A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-09 / 10. szám

Csehszlovákia ass30Nyai I HaRColjatok Ъазатчк A szovjet asszony a felszabadult; legmagasabb foUcú kultúra zászlóvivője Minden új anya - akár saját maga, akár a férje van munkaviszonyban -Ingyenes gondoskodásban részesül a szülészeti klinikákon és szülőotthonokban, azonkívül 650 korona készpénzt kap gyermekkelengyére. Minden dolgozó asszonynak joga van tizennyolc jhélt anyasági szabadságra. Ez idő alatt fizetésének kilencven százalékát is megkaphatja havonta. Az állam támogatja a szülőket a gyermekek nevelésében is. A dolgozó szülőknek családi pótlékot fizet a tizentat évüket be nem töltött, álástatlan gyerekekre. 1956-ban csak Szlovákiában 860 millió koronát kaptak a dolgozó szülők családi pótlék címén. A román dolgozó n'á új típusa — a munkájával elégedett, öntudatos leány és asszony. Orvosnőink ápolónőink — egészségügyünk odaadó katonái A tőkés országokban az anyaságot ezernyi fölösleges gond keseríti meg, amely a nőket nem egyszer a kétségbeesésbe kergeti Ezzel szemben a mi rendszerünk nemcsak az anyákat támogatja minden eszközzel, hanem nagy mértékben elősegíti az új családok alapítását is. Ezt szolgálja például az új házasoknak nyújtott kölcsön is. 1957-ben csak Szlovákiában több mint 168 millió koronát fizettek ki házassági kölcsön címén. Az NDK-ЫЛ: egy nő a sok közül Oki с békés, boldog jövőért dolgozik Anyák A keze mindegyiküknek más. Az egyiké kidolgozott és eres, a másiké sima és simogató, egyiké a gyárban fáradt el, másiké otthon a mosástól, vagy az írógép billentyűin, vagy a kapálásban. Az arca is mindegyeknek más. Az egyikét megőszült haj koszorúzza, a másiké mosolygós és nincsen még egyetliein ránca, az egyiké állandóan félelmekre emiékezik, a másiké tele van lelkesítő bátorsággal, agyiküké barna mint a kenyér héja, másikuké fehér, imint a tej, egyiküké sápadt valami fájdalmas betegségtől, ntásikúké egészségtől ragyog. De a szemük, a szemük, amellyel ránk tekintenek, biztosan! egyforma. Egyforma a szeretet, atnaly a barna, fekete, szürke, kék szemeket átmelegíti és felejthetetlenné teszi. Egyforma a szemük, amely simogatott bennünket és úgy borult gyermekségünk fölé, megnyugtatón és figyelmesen, mint az ég. 0, milyen szép az anyák szeme! Mennyi gondot, munkát és fájdalmat okoztunk nekik. Szültek bennünket Vérben és kínban, tápláltak és neveltek, könnyéket ontottak értünk és verejtéket. Vizes kendőt raktak homlokunkra, hogy csillapuljon a láz, rohantak éjszaka esőben és szélben orvosért, aggodalommal kötötték kendőjüket a fejükre, amikor a tanító üzent, hogy beszélni ákar velük, védtek bennünket, amikor mások bántalmaztak, átadták nekünk életük kicsiny és örökös bölcsességeit, küszködtek értünk és azt akarták, azt szerették volna, hogy boldogok legyünk. Meg akartak adni nekünk mindent, amit ók megkaptak az élettől, Meg akartak szerezni nekünk mindent, amire ők csak vágyakozva gondoltak, mindent, amit ók nem kaphattak meg az élettől. Mennyi csolódást okoztunk nekik. Jónak, okosnak, igaz emibernek akartak nevelni bennünket és mi nem olyanok lettünk, amilyennek ók szerették volna. Gyakran bántottuk meg őket, nem valósítottuk meg álinaikat, nem teljesítettük Ígéreteinket. Mindig velünk voltak, mindig átvették bánatunkat, segítettek, hogy elviseljük a bajokat és terheket. Milyen nehéz volt annak, aki [mellett nem állt anya, akinek nem mondta senki vigasztalóan: „Fiaim", ök voltak. mindig az utolsó menedék, hozzájuk mentünk, ha Imár mindenki elhagyott, ha senkink és semmink sem maradt. • ők mindenüket nekünk adták. Tudták, hogy mi a kedves ételünk, szómon tartották, oteő szavunkat, a napot, amikor járni kezdtünk, emlékeztek kis ügyességeinkre és gyermeki kérdéseinknek többet törődtek a mi életünkkel, mint a magukéval £s nem kívántak érte semmit. ' Csak az anyai szeretet önzetlen. Megöregedtek és mi talán észire sem vettük, hogy nehezebb lett a járáisuk, fáradtabb a kezük mozgása, lassabb lett a szavuk és szemüveget tettek fel, ha olvasni vagy imi akartak. Megöregedtek és mi olyan kevésszer mondtunk köszönetet inekiik. Megöregedtek és mi nagyon gyakran hagytuk magukra őket. Egy töredékét sem adtuk vissza annak, amit kaptunk tőlük. Elfeledkeztünk arról, hogy az ő kezükbe kapaszkodtunk, hegy az Ő szemük volt fölöttünk az ég, hogy az ő ajjcuk volt az első arc az emberi világbál. Mennyi mással törődtünk és nekik nem jutott időnk, mennyi másra gondoltunk és rájuk nem gondoltunk. Anyák, mamák, anyukák, édesanyák! Köszönünk, nektek mindent. Bocsássatok meg, ha gondot és fájdalmat okoztunk. Nem akartuk. Óh, mi legszívesebben virágot adnánk nektek és iminden jót, amit az életben taűiálunk. Dédelgetnénk benneteket és megsimogatnánk eres, megöregedett kezeteket. Azt szeretnők, ha nem csalódnátok bennünk, ha reményeitek mind valóra válnának, ha kevesebb lenne a bánat a szivetekben és sokkal-Sokkal több az öröm. Azt szeretnők, ha kevesebb lenne a dolgatok, és több időtök lenne а pihenésre. Így akarjuk megköszönni, amit értünk tettetek. Tőletek kaptunk mindent. Az első simogatást; az első kenyeret, az első jőtanácsot, az első ruhát, az első szeretetet az emberi világban. Tőletek kaptuk az életünket, KUCZKA PÉTER Köszönjük! Megelégedett asszony, egy liptói FFSZ tagja -Hogy az asszonyok - anyák társadalmunk egyenjogú tagjaiként élhessenek, teljesíthessék faladataikat, csak: Szlovákiában 3X4 csecstnőgondozó 1746 óvoda 317 napközi otthon áll a gyermekek rendelkezésére.