A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-16 / 11. szám

Az ötlettől a kirakatig Véra Hurtová a legújabb divatú nöi cipók tervén dolgózik Ki nem szereti a bzép, a jó cipőt? Üzleteink manapság igazán ízléses, ötletes kirakatai közül talán egynek sincs annyi szemlélője, mint éppen a cipő-kirakatoknak. A férfiak többnyire józan meggondolással mérlegelik a kiszemelt cipő előnyeit és hátrányait, a nők javarésze viszont sok aprő kis követelményt támaszt. — Nézd, milyen csinos ez a kis fekete cipő - csicsergi a karjába kapaszkodó barátnője fülébe egy fiatal lány. — Kár, hogy hátul nyitott. !gy hűvös időben nem igen viselhető. — Az nem számit - így a másik. -Az ilyen nyitott cipők viszont sokkal kényelmesebbek. És ki sorolhatná fel mindazt a sok eltérő véleményt, szempontot, amit a cipők tervezőinek és készítőinek mind figyelembe kell venniök. Most itt vagyunk éppen Gottwaldovban, a cipőgyártás bölcsőjében. Utunk először természetesen az újszülöttek bábáihoz, a tervezőkhöz vezet. Ez az út ugyan nem olyan egyszerű, mint azt bárki is elképzelné, mert a hatalmas iparpalota tizenöt emelete, a villámgyorsan suhanó liftek, a páternoszter és a munkaszobák útvesztői közt könnyen eltévedhetnek. Ludvik Janú elvtárs, a központi modellkészítő osztály vezetője igen elfoglalt ember. Hamarosan rábíz minket egy rokonszenves fiatalember, Vlastimil Hurta gondjaira, aki maga is modellkészítő. Fáradhatatlanul magyaráz, legszívesebben minden pár cipőnél elidőzne. Ö az üzem neveltje — az egyik fiúinternátus lakója. Elvégezte a hároméves szakiiskolát, és most már kilenc éve modellkészítő. — Azelőtt három évig tanultunk, most már csak két éves az üzemi munkaiskola. - A tanulók havonta 30 óra gyakorlati munkát végeznek az üzemben — mondja. A szemünket vonzzák az állványokon felhalmozott szebbnél szebb cipők, de ellenállunk a kíváncsiságunknak és oda igyekszünk, ahol a cipő még csak gondolat, ötlet a tervezők agyában. Mint minden munkateremben, a tervezők helyiségében is világosság, rend és fegyelem uralkodik. Hárman dolgoznak itt, Véra Hurtová, Anitonln Navrátil és Jaroslav Otáhal. A törékeny kis Hurtová ideges, vékony ujjai művészemberre vallanak. Valóban: iparművészetet tanult. — Komoly feladat a cipőtervezés — mondja —, lépést tartani a divattal, és amellett a gyakorlati előnyökre is ügyelnünk kell. Állandóan figyeljük a külföldi divatlapokat, és számos ötletet felhasználunk belőlük — természetesen a jóízlés határain belül. — Milyen cipőket készítenek az 1958 — 1959-es idényre? — A női cipőkön megmaradnak a vékony sarkak, de nem lesznek olyan magasak. Ezzel a mi józanabb asszonyaink ízlését elégítjük ki, viszont készítünk egészen magas sarkú cipőket is, hogy a különleges ízlésűeknek se legyen okuk panaszra. Nyáron pánt nélküli, papucscipők kerülnek forgalomba, ugyancsak vékony sarokkal. Tervezünk PVC műanyagból is könnyű szandálokat, azonban ezeket egyelőre csak exportra gyártjuk. Megköszönjük az érdekes tájékoztatást, és nem zavarjuk tovább a kedves fiatal tervezőnőt sürgős munkájában, mivel a brüsszeli világkiállításra küldendő modellterveken dolgozik. Munkatársai közül Antonín Navrátil férfi- és "gyerekcipőket tervez. — Munkakörünk nincs teljesen elhatárolva. Belekontárkodunk egymás munkájába, és így sokszor hasznos ötletekkel segítjük a különböző elgondolások megvalósítását — mondja. Navrátil már „régi motoros" az üzemben. 1924-től kisebb megszakítással, lényegében tizennégyesztendős kora őta dolgozik, a cipőiparban. Eredetileg felsőrészkészítő, majd modellező volt, megvan hát a gyakorlati tudása is. — Bata idejében a nagy szigor és fegyelem megedzett bennünket, sokszor azonban érzékenyen érintett anyagilag. Talán tudják, hogy nem fizetést kaptunk akkoriban, hanem folyószámlánk volt. Minden szükségletünket az üzemen" belül kellett beszereznünk a számlánk terhére, akár akartuk, akár nem. Viszont a legcsekélyebb hibáért is büntetést kellett fizetnünk, vagyis levonták a kontónkból. — Az igaz, hogy az internátusokat, az üzemi munkaiskolákat Bata létesítette, de hol volt a fiatalságnak olyan élete akkor mint ma ? — Van színházunk, fedett uszodánk. Sporttelepünket is újjáépítjük, mert a mai követelményeknek már nem felel meg. Nálunk Gottwaldovban van Közép-Európa legtágasabb mozija, mintegy kétezer férőhellyel. Az üzemi dolgozóknak is megvan a saját műkedvelő csoportjuk és számos érdekkörük az üzemi klub keretében. így aztán van mivel szórakoznunk! A gottwaldovi Svit cipőgyár egyik üzem részlege Több szem többet lát. A tervezők a legapróbb részletekig megbeszélik ötleteiket. A model kivitelezésének utolsó állomása: fényesttik a kész cipőt Dobromüa Spáöilová, aki az irodában dolgozik, máris szívesen elfogadná a szép modell-cipöt.