A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-06 / 14. szám

Mm&ugmxpfflfo nwm twMvye-- ( » MM.:. \ < v I fi%wf I; máá Nemrég mutatta be a prágai Nemzeti Színház prózai együttese ai J. K. Tyi Színházban egy üstökösként feltűnt angol drá>maíró, John Osborne világszerte nagy feltűnést keltő darabját, A komédiás-t. A dráma értelméről, vonatkozásairól és művészi jelentőségéről, azóta is folyik a vita s valószínűleg folyni fog mindaddig, amíg ez a különös, mondhatnánk bizarr, de mindenképpen érdekes színjáték telt házak mellett műsora marad. E sorok Írója sem képes elfogulatlanul megbírálni a darabot, mert még nem ocsúdott fel a nagy színházélmény varázsából, amelynek megteremtésében a szerzőn kívül nem kis érdeme van Alfred Radoknak, a darab nagy tehetségű prágai rendezőjének, Josef Svobodának, a rendkívül leleményes díszlettervezőnek és nem utolsó sorban a kiváló színészegyüttesnek. Ladislav Pesek a fő szerepben Oly mélyen átélt, életteli alakítást nyújtott, amilyenre csak az egészein nagy színészegyénlségak képesek. Szerző, rendező, képzőművész és színészek tökéletes összejátékából Igy született meg az évad legkiemelkedőbb színházi eseménye. Miről van a darabban szó? Egy komédiásról, aki könnyedén táncol kis musichallja színpadán, mely szinte szibóluma az elmúlt világnak, de közben unja való életét és mindazt, ami hozzátartozik. Búját italba fojtja, és iszik, amíg teste össze nem Együtt a család a temetés után. Balról jobbra: Phoebe Rice (Jirina Sejbcdová), Billy Rice (Jaroslau Marvan, érdemes művész), Jane Rice (Jirina Petrovická), Archie Rice (Ladislav PeSek, érdemes művész) és Frank Riae (Ludék Munzar) A komédiás megkapó zárójelenete, Archie Rice (Ladislav Peíek, érdemes művész) John Osborne drámája A komédiás a prágai Nemzeti Színház előadásában: Archie Rice (Ladis'.av Pesek érdemes művész) a music-hall színpadán roppan. A színpadról s az életből egyszerre távozik. A függöny előtt nem marad más utána, mint a cilindere. Csupán ez az egész történet, és mégis mennyi minden van benne, ami elgondglkodtatóvá, vitathatóvá és megrázóvá teszi. A komédiás egyéni tragédiában, családi életben, az emberekhez, az eseményekhez, a világhoz való viszonyában, é kegyetlen igazság s a kendőzött hazugságok roppant ellentétében benne lüktet az egész kapitalista társadalom. Igy jut érvényre Archie Rice, a komédiás pszichológiája: meghátrálni az élet minden súlyosabb, bonyolultabb problémája elöl. s anarchista felelőtlenséggel pillanatnyi mi morokban keresni a menekülést. Osborne tragikus hősében e jellemvonást maga a társadalom nevelte ki, az a társadalom, amelynek bomlását a szerző a music-hallok világán keresztül érzékelteti. A komor családi jelenetek realista rajzával eszmei kontrapunktként ellentétbe állítja a kalb ré színes, könnyelmű világát s így alakítja drámáját paradox tragédiává. De hogy van,-e a zsákutcából kiút, az a darab konkrét boncolása' után is homályos marad. Mindössze egy helyütt mondja Jane Rice, a komédiás lánya: „Itt vagyunk, magunk vagyunk a viláamindenségben, Isten nem létezik, mert minden olyan egyszerűen kezdődött, mint mikor a napsugár a sziklát perzseli. Csupán önmagunkat bírjuk. De valahogyan ki kell lábolnunk belőle!" Mindössze annyi az életigenlés, amennyi a fiatalok száljából elhangzik, azokéból, akik zavart érzelmi síkokról jutottak el a tagadáshoz és a tiltakozáshoz. Egyébként a drámát mindössze öt szereplő játssza, három nemzedék képviselőjeként: a gavalléros Billy Rice, ki egy -kor híres komédiás volt s akinek magatartásában, jellemében összpontosul az edwardiánus-kor minden jellegzetes vonása; az anarhista és egocentrisba Archie Rice, aki mint komédiás a színpadon apja nyomdokaiban lépked, de az életiben már nem találja meg emberi kapcsolatait; Phoebe, Archie második felesége, akit a környezet és ai körülmények, de talán saját énjének szánalmas céltalansága is, az események margójára sodortak; végül Jane és Erank, a komikus gyermekei, ez á fiatal testvérpár, mely meg csa ltalak, kifosztottnak kisemmizettnek érzi magét, de egy kicsit talán mégis csak hisz. A harmadik gyerek Mick, akinek kulcsszerepe van a darabban, nem is jelenik meg a színpadon. Elpusztult Egyiptomban a fogságban, ahová az imperialista háború érdekei sodorták. % Ez az öt ember egy túlfűtött katlanban tölti életét, melyben a nyomor, a gyűlölet, az öncélúság, a bosszú, a megalázottság és a magaláztatás érzelmei forrnak, s szinte provokálják a megsemmisülést, a halált, mely nemcsak Mioket ragadta el, hanem eljön az öreg komédiásért is, s a darab végén íekényszeríti a színpadról Archie Rte cet. Mindez azonban anélkül történik, hogy szenzációt szánjon az idegeneknek: a színház műfajának legtisztább — és gyakran megkapőan újszerű — módszereivel. S bár mágiáról a darabról, mondanivalójáról és céljáról, írójának erkölcsi világnézetéről folyhatnak tovább a viták, minden vitán felül áll a tény, hogy QSborne drámája Radok rendezésében az igazságot és a hazugságot olyan eszközökkel állítja szembe, amelyeknők művészi értékéhez nem férhet kétség. (T. B.)