A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-16 / 11. szám

Zengő Dunatáj Győri Dezső: Válogatott versek A tájékozatlanabb olvasó a cím alapján valamiféle dallal, muzsikával teli tájköltészetet remél, talán a Dunaimente természeti szépségeinek lírai visszfényét keresi a költő soraiban. Micsoda meglepetés éri, ha ezután végiglapozza a könyvet, elmerül a hosszú idő óta elfelejtett költőnek több évtizedes munkásságában, s miután megszokta e líra fanyar ízeit, rá keli jönnie, hogy ez bizony nem tájköltészet. A Zengő Dunatájban elsősorban emberek liangiát kell meghallanunk. Emberrel teli líra ez, emberi kiáltás hatja át — a táj csak a' visszhangot veri. Közfelfogássá vált nálunk, hogy Ady közösségi jellegű lírájának nem akadt jelentősebb folytatója; a kérdésekre, melyeket a magyar nép jelenével s jövőjével kapcsolatban Ady tett fel, végül is a történelem adta meg a feleletet. Azt hiszem ez a megállapítás némi igazításra szorul. Az Ady féle sorsköltészetnek voltak folytatói, de azeket főképpen a peremvidékeken kell keresnünk, róluk pedig hosszú idő óta kevés szó esik. Árnak, aki most Győry Dezső — kortörténeti szempontból is érdekes — kötetét áttanulmányozza, észre kell vennie, hogy az Ady verseiben jelentkező magatartás, a nemzeti problémák Ady-szerű felismerése talán legkövetkezetesebben ennek az egykori kisebbségi költőnek a verseiban folytatódik. (Ezt a rokonságot egyébként már Móricz Zsigmond is észrevette.) De Ady örökségSnék ez a kisebbségi keretekben történő tovább plántálása Győrynél nem vezetett epigomzmushoz, ő nem nagy elődje szavait ismételgeti, hanem népének érzéseit tolmácsolja; minden versén érződik hogy elemi erejű élményből fakadt, mint sziklából a forrás. Az öszegyűftött verseknél az olvasó mindig arra is figyel, mi az, ami a költői életműből frissen maradt meg, s mi az, ami a változó idővel együtt fakult meg. Különcsen izgalmas kérdés ez a politikus költőknél, már' pedig Győry — akárcsak Ady — főképpen a politika és a szerelem élményeinek rabjai. Emellett ez a politikai költészet sajátságos kisebbségi élménykörből fakadt, mely több mint tíz év óta a múlté. Lehet-e ilyen körülmények között érvényes mondanivalója a mának? Bizonyos, hogy ha Győry költészete nem jutott volna messzebbre, mint hogy híven tükrözze az egykori kisebbség panaszait, önemésztését — a változó idők sokban elhomályosították volna a versek eredeti csillogását. Győry lírája valóban ott méretik meg: mennyiben tudott az időleges és múlandó történelmi helyzetérzésből olyan értékeket felszínre hozni, melyek ma is, holnap is értékek maradnak. A válogatott versek vaskos kötete talán sokakat meggyőz majd arról, hogy ez a költő több, mint pusztán a kisebbségi sors énekese, habár lényének ez a kisebbségi élményvilág a legdöntőbb meghatározója. De Győry mindenekelőtt költő, mégpedig a nagy nemzeti költészet'misztériumának lázát magában hordozó költő, kinek tekintete tudatosan irányul az egész magyarság aggasztó létkérdéseire. Ö mindenkor az egész nemzetet látta maga előtt, s bár jómaga a középrétegek küldötte, azonosította magát a legelesettebb rétegekkel. Ifjú éveinek nagyotakarása, hősi lendülete s a nyomába lépő sok keserű kiábrándulás, az egész népre kiterjeszkedő szemlélete, lelkiismereti vívódásai, belső meghasonlottsága és újabb nekigyűrkőzése a kikerülhetetlen feladatoknak: végül is egy kristályosan tiszta humánumot érleltek meg benne. Egyike lett ama kisszámú költőinknek, akik kelet-európai távlatokban látják a magyarság helyzetét. Győry a népek találkozásának, baráti együttműködésének útját egyengette olyan időkben, amikor ez úttörő tettnek számított. Mint politikus költőnek volt szava nemcsak a népét ért sérelmek láttán, hanem hitvallásában helyet juttatott a Dunatáj többi népének is, amikor e sorokat leírta: mindnek kívánom, amit egynek, hiszen közös a nyeremény, és minden népet féltek attól, amitől féltem az enyém. S ha már a politikum lett érdeklődésének legfőbb tárgya, becsületes, haladó szellemű költőhöz illően nem hallgatott akkor sem, amikor a fasizmus barbársága készült pusztulásba sodorni Európát, amikor a demokrácia ügye végveszélybe került. A kisebbségi sérelmek nem váltak benne öncélúakká, szeme az egész látóhatárt felölelte, látta és hirdette, hogy minden erőt a humánus értékek meg^ mentésére kell mozgósítani. Hangsúlyozni kell, hogy Győry politikai költészete nem valamiféle kisebbségi komplexumokban gyötrődő alkalmi líra, •mely magukkal az eseményekkel együtt foszlik emlékké. Igaz, hogy gyakran egyegy elébe vetődő élmény, múló alkalom szólaltatja meg folytonosan izgatott költői lelkiismeretét de ahogy a maga humanista kötelmeit szavakba önti, az úgy hangzik, mint egy örök, feddhetetlen erkölcsi parancs a gyengék, az elesettek, kisemmizettek ajkán. A politikus, a kissebségi költő mellett ott van Győryben a modern technikai civilizáció gyermeke, kinek újságírói ceruzája lejeoyzi a nagy változásokat, kii egvütt örül a világgal, ha az emberiség lép egy nagyot előre, de örömét keserűséggel vegyíti, hogy a fejlődés hatalmas zökkenőkkel halad előre. Általában akár a közösségi élményeket, akár az egyéni lét kérdéseit tekintsük is, azt kell látnunk, néhány önfeledt pillanatot kivéve, Győry élete kevés idilli nyugalmat tükröz. Harcos költő volt, a nagyság bevallott igényével s azokkal a csalódásokkal, melyek szükséges velejárói ennek a missziós költői érzületnek. Még életének legtisztább színfoltjaiban, szerelmi költészetében is sok a vívódás, a nagyító üvegen át való szemlélődés. Ugyancsak nehéz — a versiek politikai vonatkozásain túl — tisztán látni a költő legbensőbb fejlődésének állomásait, az évgyűrűkben megnyilvánuló változásokat — mintha e1

tekintetben adósunk maradt volna a költő. Hiszen ae sem lehet véletlen, hogy minél inkább közeledünk a mához, versei úgy fogynak, mintha elapadt volna e költészet éltető forrása. Csak a hang marad kísértetiese^ azonos: az az őszintén nyers, kissé mindig pátoszos, vallomásszerű férfias tónus, mely mögött indokoltan érezzük az emberi magatartás keménységét és erejét. Olyan költő szól itt régi és új olvasóihoz, aki több évtizeden át magánnyal, közönnyel, történelmi kataklizmák buktatóival küzdve minden időkben a maga legbensőbb mondanivalóját mondja s ez a mondanivaló a legemberibb hangok közé tartozik ebben a kelet-európai térségben. Ez a felismerés hatja át egyébként az ízléses könyvet bevezető tanulmányt is. Hosszú idő óta az első olyan írás ez, mely ízenkint taglalja a költő életművét, anonimitásában is ott érezzük a személyes vallomás meggyőző szavát. A kötet élén pedig a kitűnő szlovákiai harcostárs, Fábry Zoltán lírai szuggesztivitású prózája sürgeti irodalmunk régi adósságát: Győry töretlenül nagy költői erőfeszítéseinek számbavételét. (Zrínyi Kiadó) KOVÁCS ENDRE A szumátrai összeeskü vők és külföldi cinkosaik Az imperialisták semmiképpen sem akarnak beletörődni Indonézia szabad. demokratikus fejlődésébe. Közép-Szumátra katonai körzetének parancsnoka, Husszein ezredes már 1956 decemberében nagyarányú öszszeesküvést szervezett, lázadásokat szított, melyeknek az volt igazi céljuk, hoev az egyes szigeteken — Jáva kivételével — állítsák vissza a reakció uralmát, semmisítsék meg a kommunista pártot és ültessék neyergbe a külföldi monopóliumokat. Ezeknek az ellenforradalmi mozgolódásoknak középpontjában a Maszjumi moszlim Várt állott és áll ma is. Indonézia hazafias erőinek határozott fellépése meghiúsította Husszein gálád terveit, aki az wtonómia követelésének jelszavával igyekezett félrevezetni a tömegeket. Közben új erőre kapott a Nyugat-lrián visszacsatolására irányuló mozgalom, s ez visszaszorította némiképp a reakciós erőket, viszont annál jobban népszerűsítette a kommunista pártot, mint az indonéz demokrácia legbiztosabb támaszát. Mióta Indonézia kormánya és népe erélyesen hozzálátoV a holland imperialisták befolyásának felszámolásához, a külföldi köolajmonopóliumok, elsősorban a Standard Oil Co ér Caltex nevű amerikai tröszt mindent elkövet, hogy megerősítse pozícióit Szumátrán, *ahol a nafta kitermelése oly hatalmas hasznot biztosít. Az amerikai monopóliumok aknamunkájának tudható be Alison nagykövet visszahívása, akit Dulles nem tartott elég szilárdnak. Helyébe Howard Jones került. Tőle azt várják, hogy nem lesz oly „rugalmas", mint előde volt, és hathatósan elősegíti majd Prawineragának, Közép-Szurkát ra ellenkormánya elnökének üzelmeit. Howard Jones feladata nem éppen irigylésre méltó. Az indonéz nép megveti Prawineragát, mert nevéhez oly sok korrupció fűződik, azonban nem kevésbé gyűlöli Harapot sem, a reakció fővezérét, és megtalálja a módját, hogy Szv.karno mellé felsorakozva, megvédje a demokráciát. Szirt, -Pl-