A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-04-06 / 14. szám
Rampa láma harmadik szeme Egy könyv jelent meg Londonban a múlt év elején. A Times Literatury Suplement a könyvet lebilincselönek nevezte, szerzőjét pedig egy fennkölt etikai rendszer harcosává avatta. A „mű" eddig Angliában nyolcvanötezer, Franciaországban ötvenezer és Norvégiában húszezer példányban került forgalomba. További tizenegy nyugati állam pedig nagy csatát vívott a kiadási jog megszerzéséért. Vajon milyen is lehet ez a nagy sikerű alkotás, melyet mi, szegény vasfüggöny mögött élők nem élvezhetünk? Nyugatnémet, francia és angol lapok dicshimnuszokat zengtek a könyvről. „Ez az izgalmas írás erősen hat a nyugati olaosókra" — írta az egyik kritikus. A könyv címe: A harmadik szem. Önéletrajz. melyben a szerző, a fennkölt Lobsang Rampa láma saját viszontagságait írja le. A Lobsang Rampa azonban csak írói álnév. A szerző ugyanis rem akarja, hogy Tibetben élő rokonait kitegye a „gonosz kommunisták" üldözésének. Rampa láma, ahogy ez könyvéből kitűnik Lhasszában született. Családja már gyermekkorában a papi pályára szánta. A fiatal Rámpát hamarosan a magasrangú lámák között találjuk, majd a dalai láma személyes tanácsadója lesz. Részletesen ír a kommunisták elleni küzdelmeiről, a veszedelmekről, melyek fenyegették és az isteni gondviselésről, mely öt, Lobsang Rampa lámát a nyugati müveit világnak megmentette. Az isteni gondviselés a harmadik szem formájában nyilvánult meg. A szent ember A harmadik szem című könyvében ezeket írja: „Valaha minden embernek volt egy harmadik szeme... Ma már csak a kiválasztottak kis csoportja részesül ebben a mennyei kegyben, hogy a harmadik szem birtokosa legyen. Ezt a szemet azonban csak szent és titkos szertartásokkaí lehet megszerezni!" Elmeséli, hogy hét éves korában a csakpori láma-kolostorban a legidősebb és legszentebb lámák felnyitották a hor.Uoküregét, mélybe egy bűvös erejű fatáblácskát helveztek el. Tizenhét nap múlva a főtáblát homlokából kivették, és azóta Lobsang Rampa láma a láthatatlant is látja! Tanúja volt a lélekvándorlásnak, beszélt a múmiával, melynek testében jó párezer év előtt lakott, lovagolt sárkányon, megismerte az atomhas'adás titkát... Végül is a qonos_ kommunisták elől el kellett menekülnie a „szabad" Nyugatra. Rampa láma esetének botrányos vége lett. Néhány, Angliában élő, tibeti diák leleplezte a szent embert. Kiderült, hogy Lobsang Rampa láma nem Lobsang Rampa, nem is láma, csupán egy cngol bádogos fia, becsületes nevén Cyrill Her-y Hopkins. A harmadik szem című nagy regény szerzője egy árva szót sem tud kínaiul és soha életében nem volt Tibetben. Mindenesetre nem közönséges csaló. Hiszen „harmadik szemével" pontosan meglátta, mi kell az elbódult nyugati kispolgárnak. Kihasználta a félmüveit közönség szenzációéhségét és együgyűséget. Kiadójával közösen nagy összegeket harácsolt össze, és nem bántotta öt a "elkiismeret, hogy a művelt nyugat irodalmi szenzációja semmivé vált, akár egy szappanbuborék. Megkövetem J. B. Priestleyt Egy angol író és a szputnyik című cikkemben elmarasztaltam annak idején la-punk hasábjain John Boyton Priestley an-gtol írót, mert a BBC hírhedt adásainak egyikében kijelentette, hogy a szovjet szputnyikok kilövése reakoiós, a békét fenyegető tett volt. Azóta sok minden történt a világon. Sok víz folyt le a Dunán és a Themzén, Nagy-Britannia felett atom- és hidrogénbombákat szállító amerikai bombavetők köröznek, és Maamillan kormánya beleegyezett az amerikai raikétakilövő-pályák létesítésébe — angol földön. A szigetország lakosainak lelkiismerete megmozdult, és a tiltakozás áradata magával sodorta J. B. Priestleyt is. Március elején az angol távolbalátó J. B. Pri stley Mr. Dyson az úr ítélőszéke előtt, című televíziós játékát közvetítette. Mr. Dyson felesége és két leánya a hidrogénbomba elleni tiltakozó gyűlésre készükuk. Mr. Dysont az egész do'og nem érdekli. „Bolondság az egész" — morfondíroz íjiagában. és karosszékében ülve elalszik. Hirtelen nagy robbanás rázkódtatja meg a környéket. Mr. Dyson v'gre is kikecmereg a romhalmazból. Egyik lánya elpusztult, a másik megvakult és felesébe súlyos sérülést szenvedett. A rádióaktív porfelhők mindent megfertőznek. Csak egy kiút van. És Dyson megöli feleségét, vak leányát, majd ő is öngyilkos lesz. A mennyei bíró előtt hiába mentegetődzik, gyilkosnak bélyegzik meg. Lehetőséget kap, hogy bebizonyítsa ártatlanságát. Félórán belül állítsa elő az igazi bűnöst. Priestley sajnos, szovjetbombát tálalt fel a közönségnek, de saját maga is érzi a zsákutcát, a melléfogást. Ezért nem is marasztalja el a jóhiszemű egyszerű fiatal szovjet katonát, aki egy véletlen robbanás hatása alatt, zavarában robbanás helyett támadást jelentett, és ezzel megindította a megtorló intézkedéseket Lond n ellen. És Dyson hiába kérdezi a szovjet meg az amer.kai tábornokot, hiába vitatkozik atomtudósokkal és diplomatákkal. Sehol sem lel rá az igazi bűnösre. Tanácstalanul áll a mennyei bíró előtt, midőn családja megvádolja, hogy igen is, ő, Mr. Dysson a bűnös, mivel őt semmi sem érdekelte, semmi sem érintette. Elsápad, s megérti mi a teendője! Felébred a rossz álomból, és elmegy családjával a tiltakozó gyűlésre. Megértette, hogy a védekezésnek csak egy módja van: „Tudni kell, mi a helyes, mi a helytelen, és helyesen kell cselekedni..." Nem érdektelen, hogy a közvéleménykutató intézet kérdéseire a feleietek hatvanöt százaléka helyeselt az írónak. A televíziós adás két volt miniszter is beszélt a darabról. Mindketten, Shinwell és Thorneycroft, elfogult, egyoldalú propagandának nevezték a darabot, és igyekeztek megvédeni a hidrogénbomba létjogosultságát. Barbara Castle munkáspárti képviselőnő és Soper metodista lelkész viszont a szerzőnek adtak igazat. J. B. Priestley nem következetes békeharcos és gyakran oenget kommunistaellenes húrokat. Ez különben is t.pikus minden renegátra. Ám ezúttal darabja, bár ebben sem mutatott rá az igazi bűnösökre, mégis nagy tett. Mert megmutatta, mi a helyes és mi a helytelen és melyik a béke megvédésének helyes útja! És ezért minden hibája ellenére J. B. Priestley megérdemli, hogy megkövessem. Egy gyilkosság ezúttal elmaradt... Az algériai Kasvah feletti dombon büszkén trónol a Barberousse várbörtön. Szöges drőtsövények hálózata és számtalan gépfegyver védi ezt a sötét, ijesztő külsejű épületet, s előtte a napnak mind a husszonnégv órájában ott cirkálnak a francia gyarmati haderő hírhedt „para legényei" (ejtőernyősök). Az udvaron áH „Madame Guillotine". A cellákban állandóan vagy száz halálra ítélt algériai szabadságharcos várja a halált. A nyaktiló az utolsó időkben igen gyakran van üzemben. Bigeard ezredes fasiszta legényeinek egyre több gondot és munkát adnak az algériai felszabadító haderő egységei. Az egyik halálcellában háromnegyed éven át várta a halált Djamila Bouhired. A múlt év ápri'is 17-én fogta el egy titkos találkozón a huszonkét éves leányt egy zuáv járőr. Szökést kísérelt . leg. Egy golyó azonban leterítette. Kórházba vitték. Három óra múlva máris kihallgatásra cipelték. A nála talált iratokból kitűnt, hogy személyében az algériai szabadságharcosok egyik igen fontos futárát fogták el. Ám Djamilát hiába verték, a kihallgatáson nem árult el semmit. Két hét múlva ismét „kihallgatásra" vitték egy városon kivüli kaszárnyába. A történtekről Djamila ezeket mondta: „Bekötötték a szememet, majd bilincsbe vertek és egy padhoz kötöttek. Csuklóimra és bokáimra áramvezetőt erősítettek. Aztán szájamba, mellbimbóimba és nemi szervembe villamos á a not engedtek." így ment ez nap-nap után egy teljes héten át. Djamila azonban nem vallott. A francia gyarmattartók végül is koholt vádak alapján állították őt a hadbíróság elé. Azokban a napokban midőn Djamilát elfogták, ismeretlen tettesek bombát dobtak k(t francia kávéházba. Bűnbaknak Djamilát szemelték ki. Július tizenegyedikén kezdődött a per. A bírákat egyáltalán nem izgatta, hogy nincsenek bizonyítékaik. Egy meghamisított, aláírásnélküli jegyzőkönyv és egy szifilitikus, megkínzott és vegyszerekkel „előkészített" (mint annak idején a Reichstag perben Van der Lübbe) kétef múltú húszéves leány elegendő volt számukra, hogy Djamila Bouhiredet mint bombamerénylőt halálra ítéljék. Védőjét, aki Párizsba utazott, hogv a védők szövetségének elnökével 'megtárgyalja a fura pert, nem engedték vissza Al~*riába. A fiatal algériai leány pedig verések és kínzások közepette hónapok hosszú során várta a kivégzését. Ám ahogy múltak a hónapok, egyre ismertebbek lettek Bigeard ezredes ejtőernyőseinek állati kegyetlenkedései, és nem csoda, hogy a világ közvéleménye egyre erősebben hallatta tiltakozó szavát a franciák algériai fajirtása ellen. „Kegyelmet Djamila Bourhirednek!" — hangzott a tiltakozó gyűlések ezrein, és a táviratok özöne árasztotta el a francia köztársaság elnökének dolgozó asztalát. Tokiótól—Londonig, kormány fők és munkások, képviselők és diákok, ezredesek és papok állottak ki Djamila életéért A francia reakció végül is kénytelen volt meghátrálni a világ közvéleménye előtt. Coty, a francia köztársaság elnöke a halálos ítéletet életfogytiglani börtönbüntetésre változtatta. Djamiia életben maradt! Egy gyilkosság ezúttal nem sikerült. A fasiszta diktatúra veszedelme azonban igenis fenvegeti Franciaországot. De Gaulle tábornok árnyéka a romlás szimbólumaként lebeg a jakobinusok unokái felett, — si — 11