A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-09 / 10. szám

A cimbalomról és a népi zenélésről Mintegy 150 esztendeje a Duna-medence népeinek életében jelentős szerepet játszik a — nálunk magyaroknál többnyire cigánymuzsikusokból álló — népi (enektir. Miért nem cigányzenekar, és miért népi zenekar — kérdezhetné az olvasó — amikor mi hosszú évtizedeken keresztül csak mint cigányzenekart emlegettük ezt az együttest? A választ Kodály Zoltán, A magyar népzene című tanulmányában kapjuk meg, — melyben többek közt a következőket írja: a cigányzenész néprajzi értéke annyi, amennyit a városi dal- és tánczenén felül tud. Mikor a nép dalait játssza, tárgyunkhoz tartozik." Népzenészeink muzsikálása mind zenei anyagában, mind előadásmódjában magyar népi gyökerekből indult ki. Tehát nem cigányzene, mert a cigány nép zenefolklórjához vajmi kevés köze van —, hanem magyar népi muzsika. Tehát ez a magyarázata annak, hogy nem cigányzenekar, hanem népi zenekar elnevezéssel szerepelnek ezek az együttesek ma, pl. a budapesti rádióban. Ha a zenekari együttes tagjai magyarok voltak (erre a múltban gyakran volt péida), magyarbandának, ha zsidók (főleg Kárpátalján), zsidóbandának, ha cigányok, cigánybandának nevezték az együttest falvainkon. Külön tanulmány tárgyát képezné annak a kifejtése, hogy Magyarország és Szlovákia területén miért maradt szinte kivétel nélkül a muzsikálásnak ez a formája a cigányzenészek monopóliuma, míg pl. Morvaországban az úgynevezett „cimbalova kapela" tagjai kivétel nélkül morvák. A zenekar formáját, összetételét ismerjük: élén a prímás áll, játékával ö vezeti, irányítja az öt-hat tagú együttest. A játszott dalok sor- rendjét, tempóját, a zenekar muzsikájának hangerősségét többnyire ő szabja meg, és az ő művészi egyéniségére támaszkodik az egész zenekar. Mellette ülnek a zenekar tagjai: a másodprimás, népiesen a szekundás vagy terces; a cimbalmos és a pár tagú „segítség" (kiséret): a nagybőgős, egy hegedűs és egy méiyhegedűs, azaz a kontrás és a brácsás. Ezenkívül mint díszítő ott van még a kisbögős (violoncselló) és a klarinétos, népiesen sípos. Előfordul, hogy ezek közül az egyik-másik hangszer hiányzik vagy többen képviselik valamelyik szólamot. Néha két sípos vagy két kontrás muzsikál a zenekarban. Ezt a megejtő, közvetlenséggel ható, változatos műsorú együttest nemcsak nálunk ismerik és kedvelik. Az utóbbi jónéhány évtizedben úgyszólván az egész világot bejárta, meghódította. Mi adja e zenekari együttesnek azt a különleges ízt, megkapó hangszínt? A vonós hangszerek kiegyensúlyozott játéka vagy a dobnélküli muzsikálás ellenére is oly pompás, feszes táncritmusa? Minden művészi előadásban az életörömöt vagy bánatot legteljesebben kifejező játékosság ragadja magával a közönséget. A mondanivaló átélése teszi lehetővé, hogy a művész a tánccal, énekkel, színészi alakítással vagy a zenével fejezze ki érzéseit, gondolatait. A művészi interpretációnak e feltétele a népi zenélésben nagyszerűen érvényesül, mert a népi zenekar mindig izzó átéléssel játszik. Sok rögtönzésszerü, változatos készséggel, variáló hajlammal, remek, feszes ritmussal vagy lágy, szabad játékstílussal, gazdag hangerőbeli változatossággal muzsikál. A zenészek a mindig újonnan megelevenedő dallambeli változatosságot (esztelen harmóniai leleményességgel teszik színesebbé. Sőt, — ha a klarinét remekbe készült variációi megszólalnak, és a cimbalom dús cirádái Is kicsendülnek a hegedűk játékából, otthon érezzük magunkat, mert a népi zenélésnek e formája a Duna-medence népi dallamainak megragadőan friss és hü tolmácsolója. Petőfi Sándor is, amikor a legények széles jókedvétől hangos mulatozásának hangulatát festi meg, ezt írja: De a kocsma bezzeg hangos, Munkálkodik a cimbalmos. Ezzel az egy-két szóval milyen élénk és hangulattal teli képel fest a költő. És ennek elérésére a cimbalom „munkálkodását" nem véletlenül emeli ki, mert a népi muzsikálásnak — kétségtelenül — a cimbalom a legátütöbb hangú és egyben legtipikusabb hangszere. Már annyira összenőtt a népi muzsikálás fogalmával, hogy szinte úgy érezzük: érzelemvilágunknak vannak olyan sajátos elemei, amelyeket semmiféle hangszer sem adhat vissza oly melegen, hiven és közvetlenül, mint éppen a cimbalom. Honnan származik ez a hangszer? Minden valószínűség szerint a „népek bölcsője", Elő-Á sia az őshazája. Európában a népvándorlás idejében hozták be az ázsiai népek a cimbalomnak primitív alakjait. Az egyik feltevés szerint, mikor az arabok a VIII. században betörtek Spanyolországba, magukkal hozták hangszerüket, a kanunt is. Ez egy négyszögletű hangszekrény, melyre 75 bélhúr van kifeszítve. Ezeket acél pengetővel szólaltatják meg. Európában ez a hangszer aztán különböző átalakulásokon ment keresztül. Mindegyik nép a maga ízléséhez idomította, és más-más névre keresztelte. A német Hackbrettnek, a francia timpanonnak, az angol dulcimernek, az olasz cembalónak, a román tambalának nevezte el. Ezek a cimbalom-fajták sokáig szerepeltek, — sőt a svájci Alpesek és az osztrák hegyvidék lakói közt néhol máig Is megvannak. Persze a ma tőlünk ismert cimbalomnál sokkal kisebb alakban, pedál és lábak nélkül találjuk meg ezt a hangszert. A játékos ezt a hangszert vagy az asztalra, vgy pedig a térdére helyezi, és a húrokat a körmével szólaltatja meg. A nagy felfedezések kora, a XV—XVI. század, a hangszerek világában is forradalmat jelent. Pl. a cimbalom ősének húrjait kezdik billentyűk végére erősített réznyelvekkel vagy pedig a holló tollának kemény éleivel megszólaltatni. Ha a billentyűket lenyomva a fölemelkedő réznyelvek érték a húrokat — miként a mai zongoránál a kalapácsok — a hangszer neve klavikord volt. Ha a fapálcikák végén réznyelv helyett madártoll kemény része hozta rezgésbe a húrokat, a hangszert klavicimbálnak, olaszosan clavicembalónak nevezték. Az erre a hangszerre írt muzsikát a zenetörténelem a viriginál-zene néven ismeri. A XVIII. század végén aztán ezeket a hangszereket kiszorítja a tökéletesebb mechanikáid, tömörebb hangú mai zongorák előde. Nem így történt azonban hazánkban. A magyar népi zenélés hangösszetétele — melyben a cimbalom az annyira fontos akkord hangszer szerepét tölti be, a hegedűk és a bőgő közt — szinte konzerválta ezt a csengő-bongó instrumentumot. Ez a primitív, rendszerint hordóra helyezett, puszta fapálcikákkal megszólaltatott hangszer azonban a XVIII.—XIX. század növekvő zenei igényeit már nem elégíti ki. Kezdik javítgatni, és nem egész 60 év alatt egy szinte új hangszer születik belőle. Először is, hogy ne legyen olyan nyers a hangja, a fapálcikákat, a verőket puha szövettel — ma vattával — vonják be. Majd trapéz alakú hangszekrényét megnagyobbították, öblösebbé tették. Ezáltal a cimbalom hangja megerősödött, öblös lett. A nehéz hangszekrény alá most már díszes lábakat kellett faragni. A kiváló budapesti hangszerkészítő-művész, a cseh származású id. Schúnda József felismeri a cimbalom jelentőségét, és 1848. január 16-án, 110 évvel ezelőtt megnyitja hangszerkészítő műhelyét. A jó üzleti érzékű Schunda József aztán csakhamar specializálja magát a cimbalom gyártásra. 1872-ben a kecskeméti országos ipari kiállításon már feltűnt egyenletes hangszínével a Schunda-cimbalom. 1874-ben hosszas kísérletezés eredményeként — hogy elkerülje a cimbalom hangjainak egymásba csengését, zavaró összezúgását — hangtompítót, pedált szerelt e hangszerre. Amikor Schunda bemutatta hangszerét kora legnagyobb magyar muzsikusának. Liszt Ferencnek, aki a cimbalmot a régi köntösében is ismerte, Liszt az elragadtatás hangján így szólt a kiváló hangszerészhez: „Ön a cimbalom korszerűsítésével azt a kimagasló érdemet vívta ki, amit Erard a hárfa tökéletesítésével. Mind a ketten két ősi hangszert ragadtak ki az ezredéves kezdetlegességből. A magyar nemzet és a magyar zeneirodalom örök hálára van ön iránt kötelezve." A most már jó! kezelhető, szép csengésű, kiegyenlített hangú hangszer megkezdi diadalútját. Szerepel a bécsi, brüsszeli, párizsi világkiállításokon; költők írnak elragadtatásukban verseket a cimbalom nemes-hangzásáról. A budapesti Schunda-gyár 1906-ban már a tízezredik pedálos cimbalom elkészítését ünnepli. S ez az új köntösű ősi hangszer most már az egész világon ismertté lett. Dániába 12, Angliába 88, Amerikába 91, de még a távoli Indiába is jutott két Schunda-cimbalom. Magyarországon 9288 cimbalom maradt. (Az egyre növekvő szükségletre való tekintettel azonban később már kisebb hangszerkészítő üzemek is gyártottak cimbalmot. Ezek közt a Bohák-féle cimbalom a legismertebb.) Azonban nemcsak a hangszer, hanem a cimbalom kezelése is nagyot fejlődött. 1890-ben a budapesti Nemzeti Zenedében cimbalom tanszék nyílt. Első tanára Allaga Céza és Kún László. Megjelent Aliaga Géza négy részből álló, tíz kiadást megért cimbalom-iskolája. Tizennégy évfolyamot ért el a Cimbalom családi körben című folyóirat. Ezenkívül még sok más cimbalom-átirat (köztük a legismertebb s egyben a legsikerültebb Allaga Géza Százegy magyar népdala) segítette a cimbalmozás módszerének elsajátítását. Az első világháború utáni évek a hanyatlás jegyét viselik magukon. Nincs intézmény, melyet érdekelne a cimbalom és a cimbalmozás sorsa. Csak a népművészetek mai, hatalmas újjászületése tette lehetővé a cimbalom további fejlődését. Magyarországon a Kossuth-díjas Rácz Aladár, a Zeneművészeti Főiskola tanára és Lukács István cimbalom művész fejtenek ki értékes munkálkodást e téren. A pozsonyi konzervatóriumon az 1957/58-as iskolai évben nyílt meg először a cimbalom tanszék. A tanszék tanára az ismert cimbalom művész, Csikós István. Csikós mint pedagógus is gazdag tapasztalatokkal rendelkezik. Most készül kiadni cimbalom-iskoláját. MÖZSI FERENC Miért lett öngyilkos egy amerikai milliárdos? A moszkvai Pravda tudósítója közölte, hogy Robert Young amerikai milliárdos, hatalmas vasúttársaságok ura, január 25-én a floridai Palm Beachben, villájában öngyilkosságot követett el. Young élete a harmincas évek óta a Morgan-házzal vívott elszánt konkurrencia harcban telt el, melyben a szerencse váltakozva kedvezett a két félnek. Míg 1938-ban majdnem tönkrement, 1940-ben sikerült kiütni a Morganok kezéből az Allagany Corporation vasdti és agrár részvénytársaságot. 1951-ben megkaparintotta a New-York Central vasúttársaság részvényeinek túlnyomó részét, és 1954-ben már teljesen kiszorította a Morganökat a társaság igazgatóságából. 1956-ban már a Missouri Pacific hatalmas vasútvonalra tette rá a kezét 1 milliárd dollár befektetéssel. Noha hatalmas társaságok ura volt, a bankok a Morgan-család pártján állottak, és minden hitelt megtagadtak tőle. Young így teljesen függő viszonyba került a bankokkal. Mivel januárban az ország keleti részének hét vasúttársasága, köztük a New-York Central fizetésképtelenné vált, Young palm-beachi villájában összehívta a társaság igazgatóságát. A gyűlésen azonban kiderült, hogy még az osztalékokat sem tudják kifizetni a részvényeseknek. Young néhány nap múlva a halálban találta meg a kiutat az elkerülhetetlen csődből. A kapitalizmus farkaserkölcsei magukat a farkasokat sem kímélik meg. <L) 12