A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-13 / 15. szám

Menyhárt Tibor nagy szakértelemmel maszkírozza a Kaviár szereplőit KAVIARS Oroszkai jegyzetek az idén vagy jövőre sikerül valamit öszszehoznunk. A községnek saját közüzemi vállalata van, s ennek jövedelméből felajánlott húsz százalékot a művelődés házának építkezési költségeire. Azonkívül a Csemadok kezdeményezésére a lakosság több ezer brigádőrát vállalt. Ez volna az egyik dolog. A másik az, hogy nálunk a falu jó része amolyan kétlaki munkás. Dolgoznak a cukorgyárban, de ugyanakkor a szövetkezetben, meg természetesen a' háztáji gazdaságban is. A mezőgazdaság kora tav.asztói késő őszig foglalkoztatja az embereket, ősszel, télen meg itt van a kampány, akkor a cukorgyárban kell dolgozni.- Az idén is ez az első bemutatónk, mert az idei kampány szokatlanul hosszú volt: szeptember 23-tól január 20-ig tartott. így aztán sem a tánccsoport, sem a műkedvelő gárda nem tudott korábban munkába fogni. Eddig még minden évben bemutattunk egy-két új darabot: az özvegy Varga Ábrisnét, a Pacsirtaszót, A bort, A csikóst, A szabin nők elrablását, a Liliomfit, a Figaró házasságát, A tanítónőt, hogy csak a fontosabbakat említsem. Irodalmi esteket is szoktunk rendezni, tavaly pedig egy jól sikerült Petófi-estet rendeztünk. — Népnevelő munkával is foglalkoznak? — Természetesen. Nem utolsó sorban a Csemadok érdeme, hogy Oroszkán 1956-ban megalakult a szövetkezet, — ezt már megint Pethő elvtárs mondja. — Tudják, a mi népünk konok, keményfejű, nehezen veszi be az újmódit. A szövetkezet megalakítása körül is nagy nehézségek voltak. Egyszer aztán elvittünk egy kultúrbrigádot Ipolyviskre, voltak köztük fiatalok, idősebbek vegyesen. Amit ott tapasztaltak, többet • használt minden propagandáaztán itt még mint — „„„ ^ioj^uv iitcucn A.í munkaegységenként. Reznicsek József etető például elszámolásnál 14 600 koronát vitt haza. Mert hát olyanok az oroszkaiak, hogy ha már valamit elkezdenek, akkor abban ki is akamak tűnni, elsők akarnak lenni. Most is már a falu kilencvenkét százaléka benne van a szövetkezetben, egy évi munka után! — Megvan az együttműködés a többi tömegszervezettel ? — Meg. Az ifjúság például nehezen tud valamiféle munkát is folytatni. Van a OSISZ-nek gyári meg falusi szervezete is, mindegyik rendelkezik néhány taggal, de a szervezeti élet pang. Mivel nem akarjuk, hogy az ifjúság — jobb híján — kocsmázásra adja fejét, a Csemadok karolta fel őket. Gondoskodunk róla, hogy részt vegyenek a munkánkban, s aztán a rendezvények jövedelméből is részesítjük őket. Legutóbb vettünk nekik egy rádiót, mert saját erejükből nem voltak rá képesek. — Készülnek már az országos dal- és táncünnepélyre ? — Készülünk. Talán tudják, hogy a tavalyi lovasbandérium legnagyobb része Oroszkáról került ki. Harminchét lovas vonult fel Zselizen, de az idén szeretnénk százat összetoborozni! Tanulnak is már a fiatalok szorgalmasan lovagolni az állami gazdaságban. Pedig idejük aztán télen sincs nagyon sok, mert a szövetkezet ilyenkor sem henyél. Kavicsot fuvaroz a Garambői a környék valamennyi építkezésére, igen szép jövedelme van belőle. — Hát lehetne a helyi csoport művelődési munkájáról akár egész nap is beszélni. De mit ér a sok beszéd, látni kell, hogy mit tudunk. Jöjjenek el május 23-án a körzeti szemlére, majd meglátják. Oroszkai barátaink, ott leszünk! -ta-Szluka József felvételei A Kaviár egyik mulatságos jelenete Nagy az érdeklődés a Nőszövetség „édes"tanfolyama .iránt — Csudai Mártont keressük, a Csemadok helyi csoport elnökét. — Jaj lelkem, az a kantinban van, most tartják a Kaviár nyilvános főpróbáját, ott találnak mindenkit. Nincs más hátra, el kell indulnunk a cukorgyár klubházába a csúnya hófúvásban. Sokat nem kell kérdezősködni, nagykendős nénik, csizmás férfiak, jól bebugyolált nagyobb gyerekek igyekeznek a gyár felé; nyomukba szegődünk, nem tévedhetünk el. A kantin kivilágított ablakait messziről észrevesszük. Odabenn a most érkezettek topognak, verik le magukról a havat. A teremben már jócskán ülnek, noha még csak hat őra s a főpróba hétkor kezdődik. Minket már a kapuban elfognak, látják rajtunk, hogy idegenek vagyunk. Mikor megtudják, hogy A Héttől vagyunk, megbolydul a közönség, körénk gyűlnek a szereplők, a rendező, maszkírozó: mindenki szeretne valamit mondani a helyi csoport, a falu kulturális életéről. Végül is Pethő Lajos tanító szabadít ki a sok önkéntes „informátor" gyűrűjéből. Yele meg Hegedűs Ferenc könyvtárossal aztán leülünk az étterem egyik sarkába. Lassan megindul a beszélgetés. — Mióta működik a helyi csoport ? — Még 1950-ben alakult, talán elsőként a járásban — válaszol Pethő elvtárs. — De Hegedűs elvtárs, a mi Feri bácsink többet tudna mondani róla, több éven át volt az elnöke. — Küzdelmes út volt — veszi át a szót Feri bácsi. — Láthatják, hogy még mindig nincs Oroszkán kultúrház, be kell érnünk ezzel a teremmel, ahová nem fér be több háromszáz embernél. De talán