása A konferencia a határozati javaslat jóváhagyásával, az Internacionálé hangjai mellett ért végét. - d -