A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-23 / 12. szám

ARK A3S Pikiroznak a lányok Szabó Ambrus ilyen apró vetőgéppel veti a kényes zöldség-magokat Sietni kell az új melegágyak előkészítésével, mert röiMdesen ki lehet illtetni a palántákat lábét pik'roz. Fürgén jár a kezük, látszik, nem először csinálják. — Mikor lehet kiültetni melegágyba a palántát? — Ügy március elején már mindenképpen kiültetjük, akármilyen is az időjárás — válaszod Seres Zsuzsi, a legbátrabb. — J61 keresnek? — Nem panaszkodhatunk. Ha az idén is megkapjuk a prémiumot, mint tavaly, akkor nem lesz semmi baj. Szabó Ambrus közben átment a másik üvegházba. Vet. Mégpedig egy apró kis vetőgéppel. Mintha csak a rendes vetőgép modellje volna. — Milyen terjedelmű az üvegházuk? — Ezerhétszáz négyzetméter. 137 hektáron termesztünk zöldségfélét, kell hoazá a jól felszerelt üvegház. — Milyen volt a tavalyi eredmény? — Igen jő. 38,300 korona volt az átlag hektárhozam, a legjobb az egész nyitrai kerületben. — Mi hozott a legtöbbet? — Szépen fizetett a paprika, öt hektáron termeltük, s a tervezett 132 000 korona helyett 342 859 koronát kaptunk érte. A karalábé még többet jövedelmezett: 150 000 darabért 95 560 koronát kaptunk a tervezett 16 665 koronával szeimben. — Hát ez hogy lehet? Talán rosszul terveztek ? — Dehogy. Mii voltunk ügyesek. Elárulom, de ne mondja meg senkinek — mosolyog Szabó elvtárs. — Gondosan előkészítettük a földet, s aztán fele akkora sortálvolságrá ültettünk. Igaz, kétszer annyi munkánk volt így, de megérte. A túltermelésből szépen részesedett a csoportunk: negyven százalék a miénk lett. — összértékben mennyivel teljesítették túl a tervet? Aki ismeri a Sellye körüli falvakat, az aligha merészkedik csizma vagy legalábbis hócipő nélkül errefelé, ha nem akarja a bokáig érő sárban hagyni lábbelijét. Annál nagyobb volt hát a meglepetésünk, amikor a farkasdi állomáson kikászálódva a zsúfolt motorvonatból, betonjárdát fedeztünk fel, s azon aránylag száraz lábbal bebaktathattunk a csinos, rendezett faluba. Flarkasdon már mély gyökereket eresztett a szövetkezeti gondolat, az EFSZ ma 2380 hektár földön dolgozik, ami az egész község földterületének mintegy hatvanhét százalékát teszi ki. Igaz, vannak még nehézségeik: kicsi az állatállományuk. De hát ezen is igyekszik segíteni az új vezetőség: bevásárlóik vannak Cseh- és Morvaországban, ott szerzik be a hiányzó állatokat. A szövetkezet büszkesége és fő jövedelmi forrása a zöldségkertészet. A sellyei országúton, a Szomola nevű telep mellett, már messziről feltűnnek az üvegházak és mellettük a jókora, füstölgő kémény. Odabenn kellemes meleg fogad. Állandóan 21 fokos hőmérsékleten tartják a levegőt, hogy — tekintet nélkül a külső időjárásra — kikeljenek és szépen növekedjenek a palánták. Az egyik üvegházban meglepő kép fogad: egy ember áll kétcsövű vadászpuskával, s az ágyást figyeli. Ugyan mit csinál ? — Vakondra les — adja meg a választ Szabó Ambrus, a kertészet vezetője. — Vakondtúrást vettünk észre, de sajnáljuk a fiatal káposztapalántákat ásőval megbolygatni, így hát a fűtő lesbe állt. így szokta lelőni a vakondokat. A sörétiek csak kis gödröcskét hagynak, az nem olyan nagy kár. Bizony itt jól vigyáznak a szövetkezeti vagyonra. De hát hogy is ne, amikor maguknak dolgoznak, a haszon az övék. Az egyik sarok felől csendes 'dúdolés hallatszik. Négy lány, azaz mint megtudjuk, három lány és egy fiatalasszony kara-