A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-30 / 13. szám

szólva meggyújtotta a villanyt. Egyetlen pillanat alatt feltárult előtte a vérfagyasztó tett színhelye a maga teljes borzalmasságában. Még látta a gyilkos macskát, szájában a kitárt szárnyú, gyönyörű zsákmánnyal, amint kiugrott a nyitott ablakon, s eltűnt a sötétben, mint a gyilkos, akit tetten érnek. Hanzi alig bírt lélegzethez jutni a nagy izgalomtól, szeme előtt szikrát hánytak a színek, a sárgászöld, a fehér, a fekete, a felborult virágállvány, az üres zöld kalitka. A gyilkosság összes nyomai zavaros táncot jártak a haragtól szikrázó, vérbeborult szeme előtt. A ny®mok ott maradtak érintetlenül a kifutott tej bűzével. Ez a bűz még fokozta a tett színhelyének sivár borzalmát, és úgy tetszett, hogy szervesen hozzátartozik a gyilkosság kíméletlen végrehajtásához. A felborult, karcsú virágállvány és az aléltan repdeső pelyhes, zöldessárga kis tollak arról tanúskodtak, hogy a küzdelem Lóri és a macska között az ádáz sötétségben heves, de rövid volt. A küzdelem egyenlőtlensége körülbelül a deportálásnak ahhoz a módjához hasonlított, amit a fasiszták mindenütt gyakoroltak, ahol hatalomhoz jutottak. Mlg a macska ragadozó fegyvereivel a sötétségben céltudatosan működött, addig Lóri csak csetlett-botlott fegyvertelen, pehelykönnyű kis szárnyaival. A nyomok után kutatva sikerült megállapítani a teljes tényállást. A macska megfontoltan hajtotta végre kegyetlen tettét, mintha csak kiváló híve volna a fasizmusnak, és fedelestől felfalta volna a Mein Kampfot. Már előzőleg órák hosszat leskelődött a lépcsőházban és tervezett, azon törte a fejét, miképp juthatna a zsákmányhoz, e kitűnő falathoz, amelyre már rég tájt a foga Dávidéknál. A zsidóknál ez elérhetetlennek látszott, mert Dávid résen volt, nem járhatott túl az eszén, de most sürgősen ki kell eszelnie valamit, még mielőtt a madarat annyira megszeretik, hogy éjjelre is a szobába viszik. Amint, kitűnő szimatú- orrát megcsapta a kifutott tej átható bűze, elégedetten megnyalta a szája szélét, mert érezte, hogy nyert ügye van, és csak rajta múlik, hogy terve eredménnyel járjon. A gyilkosságot kitartó és alattomos lesbenállás előzhette meg, mert Richterné megemlítette, hogy azon az éjszakán, amikor eltávozott a lakásbői, a lépcső fordulójánál találkozott a fekete macskával. Természetesen, akkor még fogalma sem volt róla, hogy innen figyelte Lóri kecses és kacérkodó mozdulatait. A macska tehát alapos körültekintéssel dolgozott. A sötétség beállta után még tétovázhatott egy ideig, nehogy támadó haditervében helyrehozhatatlan hibát kövessen el, de a csend beállta után, amikor a rendszerető házmesterné elégedetten osztályozta a rabolt holmit és éppen Dávid ünneplő ruháján tűnődött — elérkezett a döntö pillanat. Dávid valószínűleg akkor hunyta álomra szemét és zengtek fel benne a trillák, és talán akkor villant fel előtte Lóri élénken csillogó szeme, mint valami ragyogó fényfolt a nap sötét eseményei között, amikor a macska tettét már végrehajtotta. Mindez gyorsan, nagyon gyorsan zajlott le. A macska kinyújtott izmos testével egyetlen ugrással az ablak párkányán termett. Lóri, mint általában az állatok, megszimatolta a fenyegető veszedelmet, és kétségbeesett helyzetében bizonyára segítségkérőén trillázni kezdett duzzadt torkával, ahonnan a hangok úgy áradtak, mintha egy egész zenekar kisérte volna .. . Am a fájdalom és rettegés dalát többé be nem fejezhette, mert a macska egyetlen lendülettel, testének teljes súlyával nekiugrott a gyönge virágállványnak, amely nyomban felborult. A kalitka cigánykereket vetve a falhoz vágódott, ajtaja kinyílt és Lóri kicsit szédelegve kibújt, ügyetlenül lépegetett egyet-kettőt, majd amikor meglátta a macska világító kegyetlen szemét, verdeső szárnyakkal menekülve, repdesni kezdett a sötétben. E tétova repdesés közben, villanásnyi gyorsasággal támadt rá