A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-06 / 14. szám

PATHÓ KÁROLY: Szocialista cseLszlovák hazafisáq - proletár nemzetköziség Hazánk nemzetei és nemzetiségei barátságának megszilárdítása népi demokratikus rendszerünk állandó feladata. Csehszlovákia Kommunista Pártja, melyet a marxista-leninista tanok vezérelnek, politikája alapjául a nemzetiségi kérdésben a nemzetiségi elnyomás elleni következetes harcot, hazánk különböző nemzetiségű dolgozóinak egyenjogúságáért való küzdelmet választotta. Már az első köztársaság idején fáradhatatlanul harcolt a burzsoázia soviniszta demagógiája ellen, mely fegyverül szolgált a burzsoáziának arra, hogy egymás ellen uszítsa, nemzetiség szerint megossza dolgozóinkat, hogy így tompítsa a nemzetközi burzsoáziával szemben folytatott osztályharcunkat. A kommunista párt 1936-ban tartott, VII. kongresszusán Gottwald elvtárs az alábbi szavakkal tolmácsolta pártunknak a nemzetiségi kérdésben elfoglalt álláspontját: Csehszlovákiában élő nem cseh nemzetek nemzetiségi jogaiért, a németek, szlovákok, magyarok, ukránok és lengyelek politikai, gazdasági, kulturális nemzetiségi jogaiért való harc, a cseh dolgozó nép szent ügye ..." Pártunk jól tudta, hogy hazánk nemzeteit és nemzetiségeit csak a nemzetiségi kérdés alapos és helyes megoldásával kovácsolhatjuk szilárd egységgé. A kommunista párt megszervezte hazánk népeinek aktív harcát a megszállók, a német fasizmus ellen, és ebben a harcban feláldozta huszonötezer legjobb tagját. Élére állt a Szlovák Nemzeti Felkelésnek, melyben a szlovák nép megmutatta, hogy nem vállal közösséget a tisőista burzsoázia árulásával és harcol a szabad, független Csehszlovákiáért, népeink közös hazájáért. A kommunista párt volt az, amely a háború alatt megtette a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az új köztársaság ne legyen olyan állam, melyben a cseh imperializmus korlátlanul elnyomhatja és kizsákmányolhatja a dolgozókat, hanem legyen olyan állam, melyben a proletár nemzetköziség szellemében hazánk minden nemzetiségű dolgozójának joga érvényesül. A dicsó szovjet hadsereg állal való felszabadulásunk. 1945 után. valamint az 1948-as februári események után, mikor a munkásosztály pártunk vezetésével megerősítette hatalmát, dolgozó népünk elindult boldog, békés jövője felé, o szocializmus felé. Ezen az úton nemcsak, hogy lehetőség nyílik a testvéri együttműködésre és a nemzeteink közötti barátságra, hanem ez a testvéri barátság nemzeteink és nemzetiségeink között, egyik fontos feltétele annak, hogy hazánkban győzelemre vigyük a szocializmus ügyét. Kommunista pártunk, mely híven követi a nemzetiségi kérdésről szóló marxista-leninista tanítást, jól tudja, hogy hazánk különböző nemzetiségű dolgozóinak egyenjogúságát nem biztosíthatja csupán a politikai és jogi egyenlőség. Tudja, hogy hazánk népeinek egyenjogúsága csak írott szó maradna, ha nem távolítottuk volna el azokat az egyenlőtlenségeket, melyek a cseh országrészek és Szlovákia gazdasági fejlődésében fennálltak. T£"üztársaságunk nemzetei és nemzetiségei egy-Bégének állandó szilárdítása szempontjából rendkívül fontos mélyen tudatunkba vésni azt az igazságot, hogy a köztársaság belső erejének és biztonságának forrása és Szlovákia gazdasági és kulturális fejlődésének záloga a cseh és a szlovák népnek, valamint hazánk valamennyi nemzetiségű dolgozójának szövetsége. E szövetség és a párt vezetése nélkül nem értük volna el Szlovákiában azokat a történelmi jelentőségű változásokat, melyeket a felszabadulás óta nem is egészen 13 esztendő alatt létrehoztunk. Jogosan lehetünk büszkék mindannyian Szlovákia szocialista építése terén elért eredményeinkre, mert az azelőtt elnyomott nemzeteknek hasonló fejlődését igazoló példát a szocialista országok határain kívül nem találunk. Miben jut kifejezésre a csehszlovákiai magyar dolgozók egyenjogúsága? Mit adott a magyar dolgozóknak a népi demokrácia? (Harc a burzsoá nacionalizmus ellen) Joggal állíthatjuk, hogy minden előfeltételt megkaptunk ahhoz, hogy teljes gazdasági és kulturális felemelkedést érjiink el. Beszéljünk tehát arról, hogy a gyakorlati életben mindez hogyan tükröződik vissza. Hogyan tudtunk élni szabadságunkkal, hogyan tudtunk élni törvényadta jogainkkal. A magyar dolgozók kulturális fejlődéséről való sokoldalú gondoskodás mindenekelőtt iskolahálózatunk állandó fejlődésében jut kifejezésre. Ezt főleg akkor tudjuk kellőképpen értékelni, ha mai szabad életünkkel szembe állítjuk a nemzetiségi elnyomás időszakát, ha összehasonlítjuk iskoláink mai helyzetét az 1938 előtti viszonyokkal. A valóság az, hogy míg az első, tehát a bur-, zsoá köztársaságban, Szlovákia és Kárpát-Ukrajna területén az elemi iskolákon kívül mindössze 17 polgári és 17 érettségivel végződő magyar iskola volt, addig ma a 440 nemzeti iskolán. kívül 120 nyolcosztályos középiskola, 31 általános műveltséget nyújtó tizenegy éves iskola és különböző szakiskola, valamint a Szlovák Pedagógiai Főiskola mellett működő magyar tagozat mint tanárképző létezik. Az említett iskolákon kívül még 17 magyarnyelvű mezőgazdasági szakiskola nyújt művelődési lehetőséget a csehszlovákiai magyar dolgozóknak. Tehát, mint látjuk, minden lehetőség adva van ahhoz, hogy azok a magyar fiatalok, akik tehetséget és képességet éreznek magukban, fejlesszék tudásukat, hogy közélelünk bármely szakaszán, mind az iparban, mind a mezőgazdaságban mint fejlett szakkádejrek helyt álljanak. Természetesen fontos, hogy fiataljaink, főleg azok, akik közép- és felső iskolát végeznek szlovák nyelvtudásukat gazdagítsák. Ma már joggal elmodhatjuk, hogy nem vagyunk hazánknak mostoha gyermekei. Otthonra találtunk Csehszlovákiában, és sorsunkat a köztársaság egyenlő polgáraiként magunk irányítjuk. A demokratikus választások biztosították hazánk magyar dolgozóinak, hogy egyenlő állampolgári joggal és felelősséggel válasszák meg a nép képviselőit, hogy az egyenjogúság szellemében kivegyék részüket a szocialista építő munka irányításából. A szocialista építés és dolgozó népünk szo»»cialista fejlődése szempontjából komoly szerep hárul a sajtóra és általában a csehszlovákiai magyar irodalomra. Pártunk, mely szent ügyének tartja, hogy a magyar dolgozók fejlődését elősegítse, minden lehetőséget megadott és megad ahhoz, hogy a csehszlovákiai magyar sajtó, valamint az irodalmi élet segítséget nyújtson dolgozóinknak a szocialista építés közben felmerülő problémák megoldásában. Emlékezzünk vissza, milyen örömet jelentett, számunkra az Új Szó megjelenése. Ez volt az első lap, amelyet egymás után követtek a többi újságok. A Szabad Földműves, amely parasztságunknak nyújt segítséget, az Új Ifjúság, a Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetség központi lapja, mely a magyar ifjúság tájékoztatását és művelődését szolgálja, a Dolgozó Nő, amely immár általános közkedveltségnek örvend asszonyaink körében, az A Hét című kulturális lapunk, mely tájékoztatja a magyar dolgozókat o hazai és az egész világ kiemelkedő kulturális eseményeiről, segítve a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális felemelkedését, és nem utolsó sorban a különböző szaklapok, valamint a kerületi és járási földműves újságok, melyek közvetlen és konkrét formában nyújtanak segítséget, illetve adnak tanácsot dolgozóinknak. Ha már a kulturális felemelkedés lehetőségéről beszélünk, meg kell említenünk a magyar könyvkiadást, a Magyar Területi Színház és a Faluszínház, valamint a CSISZ Központi Bizottsága mellett inűködő Magyar Népművészeti Együttes létezését, továbbá a nemzeti bizottságok mellett működő népművelési intézményeinket, művelődési házainkat, melyek pártunk és népi demokratikus kormányunk gondoskodása folytán állandóan szépülnek és fejlődnek. Mindezek az intézmények arra vannak hivatva, hogy felvirágoztassák a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális életét is. Végül meg kell említenünk a magyar dolgozók egyenjogúságának egyik fontos, kiemelkedő szimbólumát a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületőt, amely pártunk kezdeményezésére született meg, és a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális fejlődését, valamint hazánk népeinek, de mindenekelőtt a szlovák és a magyar dolgozók barátságának elmélyítését hivatott szolgálni. Kultűregyesületünk kilenc év alatt végzett munkája és elért eredményei azt igazolják, hogy hazánk magyar dolgozói élve a lehetőségekkel határozottan haladnak a kulturális felemelkedés útján. Ez irányú fejlődésünk azonban nem lehetne ilyen gyors ütemű, ha nem lennének meg ahhoz a gazdasági előfeltételeink. Szlovákia rohamos iparosításával párhuzamosan azonban megváltozott Dél-Szlovákia arculata is. A valamikor elhanyagolt Dél-Szlovákia mezőgazdasága virágzásnak indult. Ötéves tervünk, vagyis termelési feladataink teljesítése következtében új, szebb élet köszöntött a csehszlovákiai magyar parasztságra. Megszűnt a nyomor, és csak rossz emlékként maradt meg a végrehajtóktól való rettegés. Modern mezőgazdasági gépekkel felszerelt gép- és traktorállomások létesültek, hogy megkönnyítsék dolgozó parasztságunk munkáját. Parasztságunk él is az adott lehetőségekkel. Igazolják ezt Dél-Szlovákia egységes füldmüvesszövetkezeteinek százai, melyekben a magyar dolgozó parasztság többsége, a szlovák nemzetiségű kis- és középparasztsággal testvéri szövetségben egyesült, hogy így emberhez méltó, boldog életet teremtsen sajátmaga, dolgozó társadalmunk és a jövő nemzedék számára. Állandóan fokozódó jólétünk igazolására sok példát lehetne felhozni. Nem véletlen, hogy falvaink arculata állandóan szépül, hogy iskolák és művelődési házak százai, valamint régi falvaink mellett új települések épülnek. Az sem véletlen azonban, hogy szövetkezeteink gazdasági épületei, illetve udvarai olyan fényíizöek és olyan korszerű felszereléssel vannak ellátva, amilyenről dolgozó parasztságunk a kapitalista kizsákmányolás éveiben még álmodni sem mert. De hasonló forradalmi átalakulást tapasztalhatunk a magánlakésokon belül is. Valamikor nagy becsben tartották a nagyszülőktől maradt szúette bútorokat. Ma ezek az örökségek, melyeket minden valószínűség szerint még a dédapák csináltattak, egymásután kerülnek ki az udvarra, és ezeket a legjobb esetben galambházak és nyúlketrecek készítésére használják fel. A helyük azonban nem marad üresen. A modern bútorok mellé mér szőnyeg, rádió és több esetben távolbalátó készülék is kerül. Megemlíthetnénk még a motorkerékpár és autó tulajdonosokat, valamint egyéb tényeket, melyek mind szépülő életünket bizonyítják. Mindezek, vagyis a csehszlovákiai magyar dolgozók gazdasági és kulturális fejlődéséről való sokoldalú gondoskodás is azt igazolják, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja helyesen, a marxizmus- leninizmus szellemében oldja meg hazánkban a nemzetiségi kérdést. Az elmondottakból világosan kitűnik, hogy tőlünk, csehszlovákiai magyar dolgozóktól pártunk és népi demokratikus kormányunk joggal elvárja, hogy ennek a hazának, mely oly sokrétűen gondoskodik rólunk, hűséges és odaadó polgárai legyünk. Miben nyilvánulhat meg a hazánkhoz való hűségünk? Mit jelent a szocialista, csehszlovák hazafiság ? Mielőtt a szocialista, csehszlovák hazafiság megnyilvánulásainak formáit, lényegét elemeznénk, szükséges tudatosítanunk, hogy a szocialista társadalom, így a szocializmust építő népi demokratikus társadalmunk is kizárja, hogy az országon belül valamelyik nemzet az uralkodó nemzet szerepét töltse be. Az uralkodó nemzet fogalma és a gyakorlati életben való érvényesülése — ami egyet jelentett az uralkodó nemzet buzsoáziájának hatalmával — a munkásosztálynak a burzsoázia felett aratott győzelmével megszűnt. Hazánkban a hatalom birtokosa dicső mun-