A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-13 / 15. szám

Afrika népe követeli á szabadságot Nehéz és fárasztó munkával gyűjti be földjének termését az afrikai ember Az új Afrika új embere nem fog dolgozni idegeneknek... ma ÉS a holnap AFRIKA3 Az afrikai őserdők mélyén még mindig peregnek a dobok — tompán és titokzatosan, mint évszázadokkal és évezredekkel ezelőtt. De hangjuk már megváltozott. Egyre többet beszél a szabadságról, a régóta várt és vágyott szabadságról, mely egyszer megjő, s új életet hoz a rejtelmes dzsungelek és tágas szavannák sötétbőrü népének. De a szabadság maga csupán az első lépés. Évszázadok elmaradottságát kell majd behozniok, azokét az évszázadokét, melyekben az európai gyarmatosítás szolgaságban, sőt rabszolgaságban tartotta a sötét földrészt. Mert nehéz és fárasztó munkával gyűjti be még ma is földjének termését az afrikai ember, s az emberi munkaerő még mindig sokkal olcsóbb — könnyebben meg is szerezhető —, mint a modern gépek. A fárasztó munka még ráncokat vés a mezőgazdasági dolgozó arcára, aki Európában — korát tekintve — még erejének teljében levő embernek számítana. A sötétbőrű emberek gondolatai még szellemekkel és démonokkal népesítik be az őserdőket és cserjéseket. Formában és színezésében szokatlan képet mutatnak a primitív afrikai emberek szobrászati alkotásai és faragásai, melyeknek szépségét, ősi egyszerűségét és kifejező erejét csak alapos tanulmányozás után érthetjük meg. Az Atlanti- és az Indiai-óceán közt elterülő hatalmas világrészt még máig sem tárták fel teljesen, s még mindig nem ismerjük pontosan minden részletét, hiszen az utak — ha vannak — elképesztően rosszak, a mocsarak s a folyóvölgyek vidékei pedig gyakran teljesen járhatatlanok. De nincs már messze az idő, mikor ezt a földrészt is magasfeszültségű vezetékek, betonútok és acélsínek hálózzák majd be teljes egészében. A gépek megkönnyítik a munkát, s a dolgozók emberhez méltó A Csendes-óceán partján... életet élhetnek. Szabad életet. A maguk független életét. Afrika népei egymás után szabadulnak fel, s veszik kezükbe sorsuk, életük irányítását. Vállalkozásuk — a jelek szerint — egyre több sikerrel bíztat. Afrika népei nem lesznek szegények, nem szorulnak majd a világ többi népének alamizsnájára. Sőt! Ez a földrész valósággal kimeríthetetlen kincsesbánya. Mije van Afrikának? Vannak értékes fái, olajos növényei, van kávéja, kakaója, gyapotja stb. A második világháború után kiderült, hogy a „kimeríthetetlen kincsesbánya" kifejezés egyáltalán nem túlzás. Egész Afrikában, főként a Kongó kanyarban, továbbá Egyiptomban, Ghanában, Nigériában rengeteg kihasználható vízesés található, melyek lehetővé teszik, hogy az itt felépítendő erőművek révén 700 milliárd kilowatt elektromosságot termelhessenek évente, vagyis az egész világ áramtermelésének 70 százalékát!!! A Szahara-sivatag olajkincséről sokáig mélyen hallgattak eddig, ma azonban már nyílt titok, hogy Afrika olajgazdagsága felér a Közel-Keletével. Bauxitjuk, mangánjuk, nikkelük, rezük, kobaltjuk, aranyuk is . sok van, s ezek az ásványi kincsek nagyrészt az energiaforrások közelében találhatók. Az afrikaiak jól tudják, hogy e kincsek kitermelésének a lehető leggyorsabban neki kell kezdeniök, hogy Afrikát ne tudja többé senki se hatalmába keríteni. Afrika népei azt is tudják, hogy földrészük szabad fejlődését Európa és a kapitalista világ nem nézi majd ölhetett kézzel, de szentül meg vannak győződve róla, hogy a szabadságukért indított küzdelmüket a győzelemig végigharcolják. Ezért ma már minden túlzott optimizmus nélkül elmondhatjuk, hogy a mostani érdekellentétekből belátható időn belül békés és eredményes együttműködés alakul ki a világ népei s a szabad Afrika szabad országai között. Z. A.