A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-23 / 12. szám

9 A tiszta színpadi beszéd A színjátszás társadalmi szerepe kor szakról korszakra változott, és jelentőség egyre inkább emelkedett. S mivel a be széd, az emfcer és a társadalom örténet elválaszthatatlan egymástól, így a szín játszás és ilyen értelemben a színpadi be széd (vagy a versmondás) fontossága is be lentős mértékben emelkedett. De kövessü csak történelmi útján az előadó művésze fejlődését, hogy megérthessük társadalom építő hatását és tovább ápoljuk értéke hagyományait. A szó és a beszéd Amikor az ember-, beszél, más embe rekre vagy önmagára igyekszik hatni, i beszéd a gondolkozó, érző és alkotó embe társadalmi érintkezésének eszköze. Ér zéseink hangunkkal együtt' emelkedne! vagy süllyednek, viharoznak vagy el csitulnak. A szerző mondanivalója értei műnkhöz, gondolatainkhoz szól. Képzele tünkben látomássá fokozódik. Szinte eggy olvad velünk, sorsunkkal, életünkkel A szerző szövegének és a szereplő újraélesztő tehetségének segítségével mi ' úgy érezzük az adott helyzeteket, úg; éljük át a megjelenített életet, mint annal idején a szerző. Az emberek közvetlen érintkezésénei eszköze már ősidők óta a hang, a beszét volt. A beszéd térhódítása az emberisé) történetében a művészetek kezdetét is jelentette. A beszéd, a művészi érzékeltető: a munkából keletkezett. Lényegében minden vonatkozásban és minden fejlődés fokon megismerő, megismertető, változtató és átformáló tevékenységnek maradi meg. Hiba lenne azonban feltételezni, hogj a születő és állandóan fejlődő művészeteket nem táplálták, nem gazdagították tartalmi és formai elemeikkkel má-з élettevékenységek. A beszéd nemcsak m inkt közben szükséges, hanem az ember együttélés minden területén az érintkezés teljes értékű eszköze. Az ember nemcsak dolgozik, hanem gondolkodik, pihen, táplálkozik, szórakozik, örül vagy bosszankodik. A társadalmi együttélésben az emberek arra törekszenek, hogy megismerjék önmagukat -s a körülöttük levő világot, megértsék egymást és társadalmukat. Az anya aggódik távol'evő gyermekének sorsa miatt, te amikor hallja, hogy La egészséges és nincs bántódása, felvidul, megnyugszik. A legény szerelmet vall, hogy a leány viszontszeresse; a harcos fenyegeti ellenségét, hogy megfélemlítse; a- éhező kenyérért könyörög: a didergő ruhát kér; a beteg panaszkodik, hogy segítsenek rajta stb. Ezekkel az érzelmi és szóbeli megnyilvánulásokkal képes az egyik ember a másik ember egész lelkivilágára, gondolkodására, érzéseire, képzeletére, akaratára hatni. A hang és a mozgás, művészi kép, a ritmus, rím és a dallam — a művészetek hajnalán keletkezett szerelmi és harci dalokkal, mulattató erkölcsnemesítő, lázító vagy megnyugtató, társadalmat átformáló vagy más oktató színjátékokkal egyaránt — mindig a gondolati tartalmat szolgálta. A művészet összetevői, tartalmi és formai elemei az életből fakadnak. Eredőjük az életet tükrözi, és szépítő, javító, gazdagító hatásával mindig a dolgozó ember életében torkollik. Szereplésünk elemi feltétele tehát a helyes beszéd. Gyakori eset műkedvelő színpadainkon, hogy olyan szereplőkkel is találkozunk, akik (nem szólva helytelen magyarságukról) beszédhibáikkal eltorzítják az író értékes modanivalóját, a szereft jellegét. Beszédhibák, beszédzavarok A beszédhibáikat két nagy csoportra osztjuk: az elsőbe a hadarás és a dad -gás, a másik csoportba a pöszeség vagyis bizonyos hangok, hangkapcsolatok helytelen kiejtése tartozik. A hadarás a beszéd ütemének zavara. Jellemzője általában az igen gyors beszéd, más es.tben a hangok egy részének tökéletlen képezése, esetleg kihagyása. A képzésmőd nem mindig ugyanazokat a hangokat érinti: a hadaró hol az egyik, hol a másik hangot nyeli el. Ehhez hozzájárul még a magyar nyelv szabályainak — leginkább a ragokkal kapcsolatban — hiányos „ ismerete is. A hadarás korántsem olyan ártalmatlan beszédhiba, mint amilyennek a köztudat hiszi, mert sokszor alig gyógyítható dadogássá fajulhat. Legtöbbször bizonyos fokú idegességgel függ össze. Ebből arra következtetünk, hogy nemcsak a beszédhibákra kell ügyelnünk, hanem a hibás beszédűnek egész egyéniségére is. Tehát ha a hiba oka mélyebbben rejlik, először törekedjünk a baj elődidézőjét megszüntetni, ez esetben az idegességet. A hadarást nyugodt, helves ütemű olvasással, higgadt önneveléssel küszöbölhetjük ki. Fontos, hogy a hadarót gyakran figyelmeztessük a gyors beszéd értelmetlenségére. Mivel a műkedvelő színjátszás nem gyógypedagógiai intézet, azért lehetőlep mellőzzük az olyan jelentkezőket, akikben ugyan sok a jóindulat, de beszédtechnikai szempontból használhatatlanok. A pöszeség bizonyos hangok, ületőleg hang kapcsolatok hibás képzése. Az erre vonatkozó szakirodalom pöszének mondja azt a személyt is. aki a d helyett t-t,r helyett l-t, ö helyett o-t ejt, vagy pedig az sz hangot interdetálisan, fogai között képezi. Tehát e szerint a pöszeség fogalmába tartozik a selypesség is, amely viszont csak az sz, s-féle hibás kiejtésre vonatkozik. Az itt felsorolt beszédhibáknak rendsz" int két fő okát különböztethetjük meg: a szervi okot és a működésit A szervi okhoz tartozik például a foghíjasság, a nyelv vagy a szájpadlás rendellenes volta, továbbá a hallás (felfogás) fogyatékossága. A pöszeség gyakori formái: a) a selygesség, az sz, s-féle hangok hibái: b) a raccsolás, az r hibás ejtése; с) л g-féle hangok helytelen kiejtése; d) az orrhangú beszéd. Nem célunk itt egészségügyi tanulmányba bocsátkozni. Mindössze Dár szóban vázoltuk föl azokat a beszédzavarokat, beszédhibákat, amelyek aránylag gyakran előfordulnak, még — sajnos — hiva ásos színpadainkon is. Itt nem csak a rendezőt kell okolnunk, ha ilyen beszédhibás szereplő kerül a színpadra, hanem elsősorban azt a szereplőt, aki hibás beszéde ellenére is vállalja a szerepet. Az emberábrázo'ás tiszta kiejtést követel, még akkor is, ha az életben sok beszédhibás embert ismerünk. színpadi beszéd által életre kelteti alaknak, még ha naturalisztikusan is fogjuk föl, illúziót keltőnek kell lennie. A szereplő ura legyen a szövegnek, amelyet valós és lélektani elemeire boncva úgy kell feldolgoznia, hogy ne mint formai egység maradjon meg emlékezetében hanem mint szerves lélektani egésu kerüljön az elméjébe Ez a természetességhez vezet, mert a megérzett és átérzett beszédből ösztönösen buggyan föl az alkotó erő, s ezért csak őszinte lehet. Amikor színjátszóik az igazságot keresik, akkor bontakozik ki szabadon, teljes teremtő gazdagságával tehetségük lényege, mert olyan célokért küzdenek, amelyek ma már nemcsak viszonylagosan igazak, hanem új életünlc értékeit jelentik. Munkájuk így válik mű-? vészetté, egyre valószerűbbé, realistábbá.így lesz mindig tisztább, világosabb, eszmeileg is érthetőbb. A színjátszó addig alkotó, amíg esetről esetre újjászületik: él a szerzővel, a közönséggel a jelenben vagy a múltban, hogy fényt deríthessen jövőnk felé. Ha mindezen elgondolkozunk, bizonyára rájövünk, hogy műkedvelőink színjátszó mozgalmára nagy feladat és felelősség hárul. EÖRY M. EMII] Állam — nagybetűvel a mondat közepén is Él Budapesten egy 80 éves nagynéném. Okieves tanítónő, de saját gyermekeiről és főleg beteg férjéről való gondoskodása következtében kb. négy évtizede abbahagyta aktív pedagógiai tevékenységét. Ám azóta is mindig művelődött, sokat olvasott, hozzám irt levelei szinte irodalmi értékűek ma is. Szívesen olvasom őket, egyik—másik igazán megérdemelné, hogy nyomdafestéket lásson, bár utolsó 'eveiében megjegyzi, hogy sok elgondolását már. csak az agyában őrzi. Teljes szellemi frisseségében még a magyar helyesírás új szabályait is elsajátította. Nénim egyik levelében arról értesített, hogy fia, az ismert zeneesztéta most két hetet az írók alkot ó-üdölöfében .cltött. Az üdülő Szigligeten, a Balaton mellett, a pompásan berendezett volt Eszterházy kastélyban van. Így gondoskodik most az Állam — írja levelében — az í-'kről. Ismétlem, nénim nagyon jól ismeri a helyesírást, tehát nem véletlenül, hanem alapos megfontolás után, szándékosan írta az állam szót nagy betűvel a mondat közepén. Bár nem oaavok híve, hogy égvének külön helyesírási szabályokat állítsanak fel maguknak, nénim se kívánt a reformátor szerepében tetszelegni, mégsem véletlen jelenség ez nála. Állam és állam között különbség van. A dolgozók iavát szolgáló, szocialista, a szocializmus felé haladó állam, he a hozzáfűzött jó viszonyunkat óha" iuk kifejezni. bizony megérdemli, hogy a helyesírás szabályaitói eltérően nagy betűvel írjuk néha, még a mondat közepén is. Öreg nénim egy hosszú, nehéz élet bölcs tapasztalatait tömören, egyetlen betűben kifejezve szűrte le. Mi sokszor hasábokon át nem vagyunk képesek ezt ily érthetően, tanulságosan kifejezni. SZILY IMRE