A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-02 / 9. szám

rosuló humorából a következő elnevezések tesznek tanúságot: faragószék — fejes őkelme, kocsilőcs — görbe fájdalom, kasza — mérges igyekezet, kis csikó — nyári nyikogó, kocsirúd — útmutató. A néprajz keretébe tartozó, az építéssel kapcsolatos szokásokról és babonákról is meg kell emlékeznünk. Tóth Júlia szerint Helembán 1932-ben építkeztek, és a ház keleti sarkán Mikor a „gleichni" (falegyen kész volt, fát és pántlikát tettek fel a kőművesek a fal egyik sarkára. Ekkor bort és pálinkát kaptak a munkások. Ez az áldomás vagy végző. Az ácsokat, mikor munkájukkal elkészültek, süteménnyel és disznóhússal vendégelték meg. Leléden mielőtt az új házba bemennek, betesznek egy macskát, hogy az pusztuljon el, ne pedig az, aki behurcolkodik. Más helyen vas- vagy bádogdobozt tettek az. alapba, amelyben írás, pénz, néha szentkép is volt. lődése szorosan összefügg az ember fejlődésével, az magától értetődő. Az ősember, a barlang- és veremlakó ősember történetét lakásának megismerése és lakásviszonyainak története nélkül alig ismerhetjük meg. Befejezésül felmerül még a következő kérdés: „Hová fejlődik, milyen tüneteket mutat a ház fejlődése jelenleg, a mai szocialista társadalomban?" Vannak adataink és léteznek tünetek, melyekből pontosan tudunk a jelen és jövő fejlődésére következtetni : egy szentképet tettek az Szokás, hogy a háztu- A ma dolgozója lényealapba. A kép közepére lajdonos gazda kalapács- gesen különbözik a múlt ezüst pénzt helyeztek. Ez csal ráüt az alap első kö- dolgozójától. Egész évben azért történt, hogy a „jó- vére. el van foglalva, és egy köisten segítse a ház lakóit". a legtöbb esetben ház- zösségben a megszabott szentelést is tartanak. Ahogy a bevezetőben a ház felépítését a kezdettől a befejezésig egy körhöz hasonlítottam, úqy ez az ismertetés is körhöz hasonlít, melynek befejezése előtt állunk. Célom az volt, hogy ne csak az Alsó-Ipoly házainak néprajzát ismertessem, hanem, hogy ezzel kapcsolatban a ház ősi fejlődésére is felhívjam olvasóim figyelmét. A régészet állandóan új és új mozzanatokat tár elénk ezen a téren is, s hogy a ház fejterv megvalósításán munkálkodik. Télen-nyáron munkája van, és nem ér rá mint azelőtt, heteken, hónapokon keresztül tétlenkedni. — A falvak aszszonyai, lányai nem érnek reá, hogy a színben, rajzban és kompozícióban legbámulatosabb népviseleti szőtteseket, hímzéseket, vásznakat elkészítsék. A férfiaknak hasonlóképoen nincsen ráérő idejük arra, hogv a ház oromfalát vagy tornácát faragásokkal díszítsék, a kerítések, kapuk oszlopait ornamentikával ékesítsék. A ma dolgozója mind a férfi, mind a nő hivatásának megfelelő ruhákba öltözik. Ezek erősek, egyszerűek és olcsók. így van ez a házzal is. Jól megépített egészséges, télen meleg nyáron hűvös házra van minden dolgozónak szüksége. Mindebből az következik, hogy néprajzi értelemben a népviselethez hasonlóan, a falusi ház is el fog tűnni maholnap a látóhatárról. Azonban, he-' ezek a néprajzi értékek ne veszszenek a feledés homályába, a még meglevő emlékeket minden erőnkkel meg kell mentenünk. Ezért történnek a falukutatások, melyek eredményei meg- * töltik a néprajzi múzeumokat, és a jövő dolgozója elé tá~;ák a múlt emlékeit a népdalban, népi táncban, népviseletben, továbbá a fúrás-faragásban, a népszokásokban, valamint a népi építkezés minden megnyilatkozásában. Bárkány Jenő 13