A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-09 / 10. szám

Azért ír, hogy a halál után is éljen, vallja megdöbbentő életismerettel. A halál mindennapos közelléte ihletett költővé avatja Annát; a halál árnyékában fogant gondolatai, varázsos sorai hol elragadtatnak, hol pedig fojtón nehezednek- a lélekre. Két amerikai színpadi szerző, F. Goodrich és A. Heckett a napló nemes anyagából oly színpadi művet írtak, amelyben úgyszólván semmi sem veszett eJ a történet halál-lírájából, megrázó emberi értékeiből. A színen nem látunk tragikus hősöket, ellenállókat, csupán passzivitásra kényszerített áldoza'tokat, akiknek puszta életakarása kerül összeütközésbe az embertelen renddel. Kibírhatatlan volna e tömény gonoszságnak rajza, ha Anna és Péter gyöngéd, ébredő szerelme nem fénylene fel benne gyémántos szikrázással. És talán éppen ez a fény az, amely oly megrendítőn mutat rá a sötétre; emlékeztet, eszméltet és int éberségre. Anna Frank egész sorsa olyan, mint egy eleven sírbeszéd. Jajgató szavak nélkül szívbemarkolón vádol. És mintha már nem is egymaga Anna volna az, akit ott fenn a színpadon megérintett az élet nagy csodája, a szerelem. A halál félé nem indul egyedül, de ezrek és százezrek kísérik. Hirtelen óriásira tágul a játéktér; rongyaikbán, apró motyóikkal az Annák és Péterek ezrei menetelnek és lelik halálukat a fagyos országutakon. Lengyel és magyar, szlovák és görög, orosz és francia Annák csontjainak hamuját sodorja a szél. Pereg, hull a néző könnye, emlékek idéződnek fel benne, s fojtó rettenet ül a mellére. Ilyen volt a háború, fiatal szíveket, bűntelen embereket összemorzsoló rém. „Emberek, legyetek éberek!" — idéződik fel bennünk óhatatlanul a fucsíki hallhatatlan intés. „Én mindennek ellenére hiszek az emberek jóságában" — ezt jegyezte fel naplójában Anna, és a haláltáborból kiszabaduló apa, akit az emlékezés egyedüli élő tanúként visszahozott a rejtekhelyre, könnyekkel a szemében felel gyermeke megindító hitvallására: „Ö, mennyire megszégyenítesz!" Le kell vonnunk a nagy tanulságot: nem felejteni a gonoszat, az emfceretlent, de hinni abban is, hogy az emberiség jobbik fele nem rombolást, vérontást, hanem békét akar! Fájdalmasan igaz és megrázóan szép előadást produkál az Üj Színpad együttese. Ahogy magáról a darabról, az előadásról sem tudunk szokványos bíralatot írni. Magda H. Lokvencovának. a rendezőnek és az egész együttesnek munkáján látszott ~a törekvés, hogy a romboló gonoszságnak és az emberi jónak fény és árnyjátékából ki kell emelni az emberiességnek gondolatát, hogy a tragédiát humorral kell enyhíteni, az eszméletünkbe visszajáró rémeket pedig azzal a biztatással elűzni, hogy ezek az idők soha vissza nem térhetnek. Őszintém k, igaznak, embernek lenni, ezt akarta a rendező és kisebb hiányai mellett ilyen volt a játék is: őszinte, igaz és emberi. Annát az első bemutatón Marta Cernická, a másodikon Dana Kákosová keltette életre. Cernická játékának erényei: csitri bája, biikfisos fintora, elemii vidámsága megrendítő tudott lenni a bimbózó szerelem halk lírájában is. Dana Kákosová is igen szépen hozza ki a serdülő "lány zabolátlanságát, gyengédségét, és meleg vonásokkal tárja elénk Anna lassú átváltozását. Hiszszük, hogy a további előadások folyamán játéka elmélyül és átéltebben érzékelteti majd szerepe költőiséget. Hana Kováciková az anya szerepében az egész előadásnak legművészibb teljesítményét nyújtja. Tökéletesen azonosul a némán szenvedő anyával és egyszeri kitörésében megrendítően nagy. Elfojtott könnyek remegnek a torkában, ez teszi megrázóvá az egyébként melegen gyöngyöző beszédet. Eduárd Bindas, a színház amorozója játssza az apát. A nem a legszerencsésebben megoldott, kissé elnyújtott első és utolsó képben nem tudja a megtört apának illúzióját kelteni, de magában a darabban sok szép és meleg emberi pillanata van. Igen helyes a felfogása, hogy nem játszik forradalmárt. Mértéktartóan állítja elénk a családját szerető humanista polgárt, az igaz kötelességtudó embert, aki családján és munkáján túl nem ismer más feladatot, vagy kötelességet. A másik lányát, Margitot játszó Emilia Lokvencová jól igazodik a játék 'stílusához. Az önző, falánk van Daant, Viliam Polónvi már mérsékeltebb sikerrel alakítja. Szerepében sokkal több a lehetőség, így túlságosan egyszínű és külsőséges. Valéria Driecna a hisztériás és kissé korlátolt feleség szerepében többet nyújt. Pétert, Anna szerelmét Milan Hrabinsky játssza rokonszenvesen, gyerekes daca, tétovasága mesterkéletlenül hatott. Az előadásnak nagy erőssége: Ivan Krivosudsky. Bogaras mogorva Dusselje kabinetalakítás. Még egy csepp megrendültség és több visszafojtott elérzékenyültség és tökéletesnek mondhatnánk figuráját. Ondrej Kosut Kráíer ura is átélten emberi. Összegezve elmondhatjuk, hoay örülünk az Oj Színpad előadásának, amely Rozsov igen sikeres Szerencsés utat című bemutatója óta áz együttes legértékesebb teljesítménye/ Igaz emberi sorsokat mutat és oly eseményeket, amelyek felébresztik a nézőben a vágyat a jő, a tiszta, és nemes iránt, ugyanakkor pedig meggyűlöltefcik vele a rosszat, a gonoszak az embertelent. Valójában ez az igazi művészet célja, ez a színház küldetése. EGRI VIKTOR A Kassai Állami Színház a Stella bemutatásával Holoubek 25 éves művészi jubileumát ünnepelte. Annál is inkább megilleti a szerzőt ez az ünneplés, mivel odaadó munkájával már évek óta segíti a színház fejlődését mint az operaegyüttes művészeti vezetője és karmestere. A Stella, Hölojbek első oparája. 1939-ben volt az ősbemutatója a pozsonyi operában. Az akkori szégyenteljes idők azonban igazán nem kedveztek ennek a bemutatónak. A német fasizmus akkor már háttérbe szorította a művészetet. Holoubek á felszabadulásig még két operát komponált, de végül a Stella átdolgozásához fogott, érezve, hogy ez többet nyújt a mai nézőnek, mint a másik kettő. Kár, hogy a szerző nagyon rossz alapokra építette fel operáját. Meséje mind dramaturgiai, mind ideológiai szempontból alkalmatlan. Nem kívánhatjuk ugyan a szerzőtől, hogy a zűrzavaros 30-as években a mai ideológiánknak megfelelő alapokra építse művét, azonban Henry Rider Haggard regényéhez mégsem kellett volna nyúlnia. Az eredeti librettó visszásságaiit az átdolgozással sem sikerült kiküszöbölnie, cselekményét még szétfolyóbbá tette. A 30-as évek avantgardista irányzatai rányomták bélyegüket az opera zenei oldalára is. A régi formák félredobását csak a tartalom újszerűsége szentesítheti. Holoubek formabontása nem megindokolt. Az opera egyes részei kiemelkednek a mű meglehetősen alacsony színvonalából. Mary első felvonásbeli áriája híven adta vissza a szerelmes leány érzelmi sokrétűségét. Kitűnően van megkomponálva a 3. kép kvartettje is. Az előadás legmegkapóbb jelenete Tamás, a komornyik monológja. Kiemelkedett még Stella és Morris szerelmi kettőse, t közjátékok is elég jól teljesítették feladatukat: ügyesen vezették be a közönséget a következő kép hangulatába. Jó volt még a két kórúsrészlet is. Egészben véve azonban az opera nem érte el a várt színvonalat A bemutatón G. Zelenay nyújtotta a legjobb teljesítményt. Poláková Stellát — egyébként ez az opera legjobban felépített figurája — kitűnően személyesítette meg. Jakubek nem nyújtotta a tőle várt teljesítményt. Jól szerepelt még Marecek, Golovková és Kuckó. A díszletelemek állandó ismétlődése zavaróan hatott (Brezina munkája). A kosztümök ízlésesek és korhűek (Radváni). Külön dicséret illeti a színház technikai dolgozóit, akik új módszerekkel (pl. filmek vetítésével) próbálják a színpadi hatást növelni. KOVÄTS MIKLÖS f