A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-09 / 10. szám

BÁBI TIBOR Ballada-féle Ballábbal felkéltem, hej, búval bélelten. Balladát faragnék, de baltám életlen. Gyermekemre nézek, ott ring böcsőjében. Anyját szóiingatom, hogy ne költse még fel, aludjon álommal, álmodjon alvással, szenderben szuszogjon, s kenderfonással keresse kenyerét és ne versírással. Mert puha a kender, ha meg van tilolva; nem téved az ember mellette tilosba. Tilosba nem téved, országutat nem ró, jobb a kertderfonás, gyalogolni nem jó. Ha kender a fonál, olyan mint az ezüst, ezüstösen csillog, mit termel a kisiist. De ha én megiszom, jár rám a nyomófa. Most még egy ügyes rím és készen a strófa. GYURCSÖ ISTVÁN Ha mindnyájan akarjátok Ki akarom venni részemet a harcból, véka cüá nem rejtem magamat, lehet talpamon kelés vagy daganat, én megyek előre, s mosolygós az arcom. Mit ma megtehetek, holnapra nem hagyom. Utamon jól esik, hogyha asszony kísér. Könnyedén átugrom, ha előttem kis ér, de hogyha nagy folyó, átszelem ladikon. Ölembe nem hullik a kezem tétlenül, miként kavics nyoma a tóban szétterül, úgy kell terjednie a szívekben szavamnak. Tudom, hogy jól esik éhes lónak az abrak, tudom, hogy gond is van, nehézség, buktató, van rossz üzemi konyha, nem minden kukta jó, de ha összefogunk, féltűrjük ingünk ujját, ha ti mindnyájan akarjátok, úgy lesz idő, hogy harsonák végső győzelmünk dalát fújják. RÁCZ OLIVÉR: SZÁLLJON DALOM Piano ma non troppo Quasi lementabüe cantabile Tompán kongjatok, üstdobok. Rőt köd röpköd, s mint füst, lobog. Füstként tüstént elszáll a nyár. Be, kár, be kár. Halkan ríjatok, harsonák, az ősz oson a parkon át. Enyészet ca, mit marka elvet, sok-sok illatos, tarka kelyhet bezár, bezár. Nagybőgők, búsan bőgjetek, cintányér, csínján csattanj csak. A nyár halódó nagybeteg, a szíve s szívem meghasad. Оду ám, úgy ám ... TÖRÖK ELEMÉR: Ős?;} koncerto Ez kell az embereknek máma: szúrva-szárnyaló szavalat. Ezért zengem én a világba javító, feddő szavamat. Merjétek vélem kiáltani, jó, hogy füstölnek a kémények: A múlt elmúlt, a jövő jő. Szép most, de még szebb lesz az élet, Akad még néhány balgatag, ki lapul csak a fal alatt, és nem figyel lelkes szavamra. Láng-versemből ők nerri okulnak, nékik igém fcüráhányt szalma. Ezeké az én gyűlöletem, versem korbácsa rajtuk csattan. Korunk, köszönöm: Költőd lettem, mint szikla meainaathatlan! VERES JÄNOS: ÉLMÉNY Kedvesem karjába karolva ültem a csavargőzösön. Pajkos szélben libbent sok szoknya. A láthatáron, távol, feltűnt Ligetfalu megannyi tornya. Valami volt a levegőben. Valami lelkembe markolt. Ereztem, élményben lesz részem. Valamit takargat a Sors. Es hajónk kikötött a stégen ... A parkba mentünk, kissé jobbra. Egyszerre csak megdobbant szívem. Szemembe kúszott mint egy kobra elődömnek, a nagy költőnek, Petőfi Sándornak a szobra.'