A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-02 / 9. szám

z ipolyvölgyi házak mai hom•TAM lokzatai azt muffll tatják, hogy a •2» falusi kőműves ^^^^ mesterek a városi, polgári ízlésű házak homlokzatait utánozzák. Kevés régi ház maradt meg. Azokon a homlokzat fődísze és jellege a gazdag ornamentikájú oromfal volt. A mai házak legtöbbjét túlterheli-a sok felesleges díszítő elem. Ezek a házak sokban emlékeztetnek a kelet-szlovákiai házak amerikai pénzen épített homlokzataira. Erősen divatos a színes keramit- vagy színes cementlapokkal burkolt lábazat. Ez nagyon célszerű, de színben sokszor igen kellemetlenül rikító. Szerencsések azok a régi homlokzatok, melyeken a növényvilágból vett vakolási vagy stukkódíszek vannak. A dohánylevél, a szegfű, a búzavirág, az árvácska a legkedveltebb motívumok. Ezek a stukkómunkák kézzel, szabadon készülnek, és egynémely mester kiváló ügyességét, ízlését és tehetségét igazolják. Ilyen mester például a ma 64 éves Lőrincsek Ferenc, aki kérdésemre a következő választ adta: „A virág-motívumot, búzavirágot, árvácskát, fmjj Homlokzatok és szokások Mit hoz a jövő ? háromlevelű lóherét, cserfalevelet, dohánylevelet vagy az üveg és pohár mintát, (mert bortermő vidék vagyunk) elkészítettem deszkából, és utána rárajzoltam a friss megszikkadt habarcsra, majd kivágtam. A színezést "is magam végeztem. Ha nem virág-mintát alkalmaztam, hanem másfajta ornamentikát, akkor a sablont vaslemezből vagy deszkából, esetleg kemény papírból vágtam ki és húztam végig. Csigavonalat fugametszővel készítettem az ablak- vagy falszélre átlósan ráhelyezett vastagabb papírdarab mentén." A szálkái homlokzatok díszítését Lőrincsek Ferenc, Sághy Pál, Szajkó György és Színek Péter végezték. A tornácoszlopok jellegzetesebb a bejáruti fehér munkáját szintén ők ajtók és kapuk formája, készítették. Bajtán dolgo- valamint díszítő elemeik, zott Kovács János és Czi- Helyenként kiváló formáii' dor István; Leléden Czupal Árpád, Simon Pál és Helembán Hornyák Pál és Bezely Rudolf kőműves mester. Néprajzi szempontból kat találunk. Jellegzetesek a tölgyoszlopok befejezését ábrázoló hordók (bortermő vidék) és a már említett törökös, turbános végződésű fejek. A tölgyoszlopokon levő mély bevésések, különösen ha már bizonyos „patinát" kaptak, igen finomak és szépek. Arányaikban harmonikusan illeszkednek egymásba, és az Alsó-lpoly völpv népének erős szépérzékéről tanúskodnak. Ugyancsak érdekesek a bejárati ajtók előtti alacsony ajtócskák, az úgynevezett saraglyák, sarampák vagy vert. 'k. Rendeltetésük, hogy az aprójószág nyáron a nyitott pitarba be ne jusson, vaoy hogy a kisgyermekek a pitarból az udvarba ki ne mehessenek. A saraglyán egy kis köralakú nyílás a macska ki- és besétálását teszi lehetővé. Igen szép magyar szokás, főleg az udvari bejárati ajtók fölötti stukkó feliratok alkalmazása. Az Alsó Ipoly vVIgvének kitűnő megfigyeléssel pá-12