A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-23 / 12. szám

Rocskár Pál traktoros motorkerékpárt vő­sárol .jórészt Vágsellyén és Bratislavában szer­zik be, ahol mindent megkaphatnak, de a havi forgalom így is eléri a 350 koro­nát. Ki tudja, meddig nézegetnénk még ezt a lüktető, eleven életet: a cipő-, textil-, készruha- vagy énoen a könyv- és papír­osztály forgalmát, de az idő eljárt, hat óra, odalenn már húzzák a redőnyöket. Készülnek haza az eladók, hogy a fárasz­tó napi munka után ők is élvezzék a pi­henés, a kultúra áldásait. Odakünn lassan kiürülnek az utcák, csak a mozi előtt látni egy csoport em­bert. Az utolsó szekerek, pótkocsik is be­döcögnek a szövetkezet udvarába. Farkasd egy munkás hétköznapja véget ért. TARJÁNI ANDOR Szluka József felvételei c Iván Vilma jó eladó, tőle nem megy el üres kézzel a vevő — Mintegy 427 000 koronával. — Gyönyörű eredmény. Biztosan kedvet •kaptak tőle a magángazdák is a be­lépésre. — Igen, jelentkeznek eléq szépen. A múlt év utolsó negyedében 150, az idén február végéig újabb 30 tag lépett be a szövetkezetbe. Reméljük, hogy az év vé­géig szövetkezeti falu leszünk! Farkasd másik nevezetessége a szövetke­zeti áruház. Szerény tábla hirdeti a főutca egyik „zép emeletes házán, hogy ez a Jednota áruháza. Az idegein talán észre se venné, ha nem tűnne fel, mennyien igye­keznek errefelé. Odabenn is jócskán látni vásárlókat. A napi fogyasztási cikkekein kívül ugyan mit vásárolnak ennyien faluhelyen? Az ember alig hinné, de a legnagyobb for­galmat a műszaki cikkek osztálya bonyo­lítja le, ahol a háztartási gépeket, rádiót, távolbalátó készülékeket, motorkerékpáro­kat árulják. S hogy ez valóban így van, mindjárt meg is győződhetünk róla. Jól megtermett, bőrsapkás férfi lép be, kék kezeslábasban. Rocskár Pál, a sellyei gépállomás farkasdi brigádközpontjának traktonistája. Nem akarjuk zavarni a vásárlásban, ezért kissé távolabbról szemléljük az ese­ményeket. Nem sokáig kell várnunk. Rocs­kár Pál tudja, mire van szüksége. Nem sokat válogat, biztosan jő előre eltervezte már, melyik motorkerékpárt veszi meg. Ismeri a gépeket, hiszen ez a szakmája. Előveszi a tárcáját, és már fizeti is ki a 250 cma -es Jawa árát. — Mennyi motorkerékpár kel el havonta? — kérdezzük meg Seres üzletvezetőt. — Havonta átlagban tizenöt darabot adunk e! Jól fogynak a rádiókészülékek is. Ezekből is elkel 20—25 darab. Televí­ziós vevőkészülék eddig már tizenegy van a faluban, de eladtunk más községekbe is. Bár nem csoda, hiszen nálunk „Rubin" is kapható. Nagyon keresik mindenütt. Állítólag ez a szovjet gép jelenleg a leg­főbb. Be is kapcsol egyet mindjárt, hogy lás­suk, milyen szép a képe. Éppen a ibrati­slavai televízió úttörő adása folyik. Bizony, szép tiszta a kép és a hang egyaránt, még (ilyen távolságból is. Egy fiatal ipár, aprócska kislánnyal, szintén nagyon nézegeti a gépet, de az­tán mégis a Rekordot kéri. Megmutatják azt is készségesen. A férfi mindjárt nagy szakértelemmel matat a sok különféle gombon, persze nem csoda, villanyszerelő. Ferenczey Miklósnak hívják. Nem sok időbe teiik, s már visznek is egy jókora ládát, benne az új szerzemény: egy 2900 koronás szovjet „Rekord" televíziós ké­szülék. Boldog emberek. Tíz év előtt rádió is alig volt a faluban, ma szinte naponta nö­vekedik a televíziós készülékek tulajdo­nosainak száma. Pedig nem ez az egyet­len szórakozás Farkasdon. A mozgókép­színház naponta tart előadásokat, akár­csak városon. Gyakran látogat el ide a komáromi magyar és a nyitrai szlovák te­rületi színház, valamint a faluszínhéz. Épül az új művelődési ház is. Azelőtt az áruház emeleti térimét használták e .célra, most úiat építenek. Mert ápolják a kul­túrát a farkasdiak. A Csemadoknak nyolc­van tagú énekkara van, amely minden hé­ten kétszer tart próbát Kaszás István ta­nító és felesébe vezetésével. Tánccso port -juk is van. Az idén az egyik régi, de még ma is meglevő farkasdi népszokást, a farsangi tökehúzást dolgozzák fel cselek­ményes tánccá, ezzel lépnek majd fel a járási szemlén. A színjátszó csoport je­lenleg — megfelelő helyiség hiányában — nem működik, s ezért már alig várják, hogy az új művelődési ház elkészüljön. Te­tő alatt van már, csak a vakolás, bebső berendezés hiányzik. Remélik, az őszre tel­jesen (befejezhetik. Könyvet is elég sokait elad az áruház. Legtöbb fogy mesekönyvből, szakkönyvek­ből és divatlapokból, szabászati, kötéssel foglalkozó könyvekből. Persze, az áruház nam tarthat túlságosan nagy választékot, az emberek könyvszükséglétükét ugyanis Szabó néni mosógépet vesz a lányának A Rubin egy kicsit drága, megteszi Rekord is — tartja a Ferenczey család

Next

/
Thumbnails
Contents