A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-23 / 12. szám

A Lőrinc kapu. A Lörinckapu előtt nagy tér terült el. Itt táborozott egykor Mátyás király fekete serege. 1849-után a Bach-korszakban ezt a teret Haynauról nevezték el. Ettől nyugatra állt az egykori Halásztkapu. Alaprajzi elrendezése éppen olyan volt, mint a Lőrinckapué. Az előtte levő teret a Bach-korszakban Radetzky térnek hívták, később aninak emlékére hogy Kossuth Lajos 1848-bain a mostani Carlton Szálló helyén állott —. Zöldfa fogadó erkélyéről a néphez beszélt, Kossuth térnek nevezték el. Ezen a téren valamikor híres halpiac volt. Itt évente 35—40 000 kg hal került eladásra, amit a Duna, Lajta, Marva és Vág vízélben fogtak. A halkiviitel 1457-ben 2082 arai yforint évi jövedelmet biztosított a városnak. A várárok mellett nyugat felé haladva el.jutunk a cipészek tornyához, majd északnak fordulva a Dóm közelében a Vödrickaouhoz. A négy főkapu közöst ez volt a legfontosabb, legerősebb, ez feküdt a Dunához legközelebb. Ide érkeztek meg a kereskedők árukkal megrakott hajói. Itt bonyolódott le az idegenforgalom. Itt fogadta; a városi tanács a bécs' udvart, és innen történt az ünnepélyes bevonulás a városba. A VÖdrickaputól északra haladva a Zsidó utcával párhuzamosain a régi várfal nyomait több helyen ma is láthatjuk. A Zsidó utca keleti házsora voltaképpen a várárokban épült. Ma ebből a házsorból már csak egykét ház áll, úgyhogy a várárok és a várfal nyomait több helyen is megtalálhatjuk. A városnak ez á része ma a pusztullás képét mutatja. Romok, megtámasztott, reoedéses falak és düledező házak. Szinte el sem képzelhető, hogy <itt húzódott valamikor az Ortvay által leírt, festői Zsidó utca, falépcsöivel, színes és változatos homlokzataival, üzleteivel, tarkán nyüzsgő életével A Zsidó utcából a Kapucinus utcába kerülünk és a Mihálykapunál várfalmelléki sétánk véget ér. Az emberi képzelet messze száll, vissza a múltba. Vissza századokkal, abba a korba, amikor a várfal, a kapuk, a bástyák és a tornyok még állottak. S amikor szomorúan állapítjuk meg, hogy ma mindez nagyrészt csak emlék, egyúttal örömmel vesszük tudomásul, hogy a még megmaradt műemlékekről szocialista társadalmunk, pénzt és fáradságot neim -kímélve gondoskodik. A Műemlékhivatal ma hatalmas intézmény. Hivatása és nemes feladata a műemlékek A Vöd rio kapu. nyilvántartása, védelme, karbantartása és restaurálása. Ezen kívüli évszázados fák, ligetek, temetők és egész városrészek rezervációjáról is gondoskodik. Mindnyájunk erkölcsi kötelessége tehát, hogy áldozatos munkájában a Müemlékhivatalt támogassuk. Közös erővel, közös akarattal, tudással és megértéssel kell közös kulturális értékeinket a pusztulástól megóvnunk és az utókornak sértetlenül átadnunk. BARKÁNY JENŐ SIMKÖ TIBOR: e armen A vére tüz, a teste läng, lobogva lejt, ha dala szól; kacér e szűz — ily beste lányt rab álma sejt vad tavaszon. A hcéja éj, a foga AÓ, s oly lágy a bör dac^ajakán! Két szeme mély jbabona-tó, száz vágya tör, kacaja tán téged ikeres; a keble kéj, a szava csal, a csókja int: — Rózsám, szeress, tiéd ez éj! — Am ravatcd a bókja mind. (Csak rózsa vagy, játék csupán; hol nap becéz, hol szél visz el; egy kósza fagy, s hervadsz sután — egy puha kéz, s ismét hiszel.} Jön, közeleg, a foga, ó, hogy csillog, nézd, meglengeti haját; meleg, csalogató mosolya méz {illik néki). Éltet hoz-é, avagy halált ? Vár, megremeg, les valakit. — Vigyázz, Jósé, mért rádtalál, mert megszeret és leszaJcít!... Azt álmodtad ... Azt álmodtad, hogy halkon hullt a hó (a hulló hóban ránkborult az esttej: hajam már ősz volt. homlokom jakó, agg lábam léptét sírok szája leste. Azt álmodtad, hogy égre szárnyaló árbocként jöttem, bíborhajnalt festve vér-vitorlám — mint szilaj, vad hajó, mit kéjjel ringat annyi tenger teste. Azt álmodtad, hogy délért volná jó, ahol az áloé nyit, messze-messze, vagy északon, hol szán röpít, hahó, míg tüzó arcunk sark viharja metsszé. Azt álmodtad, hogy... Eh, mlhqszna szó! Várj némán, és én megmondom, szeretsz-e.