A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-23 / 12. szám

M esméet kymUm. # • Egy szovjet tudós érdekes felfedezése A nagy ázsiai hegységek kutatói, a Karakórum, a Himalája hét-nyolcezer méteres hegycsúcsainak megmászói nem egyszer szinte hihetetlennek tűnő megfigyelésről számoltak be: fenn, az örök hó világában, emberi lábnyomokra találtak. Nagy, meztelen emberi láb nyomai mélyedtek be a hóba, amely híven megőrizte formájukat. Az „örök hó emberét" azonban, ahogy a hegymászók elnevezték, még senki sem látta szemtől szembe. „Az örök hó embere" Néhány nappal ezelőtt szenzációs hírről számoltak be a lapok: az ugyancsak 7000 méter magas csúcsokkal büszkélkedő Pamir hegységben, a világ legnagyobb jégárja, a Fedcsenko gleccser közelében, egy szovjet kutató, Pronin, a leningrádi egyetem és az üzbég tudományos akadémia által kiküldött expedíció hidrológiai csoportjának vezetője, látta az „örök hó emberét"! A „találkozás" — ha ugyan annak lehet mondani — 6—8 percig tartott. Pronin a Baljankijk folyó völgyében távolról figyelte meg a rejtélyes élőlényt, amint végighaladt egy köves gerincen. A szovjet tudós leírása szerint az „örök hó embere" két lábon járt. Egész testét vörösszürke szőrzet borította. Hosszú karjait lelógatta. Mintegy 200 métert tett meg a gerincen, majd eltűnt egy szikla mögött. Pronin természetesen nem haayta anyhyiban a dolgot. Tovább folytatta megfigyelését. S valóban sikerült még egyszer meglátnia az „örök hő emberét". Ezúttal is két lábon járt, de csak néhány pillanatig volt látható, hamarosan elrejtőzött egy barlangban. Pronin megfigyelése a tudományos szenzáció ereiével hat. Nemcsak egy mindeddig ismeretlen állatfaj felfedezéséről van itt sző, hanem egy emberhez hasonlő élőlényről. Egyes lapok már fel is teszik a kérdést, hogy nem az emberi nemzetség ősét fedezte-e fel a szovjet kutató? Vizsgáljuk meg a kérdést a fejlődéselmélet fényében. Az ember származása Darwin és követői, Thomes Huxley Angliában, Ernst Haeckel Németországban, valamint a nagy orosz darwinisták, Ivan Mihajlovics Szecsenov, Anatolij Petrovics Bogdanov mindem kétséget kizáróan bebizonyították, hogy az ember nem spontán teremtés útján, hanem hosszas fejlődési folyamat eredményeként jött létre és magzati fejlődése során, mint minden más állat, végighalad fejlődésének különböző szakaszain. Egyhónapos korában az emberi embrió az alacsonyabbrendű gerincesek sajátosságával rendelkezik: kopoltyúbarázdái, farka és uszonyra emlékeztető végtagjai vannak. Kéthónapos korában még alig különböztethető imeg a többi emlősállatok embriójától, s még az ötödik hónapban is, amikor már teljesen emberi külsővel rendelkezik, egész testét szőrzet borítja, amely csak közvetlenül a szülés előtt tűn'k e! Az ember tehát embrionális fejlődése során mintegy újból végigjárja azt a hosszú utat, amelyet ősei a fejlődés folyamán megtettek. Kétségtelen, hogy a mai ember ősei majomhoz hasonló élőlények voltak. A külső hasonlóságon kívül számos fejlődéstani és anatómiai hasonlóság is bizonyítja az ember és a majom közeli rokonságát. A' kapaszkodásra alkalmas ötujjú majomkéz tette lehetővé az ember ősének továbbfejlődését két lábon járó, értelmes, dolgozni tudó élőlénnyé. Amikor majom -szerű ősünk leszállt a fáról és kétlábon kezdett járni, keze szabaddá vált, felhasználhatta védekezésre, szerszámok készítéséire. Megszületett az emberréválás legfontosabb fejlődési tényezője — a muinka. Kétségtelen, hogy a majmokkal való rokonsága ellenére, az ember nem származhatik a ma élő majmoktól. Az ember rokonsága a jelenkori emberszabású majmokkal csak úgy értendő, hogy közös ősöktől, a kipusztult magasabbrendű főemlősöktől származnak. Az emberszabású majmok és az ember tehát két különböző ág, amelyek sok millió évvel ezelőtt ágaztak el közös törzsükről. Érdekes őslénytani kutatások Az ember származását, majomszert ősöktől való eredetét Igazolják az őslénytani kutatások is. Dubois holland orvos Jáva szigetén a negyedkor elejéről származó földrétegekben olyan csontokat talált, amelyek formájukra és méreteikre nézve átmenetet képeztek az ember és a majom között. Dubois azt a lényt, amelyhez ezek a csontok tartoztak. Pithecanthropus erectus-nak, egyenesen járó majomembernek nevezte el. 1927 és 1936 között Kínában mintegy 40 majomember maradványait ásták ki. Ezeket sinanthropusoknak nevezték e! Maradványaik közelében kezdetlengesen megmunkált kovaeszközöket, hamunyomokat és elszenesedett csontokat is találtak, ami azt bizonyítja, hogy ezek a külsejükben kétségtelénül majmokra emlékeztető majomemberek lényegében véve már emberek voltak. A neandervölgyi emberek, amelyeknek maradványait Európában, Ázsiában és Afrikában ásták ki, középhelyet foglaltak el a majomemberek és a mai emberek között. A mai típushoz tartozó emberek körülbelül 100—120 ezer évvel ezelőtt fejlődtek ki. A legrégibb mai típusú embereket cromagnoni embereknek nevezik, mert a franciaországi Cro-Magnon helység közelében akadtak rá első ízben csont-* maradványaikra. Az ember fejlődését tehát ma már úgyszólván hézag nélkül nyomon követhetjük a fosszilis emberszabású majmoktól a mai emberig. Ugyanúgy nyomon követhetjük az emberi kultúra fejlődéáét a legkezdetlegesebb, durván megmunkált kovaszarszámoktól a mesterséges holdakig és az elektronikus számológépekig. S az ember a kőkorszakbeli barlangok mélyétől eljutott a világűr meghódításáig. Harmadik mellékág De térjünk vissza a Pamir járatlan kőrengetegébe Vajon lehetséges-e, hogy az „örök hó embere", amelyet Pronin szovjet kutató látott, valóban a ma élő emberek őse. olyan értelemben, hogy élő példánya annak a felsőbbrendű emlősfajnak. amelytől az ember származik? Nyugodtan állíthatjuk, hogy nem. Mint láttuk, az őseimber sok millió évvel ezelőtt ágazott el arról a közös törzsről, amelynek másik ágát az emberszabású majmok alkotják. Elképzelhetetlen, hogy ez a közös ős az évmilliók során változatlanul megőrizte volna jellegét. Inkább egy harmadik mellékágról lehet itt szó, amely a többiektől eltérő környezeti körülmények között fejlődött, és a hegyi gorillához hasonlóan elsajátította a két lábon való járást. Egyenlőre több következtetést nem vonhatunk le a szovjet kutató megfigyeléséből, és kétségtelenül további adatokra lesz szükség ahhoz, hogy megállapíthassuk, vajon az „örök hó embere" elindult-e, vagy sem az emberréválás útján. P. M. Ajándékozzon luxus plexit-tokban árusított ROSANA ajakrúzst. Kettős örömöt okoz, -mert a ROSANA rúzs csókálló és színárnyalatai kifejezők. A csinos tok a női kézitáskák éke. Minden drogériában és illatszertár -bah kapható.